Kapj el! II.-A Woods Cheer története

5.RÉSZ: Deja Vu

Sosem gondoltam, hogy egy idegesítően berregő hangú ébresztőre lehet boldogan ébredni. A jobb kezem lelógott az ágyról, a bal lábaim pedig valahol a szemközti oldalon pihentek. A sötétben kezdtem el reggel tapogatózni a telefonom felé, nehogy felkeltsem Nicket.  Amikor rápillantottam tudatosult bennem, hogy őt bizonyára semmi nem fogja felébreszteni. Az összes végtagja kicsavarodva terült el mellettem. Teljes nyugalommal kihúztam a függönyt, felvettem egy új szett ruhát, és, mint aki jól végezte dolgát lebattyogtam a konyhába.  Magamhoz ragadtam a sajátomnak kinevezett zöld bögrén kívül egy másikat is, és elkészítettem két kávét. Az utóbbi napokban megfigyeltem, hogy Lonnie igazán egyszerűen issza meg a reggeli italát, feketén cukor nélkül. Még a hideg is kiráz, ha rágondolok. Nálam a kávézás rituálévá vált az elmúlt egy hónapban. Előtte el sem tudtam volna képzelni, hogy akár egy kortyot is igyak belőle, de Lora rászoktatott. Azóta cukor nélkül, tejjel, karamell sziruppal iszom. Utóbbihoz jobban ragaszkodom, mint magához a koffeinhez. Még idefelé is vettem egyet az üzletben, nehogy kimaradjak a jóból.

-Ilyen korán?- ásítozott a fenti folyosón Fallon

-Ma én tartom a megbeszélést. Csináltam neked is.- nyújtottam felé a bögrét

-Szuper!-mosolyodott el

Folyamatos szemdörzsölések közepette ébredeztünk fel. Nem igazán beszélgettünk. Mindketten csendesen próbáltunk magunkhoz térni. Idővel egy gyors fésülködés után már úton is voltunk az edzői ház felé. Amint kiléptünk az ajtón megcsapott a reggeli harmat frissessége, amit bent a nagyvárosok közepén aligha tapasztalok meg gyakran.

-Hova sietsz?-szóltam Lonnie után

-Elől leszünk, nem?

-De!

-Akkor meg?-húzta fel a szemöldökét

-Minek sétálni, ha van egy ilyen király kocsink? Foglaljon helyet!-toltam elé a bevásárlókocsit

-Annyit használjuk már ezt a kis akármit, hogy nevet kéne neki adni.-elmélkedett az út közben Fallon

-Mégis mire gondoltál?

-Valami ötletesre, egyedire.

-Semmi isteni ötletem nincs.- sétáltam felfelé magam előtt tolva őt

-Nem is rossz. ISTENI.... MEGVAN!-kiáltott fel- Legyen Hesztia!

-Hogy mondod?

-Hesztia a család védelmének görög istennője.-kuncogott

Meglepődtem azon, hogy mennyire otthon van a témában. Órákat tudott volna mesélni arról, hogy mégis ki volt az a Hesztia, de amikor megkérdeztem tőle, hogy miért érdekli őt ez a tematika, lezárta annyival, hogy: " Ja, csak régen sokat jártunk Görögországba!".

-Akkor itt is most megkeresztellek téged kocsi. Mai naptól neved legyen Hesztia.-parkoltunk le a ház előtt

-Keresztszülők?

-Te meg én!-vágtam rá egyszerűen

Jókat nevettünk míg vártuk a többieket. A teraszon körbe ültünk egy asztalt hatan. Már megszokásból, mindenki a saját helyére ült le, én pedig kicsit idegenkedve fogadtam a helyzetet.  Három ismerős arcon kívül, másik kettő kómás pofi pillogott rám.

-Jó reggelt mindenkinek! Örülök, hogy pontosan érkeztetek. Ígérem nem húzom sokáig a dolgot. Egy témánk van már, aztán mehettek is. Oké?

-Oké!- erősítettek meg három irányból

-River örülök, hogy a tegnapi közös edzés után ma is találkozunk, most nem futás, izzadás és semmi hasonló. Nyugi!-cukkoltam- Destiny te még mindig csodálatos vagy, így reggel is.  Viszont titeket nem ismerlek! Ki kicsoda, és hova való?