Amikor a szomszédod lettem.

Mi vár rám?

Alicia Hemingnek hívnak, és most elmesélem a mi történetünket.

Minden egy költözéssel kezdődött. Kétezer tizenkilenc májusában indult el minden, anyu és apu úgy döntöttek hogy elválnak. Próbálták megmenteni a kapcsolatukat, de mindig vak vágányra futottak. De szerencsére jóban maradtak a válás után is. Úgy döntöttem hogy apunál maradok. Anyu kapott egy remek állás lehetőséget Los Angelesbe, és nem akartam hogy miattam ne váltsa valóra az álmát. Ugyanis mindig is főszerkesztő szeretett volna lenni, és most sikerült is neki a Vogue magazinnál. Apuval meg maradtunk San Franciskoba. Habár a fősulit Los Angelesbe kezdem majd, minden héten haza utazok. Egy hatalmas álmom teljesült azzal hogy felvettek a Birginghamba. Ami az egyik legismertebb suli az egész világon, persze a Harvard után. Már alig várom hogy kezdhessek. Az osztálytársaim közül mindenki máshova adta be a felvételijét, úgy hogy senkit sem fogok ismerni. De ami szuper, hogy anyu pár kilométerre fog tőlem csak dolgozni, így sokat fogunk majd találkozni. Illetve péntekenként  nála leszek, szombatonként pedig meglátogatom aput.

A nyarat felváltva töltöttem a szüleimnél, néha pedig arra is sort kerítettünk hogy közösen vacsorázzunk. Annyira vártam már hogy kezdhessek a suliban, hogy megkerestem az iskola honlapját és megnéztem kik fognak szintén ugyanoda járni ahova én. Be szerveztünk egy találkozót is, és akikkel sikerült felvenni a kapcsolatot azok el is jöttek. Itt jó pár embert megismertem, így velük azóta is napi szinten beszélek.

Suli előtt pár nappal készült el az egyenruhám is, mivel itt ez a kötelező viselet amit majd hordani kell. Amiért el kellett mennem hogy évnyitóra már abban is mehessek. Reggel nyolckor már el is indultunk érte apuval. Amint oda értünk már szaladtam is be érte, mivel még haza kellet mennem be pakolni a böröndbe. Ezentúl kollégiumos leszek. Sohasem örültem még ennyire. Befele menet összeütköztem egy nálam jóval magasabb sráccal, és a kezében lévő papír halmaz összevissza repült. Én álltam fel hamarabb, ezért millió bocsánat kérés között elkezdtem összeszedni a papírokat.

- Hé ácsi, ne nyúlj hozzájuk. Hagyd őket a földön, majd én össze szedem őket. -itt egy kicsit erőteljesen rámordított.

- Csak segíteni akartam. -mondtam.

- Eleget segítettél, mai jó cselekedet kipipálva. -mondta cinikusan. 

- Mekkora egy seggfej vagy. -azzal fogtam magam, átvettem a csomagot és köszönés nélkül kirohantam az üzletből.

Végül eljött a szeptember elseje, ami miatt egy kicsit izgultam. Kíváncsi voltam hogy találkozom-e azzal a sráccal akinek az üzletben neki mentem, ha jól láttam múltkor ő is épp az egyenruháját ment átvenni. Persze a modora hagy némi kivánnivalót maga után. De nem sokat töprengtem rajta. Tizenegykor kezdődött az ünnepség, úgy hogy előtte volt még időm gyors elszaladni egy kávézóba. Odaérve egyből végigpásztáztam a kínálatot, ugyanis már a kávézó ablakára ki volt írva szebbnél szebb illusztrációkkal. Végül a melange-ra esett a választásom. Belépve azonnal ki is kértem a kávémat és helyet foglaltam. Mögöttem pont arról ment a téma egy fiú társaságban hogy mennyire várják már a testnevelés órákat, és hogy milyen jó lesz nézni a lányokat. Szó esett a Birginghamről is, így konstaláltam hogy valószínűleg az osztálytársaim lesznek. Haza érve sietve elkészültem, és már ültem is az autóba. Tíz perc alatt oda is értünk, kiszálltam és elköszöntem.
Egyből felismertem Emmát, és Bridgetet akiket a találkozón ismertem meg és szintén az osztálytársaim lesznek. A nagykapu előtt álltak. Oda mentem hozzájuk.

- Sziasztok! -köszöntem rájuk.

- Szia csajszi. -szinte egyszerre mondták.

- Ti is izgultok? -kérdeztem.

- Csak jófej tanáraink legyenek. -mondta Bridget.

- Remegek. -itt Emma remegést szimulált amin mindhárman felröhögtünk majd egy kis bátorságot felvéve átléptük a kapu küszöbét.

Tele volt a folyosó nyüzsgő diákokkal, szinte a saját hangunkat se lehetett hallani.
Hamarosan megszólalt az igazgató úr, és csendre intett mindenkit. Elfoglaltuk a székeinket, és megkezdődött az évnyitó ünnepség.
Pár perc után beszédet mondott az igazgató, majd pedig felhívta a diáktanács elnököt a színpadra.
Itt köpni nyelni nem tudtam, ugyanis ez az a srác volt. Hirtelen felszökött bennem a pumpa, és csak arra tudtam gondolni hogy milyen bunkó volt velem. Remélem a csajok nem látták meg rajtam.

Miután véget ért, még két óra hosszát itt kelett töltenünk. De nem bántam, mivel szabadprogram volt, meglehetett nézni a termeket, és beszélgetni is lehetett. Megéheztünk a lányokkal, ezért elmentünk a büfébe valami szendvicset venni magunknak. Itt szószerint be előzött minket egy lány, amit nem hagytam szó nélkül.

- Bocsi, de mi álltunk itt hamarabb.
-szóltam a lánynak. 

- Az lehet, de most már én állok itt. -mondta hencegve.

- Tipikus. -mondtam, ami lehet egy kicsit hangosra sikeredett.

- Ezt meg mire értsem? -fordult meg hüledezve.

- Semmire. -hagytam rá a dolgot.

- Na azt ajánlom is. -mondta pimaszul, majd majdnem fellökve minket már távozott is.

Odacsörtettet az egyik büfé asztalhoz, leült majd elkezdte majszolni a müzli szeletét. Nemsoká megjelent mellette ő. Hátulról megölelte, majd valamit a fülébe súgott. Na mondom ilyen nincs.

Minden suliban van legalább egy alfahím, és a lányok között is akad aki vérszemet kap ha egy másik lány jobb nála valamiben. Ez tipikus, főleg gimnáziumokban. Szóval erre számítottam is. De hogy pont azzal a csajjal legyek rosszban már első nap aki a barátnője annak a srácnak aki előtt szószerint beégtem. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen. Nem voltam a helyzet magaslatán. Bridget ötlete az volt hogy haza érve videóhívásozzunk hogy átbeszéljük az órarendünket. Sajnos lesz pár óra amin nem fogok velük találkozni.
Amit megfogadtam az az hogy nem fogok bepasizni, csakis a tanulmányaimra fogok koncentrálni.

Utoljára általánosban voltam szerelmes, és szinte első látásra azt hittem hogy ő az igazi, ami persze elég gyerekes volt tőlem. De hát szerintem mindenkinek volt kiskorában amolyan nagy ő-je. Ő egyébként más lányba volt szerelmes, hát igen ilyen az amikor az élet földre lök. Utánna két napig szomorkodtam emiatt, utólag már csak mosolygok rajta. 

Délután háromra apu végre megjött értem. Haza vittük Emmát is, mivel pont útbeesett. Haza érve lezuhanyoztam, be pakoltam a holnapi napra, és utánna videóhívásoztunk a lányokkal.

Azt hiszem ez a nap is eltelt. Komolyan úgy érzem kemény négy év vár rám.