Az élet csupa meglepetés

44. rész《Kérlek Isaac》

~~~

Amelia

A hét hamar eltelt. Isaac-et megkértem, hogy ne verje meg Ryan-t. Nem, nem Ryan miatt. Isaac miatt. Tudom, hogyha neki megy, akkor nem hagyja abba, amíg rendőrségre nem kerül az ügy.

~~~

Péntek délután Rebecca-val elmentünk vásárolni, míg a fiúk edzésen voltak.

- Nem. - rázom a fejem. - Ezt biztosan nem veszem fel. - itt ülünk az egyik ruha boltba, Rebecca pedig sorra mutogatja a ruhákat.

- Miért? Ezzel mi a gond? - emeli fel a feketét.

- Ez... nagyon rám feszül, és rövid is.

- Legalább próbáld fel. - sóhajtok egyet, elveszem tőle a ruhát és az egyik fülkébe lépek.

Elhúzom a kis függönyt és kilépek Rebecca-hoz.

- Azta, csajszi. Ez aztán egy dögös darab.

- Nagyon rövid. - panaszkodom.

- Tudom, a te mércédhez az. De már van egy barátod, aki megvéd. Plusz itt vagyok én is és tudod jól, hogy megverek mindenkit. - felnevetek.

- Igen tudom. - ez igaz.

~~~

Jó igaz, a bortól egy kicsit becsiccsentem. De jól vagyok. Jól érzem magam a barátaim társaságába. Fura volt tőlem, hogy beleegyeztem egy buliba. Általában könyörögnek, hogy menjek el velük bulizni. Dylan fején már láttam, hogy el fog kezdeni könyörögni. Aztán mindenki meglepődött. Még én is.

Rebecca-val eljöttem táncolni. Még mindig nem tudok táncolni, de mondjuk azt, hogy táncolok. Néha Isaac felé pillantok, aki Cole-al beszélget. Tony már megint nincs sehol. Dylan pedig Rebecca-t nézi. Néha elgondolkozom, hogy mi lenne akkor velem, hogyha Isaac-et jó messziről kerülöm. Úgy nem jöttünk volna össze. Csak akkor most nem a táncparketten izzasztanám magam, hanem ott ülnék a bárnál és Rebecca-t figyelném. Hogy ő mennyire érzi jól magát Dylan-el. De szerencsére Isaac itt van, velem. És szeretem. Istenem, de még mennyire szeretem.

Rebecca épp teli torokból énekli a kedvenc zenéjét, mikor egy pasas közelebb sétál hozzánk. Nyugi Amelia, csak táncolni jött.

- Nagyon jól mozogtok. Meghívhatlak egy italra? - kérdezi felém fordulva, majd közelebb jön. Érzem, hogy teljesen el van ázva. Tömör pia szaga van.

- Kösz, nem. - válaszolom és ellépek tőle.

- Csak egy italra.

- Azt mondta nem, érts a szóból. - kel a védelmemre Rebecca.

- Nyugalom, csak táncolunk. - fogja meg a derekamat. Rebecca ellép tőlünk. De miért? Majd nemsokkal később megjelenik Isaac és az ökle a pasas arcába végzi. A földre esik és ott is marad, mivel a sok piától, amit ivott nem igazán tud lábra állni. Isaac a férfit nézi, de az arcát megfogva felém fordítom.

- Köszönöm. - mondom a szemébe nézve. Megint a pasasra néz, majd újra rám emeli a tekintetét.

- Jól érzed magad? - kérdezi a derekamra csúsztatva a kezét.

- Hm. - dülöngélek össze-vissza táncot imitálva. - Igen, nagyon jól. Bár...

- Mi az? - közelebb hajolok a füléhez.

- Bár lenne egy-két jobb ötletem.

- Te nagyon részeg vagy. - felnevet.

- Csak egy ici-picit. Te rajtad miért nem látszik, hogy ittál?