A hajó út csodásan telt. Édesapám olyan luxusban utaztat az Énorme fedélzetén, ami felesleges költekezés lenne, ha nem élvezném ki minden egyes percét. New York-i születésem izgalmat, lady-ségem szunnyadó szenvedélyt láttatott a férfiak szemében. Voltak nálam előkelőbb hölgyek a tengerjárón, mintpéldául Leicester gróf felesége, Lady Desmond, vagy Monaco egyik nagy figurája, Madame Beauval. Személy szerint jobban szeretem a madame megszólítást. Sokkal jobban hangzik, de mivel nem születtem franciának, és apámnak is brit szülei voltak, így mindig a lady-t kapom előtagként. Ekkor szoktam kijavítani az előkelőséget. Az értékem nagyobb, ha úgy szólítanak, ahogy én akarom. Senkinek sem engedem másképp.
A hajón hamar megtanulták a megszólításomat, hiszen már az első nap elözönlöttek, annak ellenére, hogy Madame Beauval is a fedélzeten volt. Az úrihölgy harmincas éveiben járt, így nem nehéz magamra vonnom a férfiak tekintetét. Még csak most léptem be a húszas esztendőimbe, és az urak szavát igazolja a tükröm, melybe naponta belenézek. Külsőm nem vékony, de nem is túl telt. Formásan molett alkat, csábítóan aranyló arccal. Igen. Szerencsés sorsom van, ami azt illeti.
- Madame Butterfly! - szólított meg valaki a háttérből. A fejemet enyhén fordítottam irányába, túl csodás volt a látvány, a végtelen víz, felette a tiszta égbolt. - A kapitány úr az első osztály minden tagját sürgősen hívatta a bálterembe.
Sóhajtottam. Elszívtam a cigarettám. Nem érdekelt mennyit váratom a népet, illetve azt, akit értem küldött. A látvány és a cigaretta pompás érzése értékesebb volt.
- Á, Madame Butterfly! - hangoztatta vékony hangját Lord Bellingham, mikor meglátott a terem lépcsőjén lesétálni.
- Azt hittem már nem hajlandó jönni a szavamra - mondta komoly hangon Pavard kapitány.
- Tudja, kapitány - mosolyogtam -, nem tartózkodom távol attól a helytől, ahol ilyen finom úriemberek társaságát élvezhetem, ám az óceánnak is megvan a varázsa.
Füle felé húzódott a kapitány szájának mindkét széle, aztán választ adott Madame Beauval-nak, hogy miért hívatott mindenkit a terembe. Jó kérdés volt, ám a stílusa nagyon nem vallt a monaco-i úrihölgy szerepére. Bizonyára zavarta a jelenlétem, mivel több megvető pillantást is legyintett rám.
- Rádión értesítettek - kezdett bele Pavard kapitány -, hogy a tengerjárónkon tartózkodik a francia tolvaj, Arsène Lupin.
A teremben nyüzsgés, rövid kérdőszavak elhangzása volt a reakció. Én kíváncsian figyeltem.
- Mint tudják - folytatta a kapitány -, ez a gazfickó sokszor, illetve mindig álnevet és jelmezt visel. A rádió hívás megszakadt ugyan, de annyit sikerült a tudtomra adni, hogy Lupinnek szőke haja van, jobb alkarján vágott seb és az álneve B-vel kezdődik.
- Lehet az emberünk Madame Butterfly - fordult felém Madame Beauval. Az urak és hölgyek reakciója nagy meglepettség volt. Súlyos sértés, vád hangzott el személyem ellen. Kénytelen voltam ugyanilyen keményen, ha nem keményebben visszavágni.
- Madame Beauval! Magának vagy a férjének mutassam meg, hogy nem az van nőiességem helyén, mint Arsène Lupin úrnak - nagyobb reakciót váltottam ki. - Bizonyára a férje nem visszakozna - kacér és a győzelmet szimbolizáló mosolyra húztam ajkaimat.
- Arcátlan...
- Hölgyeim, kérem! - vágott közbe Pavard kapitány.
- Nézzék az utaslistát! - mondta Monsieur Lloris.
- Napokba telne - ingatta fejét Monsieur Fedèline.
- Nyilván ez a Lupin egyedül szállt fel a hajóra - vágtam a tanácskozás közepébe. - Tehát... azoknak a B-vel kezdődő nevű embereket kell átnézni, kik család nélkül vettek jegyet. Ha megbocsájtanak nekem uraim, szerény tippem az, hogy az első osztályra vásárolt jegyet, mivel Lupin nem az a fajta, aki a biztonság embere lenne.
