𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

🏎 1 🏎

-Will, William! Köztünk vége. Nagyon keveset találkozunk. Most is, Te otthon vagy Franciaországban, Én pedig Ausztriában.
-Tudom, de a távolság, nem fog ki rajtunk.
-De. Egyre jobban múlnak el az érzéseim. Kérlek ne haragudj, de ennek tényleg vége.
-Rendben, köszönöm az együtt töltött időket. Mire hazaérsz már nem leszek a lakásban.
-Köszönöm. Majd néha írhatsz, hogy mi van veled.
-Rendben, Te is mindenképp! Na Szia Gyönyörűség.
-Szia!
Huh, szakítani... nem a kedvenc tevékenységem.
Yvette Moreau vagyok, mindössze 21 éves. Modellként dolgozom. Egy ügynökségnél vagyok, de előfordul, hogy nagyobb, híresebb cégeknél, mint például a M.A.C., vagy a francia Vogue magazinnál is van fotózásom. Ja igen, francia származású vagyok. Egy párizsi kis lakásban élek mostmár egyedül. Sok, de mégis kevés időt töltök országomban. Most például Ausztriát fogom boldogítani. Nagyon fáradt vagyok a mai utazás miatt. Per pillanat a hotelbe tartó kisbuszon ülünk társaimmal és a dolgozókkal.
-Még nem voltam Ausztriában. -mondta legjobb barátnőm, Claire.
-Én sem. -törődtem bele
-Azta lányok, -kezdte mondandóját Molly- tudjátok vannak a Forma 1-es versenyzők...
-Igen.
-Egy hotelbe leszünk velük! -kezdtek sikongatni.
-Igen?
-Úr Isten, láttátok már Charles Leclercet? Iszonyatosan jó pali!
-A barna hajú, monacoi? -kérdeztem
-Igen, Ő.
-Ő tényleg nem rossz, de semmi extra... -mondtam vállamat megvonva.
Hm... Nem vagyok annyira képben a Forma 1-gyel. Apa nézi mindig, amikor verseny van. Ha náluk vagyok, szoktam vele figyelni, de egyébként annyira nem hoz lázba. Egy-két pilótát ismerek csak.
-Úgy várom már, remélem találkozunk párral!
-Igen Én is, de Én legfőképp George Russell-lel szeretnék találkozni, olyan aranyos fiú.
-Én még mindig a teniszezőkre bukom! -mondta nevetve Claire.
Kevesebb, mint fél óra múlva oda is értünk kijelölt célunkhoz. Mindenki megfogta saját cuccait és mentünk a hotel aulájába.
-Azta, ez gyönyörű!
-Yv, leszünk egy szobába?
-Persze! Ez alap!
Elvettük a kulcsokat, amik még nem voltak lefoglalva, majd elfoglaltuk a szobákat.
-Istenem ez a szoba!
-Wow, mekkora ágy! És még egy kicsi is van, nézd!
-Szerintem kifogtuk a legnagyobb és a legszebb szobát!
-Az biztos!
Elkezdtünk gondosan kipakolni, hisz itt leszünk minimum két hetet. Közben nagy beszélgetésekbe kezdtünk.
-Na, de mesélj, a Teniszes Fiúról.
-Szóval, Ericnek hívják, magas, helyes, sötétebb barna a haja és zöldes-kék a szeme. Nagyon aranyos, mindig ír és megnevettet. Elvileg szakított a barátnőjével miattam.
-De akkor miért nem vagytok már együtt?
-Szerintem csak húzzuk egymás idegeit. Na, de Williammel mi történt, hogy szakítottatok?
-Távolság.
-Esetleg, valaki más? Nem? Nincs?
-Nem, egyáltalán nincs harmadik személy a dologban, szimplán kéne egy kis szabadság.
Erre bólintott, majd ment átvenni egy kicsit normálisabb ruhát a melegítőhöz és a haspólóhoz képest. Végül én is úgy cselekedtem. Elmentünk felfedezni a helyet, megnéztük a wellness-t, a többi lány szobáját, majd az étteremrészleg felé vettük az irányt. Meghallgattuk a főnökünket, majd neki is láttunk az evésnek.
-Atya ég, de finom! Te mit eszel Yvi?
-Sajtba tekert csirkét, salátával és valamilyen édeskés szósszal, talán curry.
-Jól hangzik!
-Te? Az sem néz ki rosszul!
-Grillezett sajt, rizs és valamilyen hús, aminek a tetején tükörtojás van. Isteni!
-Megkérdeztem és éjszaka jönnek a versenyzők.
-Ooo, Te kit fogsz levadászni Kolett?
-Azt hiszem Norris. Nagyon vicces fiú és még fiatal is.
-Jól hangzik! -ezen nagyot nevettünk.
Megettük a desszertet is, beszélgettünk picit, majd mindannyian elmentünk lefekvéshez készülődni, végül nyugovóra tértünk.

~