Kérem ne tessen sokat elvárni eme műalkotások tömegétől, mert csak részletesen megfogalmazott mondatok, melyeket szerény személyem kapart össze hajnal kettő órakor...
~~~nem vállalok felelősséget az esetleges agykárosodásért~~~
Igen. Itten 💅Wattpadon💅 fogok kegyeskedve panaszkodni a napomról, mert nincs kedvem interaktálni más humán egyedekkel.
1. Szóval a mai jóságos napon volt egy zongoraversenyem. Már több, mint fél éve készültem rá. Tudtam, hogy nincs nagyon sok esélyem arra, hogy helyezést vagy különdíjat érjek el, mert az én korcsoportomban én voltam az egyetlen "A" tagozatos. Az "A" tagozatosok és a "B" tagozatosok között az a különbség, hogy az "A"-sok csak hobbiként veszik a hangszertanulást a "B"-sek, pedig zenei pályára készülnek. Egyszerűbben a "B"-sek az 😎over powered😎 csodagyerekek.
Anyways, szerintem egészen jól eljátszottam a darabjaimat. Még úgy is gondolom, hogy valami helyezés/díj megszerzésére is van esélyem. AMÍG a tanárnőm nem ír egy drága e-mailt, aminek hatására olyan hangulatba csavarodok, mint 2020. téli szünetében*. 😀
*Jegyzet: (számomra) 2020. téli szünet vibe = 😚disappointed😚
Több éjszakát töltöttem azzal, hogy csak sírok, mert annyira rettegtem attól, hogy rosszul sikerül és csalódást okozom.
Igen. Stressz.
Hiába volt? Valószínű.
De legyünk pozitívak, így csak több a 👳♂️tapasztalat👳♂️.
Amúgy végülis egyeltalán nem sikerült rosszul, csak nem elég jól, ahhoz hogy díjjazzanak. (Bár ez még nem 100% mert csak holnap lesz az eredményhirdetés.)
2. Délután mennem kellett a zeneiskolám évzárójára. Tudniillik ebben az éveben alapvizsgáztam szolfézsból. (🤪Unpopularopinion: 🤪szeretem a szolfézst és a tanárnőmet is nagyon szeretem és tisztelem.) Elég 🤡elkámpicsorodott🤡 vagyok, hogy zene történelmen új tanárom lesz.
No de. Story is that: Odamentem az évzáróra, hogy adjak a tanárnőmnek ajándékot a tanításért és a felkészítésért meg bla bla... Esküszöm a tanárom az egyik legjólelkűbb, legfigyelmesebb és legtisztaszívűbb ember, akit eddig valaha megismertem a rövid életecskémben.
(Me having a crysis:)
Alig volt időm beszélni vele 3 percet és mivel nem tudom kifejezni magamat 3 perc alatt, ezért félek, hogy nem sikerült eljuttatnom hozzá, hogy mennyire köszönök mindent. 😀
Olyan mintha csak 1 hete lett volna, hogy ott ülök az első szolfézsórámon 3 barátnővel az oldalamon. (Ez már 6 éve volt.) Mostanra már abból a 3-ból, 2 feladta és abbahagyta, 1 pedig elment máshova tanulni. 😀
~~<><>{{•••♧♤♧•••}}<><>~~
Uuuuu.
A nosztalgia... az aztán tud ütni.
~~<><>{{•••♧♤♧•••}}<><>~~
Összegzem a mai napom: Azé abból a szempontból nem volt annyira ramaty, hogy megkönnyebbültem a sok stressztől, de azért a legtöbb szempontból elég szar volt.
~~<><>{{•••♧♤♧•••}}<><>~~
Your (not) daily cursed image:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
