Do you love me? ( Noah Schnapp ff.)

15.

Már egy hete nem beszéltem Noahval. Hiába írt, nem olvastam el. Mérges voltam rá. Értem én, hogy híres, meg a világ másik felén él, de ő mondta a szemembe hogy nem jön össze senkivel. Aztán egyik nap a híradóban meghallottam Noah nevét.

,, Kiderült az igazság! Noah Schnapp nem cserélte le a barátnőjét!"

Tátott szájjal néztem a híreket. Egyszerűen nem akartam elhinni. Tényleg nem ő lett volna az? Akkor tényleg szeret? De akkor ki az a másik pali? Nagyon sok kérdés cikázott a fejemben. Úgy döntöttem, bocsánatot kérek Noahtól, mert nagyon csúnyán viselkedtem vele. Egyből megnézte amit írtam neki. Azt írta semmi baj, nem tudhattad, hogy nem én vagyok az. Ezután elhatároztam, hogy felhívom Sárát.
- Szia!- köszönt bele a telefonba a kedves barátnőm.
- Szia! Nézted a híreket?- kérdeztem izgatottan.
- Igen, és egyszerűen nem hiszem el! Ezt mégis hogy? És akkor ki az a gyerek aki azzal a csajjal volt?
- Ugyanezek a kérdések ugrottak be nekem is.- válaszoltam.
Utána még nagyon sokat beszéltünk. A nap hátralévő részében igazából semmi nem történt.

                               ***

A nyári szünet napjai elképeztő gyorsasággal teltek. Eggyet pislogtam, és már egy napnak vége is volt. Nagyon sokat beszéltem Noahval, néha Millievel is. A legtöbb időt viszont egyértelműen Sárával töltöttem. Augusztus végén elmentünk megvenni az iskolába szükséges dolgokat. Sajna nem egy suliba megyünk, de aránylag közel lesz egymáshoz a két iskola. Félek egy kicsit az új osztálytól, egyrészt azért, mert én vagyok Noah barátnője és ezért ismernek, másrészt pedig mert nem vagyok az a nagyon barátkozós típus. Na mindegy lesz ami lesz.

Augusztus utolsó hetében még egyszer utoljára elmentünk a Balatonra. Nem mondom, hogy nagy celeb vagyok, de Noahnak hála ismernek néhányan. Volt néhány csaj a Balcsin aki elátkozott, de legnagyobb meglepetésemre olyan is volt aki közös képet kért. Mindenhol elég durván megbámultak, akárhova is mentem. Egy idő után már rohadt idegesítő volt.

Aztán elérkezett a nyár utolsó napja. Összeraktam a sulis cuccomat holnapra. Nagyon nagyon félek az új sulitól. Ha az utcán mindenki megbámul és minden harmadik lány elküld melegebb éghajlatra, akkor mi lesz az iskolában? Ezen még nagyon sokat rágódtam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy Noah videóhívásban hív. Egy kicsit kifésültem a hajam az ujjaimmal és fogadtam a hívást.
- Szia Barbi! Várod már a sulit?
- Szia! Ahh... ne is mondd! Rettegek. Mi lesz ha nem fogadnak be? Ha kibeszélnek? Ha elhordanak majd mindennek, csak azért mert te vagy a barátom?
- Figyelj! Biztos, hogy befogadnak. Te vagy a legkedvesebb, legszerethetőbb ember akit ismerek. Úgyhogy emiatt ne aggódj.- nyugtatott a fiú.
- Remélem igazad van és tényleg így lesz.- sóhajtottam egy nagyot.
- Ha nem így lesz bemegyek, és kiosztom őket!- mondta határozottan, mire én felnevettem, aztán egy kicsit  elkomorodtam, ami Noahnak is feltűnt.
- Mi a baj?
- Csak tudod... elmondhatatlanul hiányzol. Szürkék nélküled a napjaim. Még nem tudod mikor leszel szabad és tudsz eljönni?- kérdeztem egy kicsit félénken.
- Te is nagyon hiányzol nekem. Sajna még nem tudom, de amint tudok valamit szólok, rendben?- nézett a szemembe a képernyőn keresztül.
- Rendben.
Még egy keveset beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk és elmentem aludni.