Lost Memories (Jikook)

17. fejezet

Jungkook

Azt hittem, hogy itthon ül a szobájában, mint mindig. Az meg végképp meg sem fordult a fejemben, hogy a bárban iszogat. Sosem ment egyedül sehova.

- És most mit csináljak veled angyalkám? - ül le mellé Woojin az ágyra.

- Te semmit. Ennyi pont elég volt. - szólok oda neki idegesen.

- Ne bántsd a barátomat! - szól rám a Törpe durcásan. Még én vagyok elnémítva, hát az eszem megáll.

- Jobb lesz, ha hazamész, ő meg lefekszik aludni. - ajánlom fel Woonak, a távozás lehetőségét.

- Igen, elfáradtam.... - sóhajt egyet a kis alkoholista az ágyon.

- Persze, majd itt hagyom veled nem? - néz rám Woo mérgesen.

- Miért, itt lakik nem?

- Csak alszok egyet Woo, holnap találkozunk. - mondja mosolyogva a Törpe.

- Tényleg rendben leszel? - kérdezgeti még mindig Woojin. Nem tudom mit hisz, hogy mit csinálok vele, ha ő elmegy...

- Igen! - bólogat, miközben nagyokat ásít.

- Rendben, akkor holnap kora reggel benézek. - néz rám fenyegetően, mire csak elnevetem magam. Mennyire féltékeny már a drága barátom.

- Tudod, hogy hol a kijárat, ugye? - kérdezem tőle.

- Te meg tudsz viselkedni, ugye? - néz rám kérdően, majd kimegy a szobából, és hallom a lépteit, ahogy megy felfelé a lépcsőn.

És most mi a fenét csináljak vele? Csak aludnia kell nem? Ahhoz meg nem kellek. Szóval indultam is, hogy elhagyjam a szobát, amikor:

- Szédülök... - szólal meg hirtelen, pedig azt hittem, hogy már be is ájult.

- Ez történik, ha az ember iszik. Még jó hogy szédülés helyett nem repülünk.

- De én tényleg szédülök. - erősködik tovább.

- Holnapra semmi bajod nem lesz. - megyek oda az ágy mellé.

- Kimegyek a mosdóba. - jelenti be hirtelen.

- Ugye nem hányni akarsz? Te takarítod össze!

- Nem, csak ki akarok menni. - válaszol, majd ki is ugrik az ágyból, és megindul felfelé a lépcsőn. Utána fordultam én is, de csak azért, mert nem akartam, hogy kitörje a nyakát a lépcsőn, bár meglepően egyenesen, és gyorsan felért a fürdőszobába.

- A másik a wc! - szólok utána, de addigra már magára is zárta a fürdőszoba ajtaját.

Vártam pár percet, de csak azt hallottam, hogy megengedi a vizet. Majdnem fél óra elteltével nyílt ki újra az ajtó, és ott állt a Törpe.

- Az az enyém. - mutatok a fürdőköntösre, ami rajta van.

- Kölcsönveszem. - jelenti ki, majd megindul lefelé a lépcsőn.

- Minden oké? - megyek utána, és közben érdeklődök, hogy mégis mi újság, mert kicsit érdekes az ábrázata.

- Miért ne lenne? - sétál oda a szekrényéhez, és elkezd kotorászni. - Füst szagom volt, nem szeretem.

- Ahogy érzed... - odasétálok mellé, és a szekrénynek dőlve figyelem. Vajon részeg még, vagy ennyitől ki is józanodott?

- Menj aludni nyugodtan, én megvagyok. - szólal meg ismét, miközben félig a szekrényben van.