Cortez szemszöge

Remény - December 20.

Reggel szokásosan nem akartam felkelni, de végül a nagyinak sikerült kirángatnia az ágyból. Lent már várt rám Ricsi, meg a nagyi egy kólával és reggelivel. Nem tud leszokni róla :D. Felkaptam a kólámat és Ricsivel együtt leléptünk, már a sarkon jártunk, amikor hallom, hogy a nagyi kiabál, hogy otthon hagytam az ajándékot. Fenébe is, hogy pont őt húztam, na mind1 a nagyi elintézte, valami albummal. Visszasiettem, majd Ricsivel ismét elindultunk a kibaszott iskola felé. Hiába lett útközben jó kedvem, ahogy odaértünk a többiekhez, újra előjött bennem a harag és a csalódottság Reni miatt.
- Mikor indulsz? – kérdete Dave.

- Este megy a gépem. Csak reggeli átszállással kaptam helyet. Karácsony. – magyaráztam neki unottan, és reméltem, hogy a karácsony elég indok ahhoz, hogy miért átszállásos.

- Úúú, a reptéren fogsz annyit várni? – kérdezte Virág.

- Előfordult már- feleltem megjátszott szomorú mosollyal az arcomon. Már kezdett nagyon elegem lenni a témából, de balszerencsémre, Macu még megkérdezte, hogy mikor indulok, úgyhogy erre még kellett válaszolnom. Szerencsére többet nem kérdeztek, úgyhogy csendben hallgattam a többiek sztorizgatását, arról, hogy milyen gigantikus szilveszteri bulit terveznek.

- Ren? - kérdezte Ricsi. Bár tudtam, hogy miattam kérdezi, és legbelül furdalt is a kíváncsiság, de bár ne tette volna.

- Arnold jön haza - felelte halkan.

- Neményi itthon lesz? - kérdezte riadtan Dave.

- Igen egész szünet alatt! - mondta boldogan Reni. - Szeretnél vele találkozni?

- Nem - vágta rá azonnal. De mondjuk tényleg, Renin kívül ki akarna vele találkozni? Pff, de hülye kérdés volt.

- De azért velünk szilveszterezel, nem? - Kérdezte Ricsi tök csalódottan, mondjuk érthető is volt, hogy csalódott.

- Persze - mondta Reni.

Váltottam pár szót Bálinttal az új sorozatról, majd bementem a többiek után a suliba, valami szörnyű karácsonyi zene üvöltött, úgyhogy elég gyorsan bedugtam a fülembe a fülhallgatómat, és bekapcsoltam egy Ramones számot.

Amikor beléptem a terembe Kinga épp Renivel üvöltött, mert "deformálódott" kókuszgolyókat hozott. Leültem a helyemre, és a szüneten gondolkoztam, amikor leült elém Reni, és megéreztem a hajának az illatát. Miért? Miért előttem ül? Miért ilyen jó illatú a haja? A francba! C! Te most elvileg haragszol rá, miért gondolkozol ilyeneken?

A többieknek is már az agyukra ment az egész buli, mindenki kiabált, én meg Reni hátát bámultam és gondolkoztam, azon, hogy mennyire elegem van anyámékból, és az általuk előadott tökéletes családból, amit ugye mindenhol előadnak. Teljesen elbambultam, amikor hallottam, hogy Haller szól nekem.

- Cortez?

- Léphetek, még be kell pakolnom. – mondtam. Bár tényleg kellett még pakolnom, amihez szintén nincs kedvem, de azért a pakolás még is csak jobb, mint ez a tré ünnepség.

- Ó, Persze. Nagyon jó utat. Menj csak- bólintott az ofő. Felálltam, ledobtam Reni asztalára az ajándékát és felkaptam a padjáról azt, amit nekem szánt. Bele se néztem, majd kimentem a teremből. Nem voltam kiváncsi a reakciójára. És azt sem akartam, hogy lássa az  én reakciómat. A folyosón belepillantottam, a könyvön nem lepődtem meg, de azon, ami mellette volt, na azon nagyon. Egy levél. Nem C! Ezt nem nyithatod ki! Gyorsan visszadobtam a zacskóba a levelet, majd kilöktem a suli ajtaját es elindultam haza. Otthon a nagyi láthatta rajtam, hogy valami nagyon nem okés, úgyhogy békén hagyott és felmentem a szobámba pakolni. Lassan haladtam mert, akaratlanul is, folyton az asztalon hagyott levélre tévedt a tekintetem. Még így is rengeteg időm volt indulásig, úgyhogy leültem, és sorozatot akartam nézni, de valahogy nem kötött le.