Jen sosem sírt, viszont mikor Sam elhagyta házukat, szobájában égrengető zokogásban kezdett. A fiú, kibe beleszeretett, nem érez viszont, és még ezt félig tudatja is szegény lánnyal.
Hónapok teltek el, és elkezdődött az iskola is. Jen azt kívánta a legjobban,hogy bárcsak ne lenne. Az 5-ik osztály első tanítási napja volt. Jen tízórai közbe a drága Sam-et kereste,viszont mikor megtalálta, kék szeméből egy kis könnycsepp zúdult. Sam megcsókolta May-t, méghozzá lángoló szívvel. A lány az iskola koszos vécéjébe rohant ahol magában beszélt:"Ne sírj,mert még meglátják te hülye Jen! Mindenki röhögni fog! Ne sírj, te nem vagy Scout utcai Pláza cica! Nem szabad érzelmet mutatni!"
Mrs.Bella Waterson matekóráján is majdnem sírni kezdett, de vitte tovább az élet. Jen félt már csak ránézni bárkire is, hiába volt halálosan szerelmes.
