Egy új élet | Gio Reyna

Hetedik fejezet

Azt értem, hogy Hans lakása nem egy hatszáz négyzetméteres luxusvilla, és a konyha sincs túl messze a bejárati ajtótól, de azért ahhoz már tehetség kell, hogy annyira odaégessen valamit, hogy annak a szaga a lakásba lépve egyből csavarni kezdje az orromat.

- Mit csináltál? - Megrökönyödött fejjel nézek a sütő előtt tanácstalanul álló férfire, aki kínjában vöröses hajába túr, a másik kezével pedig a konyhapulton támaszkodik.

- Csak úgy gondoltam, hogy megpróbálom magamtól bekapcsolni - néz rám, közben pedig homlokráncolva gondolkozik, hogy mit is csináljon.

- És egészen pontosan hogyan is próbáltad meg? - kérdezem, és mellé lépve szemügyre veszem a tepsiben fekvő, koromfekete, pizzára egyáltalán nem hasonlító valamit.

- Kerestem egy tutorial videót a YouTube-on, és megpróbáltam leutánozni. - Mire is számítottam? Arra, hogy majd megvárja, amíg hazaérek? Dehogy, ez nem rá vall. Inkább keresett egy videót a YouTube-on, persze, az sokkal jobb megoldás.

Az oké, hogy a videómegosztón a sminktippektől kezdve, a tavalyi infóérettségi - megoldáson és a meccsösszefoglalókon át, a Rubik kocka kirakásáig és a sütő beállításáig mindent megtalál az ember, de ezt elsősorban olyanoknak rakták fel, akik mondjuk valamennyire otthon vannak abban, amire rákerestek, nem úgy, mint Hans, aki eddig azt sem tudta, hogy a konyhán belül hol kell keresni a sütőt.

- Ezek szerint nem sikerült leutánoznod azt, ami a videóban volt. - Az orrom alatt morogva nyitom ki a sütőajtót, a következő pillanatban pedig füst áramlik a konyhába, és mindkettőnk arcába.

- Ezzel most mit csináljak? - Továbbra is a sütőben árválkodó tepsit nézzük, ami csak arra vár, hogy kivegyük onnan.

- Mondjuk vedd ki - tanácsolom, de amikor meglátom, hogy kesztyű nélkül akarja megfogni a tűzforró tepsit, ellököm a kezét. - Azért sütőkesztyűt vegyél.

Gondolom a csapat nem örülne neki, ha Hans az égési sérülés súlyossága miatt nem tudna dolgozni.

- Ja, kösz, ez eszembe sem jutott - húzza fel a kesztyűt a kezére, majd kiveszi a tepsit. - Ez miért ilyen büdös?

- Talán azért, mert szénné égetted? - vonom fel a szemöldököm.

- És most?

- Most kidobod a pizzát, aztán tisztára sikálod a tepsit - válaszolom. - De előtte engedj bele vizet, és hagyd állni, akkor könnyebben fog menni - adok neki egy tippet, aztán elindulok a szobám felé.

- Lili? - szól utánam, közben pedig hallom, ahogy megnyitja a csapot, és vizet enged a tepsibe, ahogy tanácsoltam.

- Igen?

- Freddie-t ne felejtsd el meglocsolni.

- Hogyne - dünnyögöm. - Hol van?

- A hálóban - feleli rám sem nézve. Nagyon belemélyedt a tepsi beáztatásába.

Egyszer sem voltam még bent anyuék hálószobájában, ezért - Hanst ismerve - egy kicsit félve állok meg az ajtó előtt. Lélekben felkészülök rá, hogy odabent mi fog fogadni: a fal sárga - fekete, és egy szabad négyzetcentiméter nincs rajta, mindenhol BVB-s poszterek, zászlók, bekeretezett mezek és falmatricák borítják, a fal mellett a játékosok életnagyságú kartonbábujai sorakoznak, a szekrény szintén dortmundos matricákkal van teleragasztva, a szőnyegen is a csapat címere látható, és természetesen az ágynemű is a Borussia hivatalos termékei közé tartozik.

Megrázom a fejem, ezzel pedig sikerül eloszlatnom a kissé nevetséges gondolataimat, és lenyomom a kilincset.

Meglepetésemre odabent szinte semmilyen dortmundos cucc nincs, csupán a nevelőapám ágy mellett árválkodó papucsán virít a logó.