| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XVI.

| A vihar |

-Szóval el tudnátok mondani, mégis mi történt? – von kérdőre minket Odin, aki kényelmesen ül a trónján és onnan néz le ránk. Lokival összenézünk, majd vissza Odinra. Thor testéve mögött áll.

-Olyan édes, hogy minden egyes alkalommal, mikor történik valami, amiről maga egyébként mindent tud, megkérdezi, hogy mi történt – vigyorodom el gúnyosan.

-Nincs rád jó hatással Loki – állapítja meg.

-Szerintem előtte is ilyen volt – motyogja Loki, mire egy pillanatra halványan elmosolyodom. Thor köhög egyet jelezve, hogy komolyodjunk meg.

-Szóval mi olyat szeretne tudni, amiről már amúgy is tud? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-Mégis, hogy jutott eszedbe ellenszegülni a parancsomnak és kihozni Lokit? – kapom meg az első kérdést pár másodperc hallgatás után. Gondolom, már most sikerült kellőképpen felhúznom. Legalábbis az ordítva feltett kérdése után azt gondolom felhúztam. Elhúzom a számat kérdését hallva, majd látom, hogy a testvérpáros rám néznek.

-Előre leszögezném, hogy nem akarok tiszteletlen lenni, de szerintem össze fogom hozni – ráncolom fel a homlokom egy pillanatra. – Korábban is említettem már, hogy maga nekem nem parancsol. Azért vagyok itt, mert Maga idehozatott, hogy segítsek. Szóval, ha azt nézzük, maga miatt vagyok itt, és maga miatt van szabadon Loki is – vonok vállat.

-Vigyázz a szádra ifjú hölgy! – mutat rám, hangja türelmetlenül és idegesen verődik vissza az aranyozott falakról.

-Tudom, tudom – emelem fel védekezőn a kezem. – Különben megöl. Ezt már hallottam – nevetek fel halkan, mire szinte mind a hárman elkerekedett szemmel néznek rám. Odin most Lokira néz, rámutat, majd még mielőtt megszólíthatná, közbeszólok. – Nem tőle tudom – közelebb is lépek Lokihoz, hogy Odinnal minél hamarabb fel tudjuk venni a szemkontaktust.

-Desy – szól rám halkan Thor. Ami csak annyit jelent, hogy vissza kellene fognom magam. A szemem sarkából azonban látom, hogy Loki elmosolyodik, majd pedig végignéz rajtam.

-Nem tetszik, hogy Lokival vagyok. Jó – vonok vállat. – De ez nem ok arra, hogy megfenyegesse. Se velem, sem pedig az anyjával!

-Hogy? – lép előre egyet meglepetten Thor.

-Elég legyen, Destiny! – szól rám a király.

-Felőlem vissza zárathatja – ráncolom fel a homlokom. – Ki fogom hozni.

-Én pedig segíteni fogok neki ebben – száll be Thor. – Úgy, ahogy múlt éjjel is tettem – Odin meglepődik fia szava hallatára.

-Te nem is mondasz semmit? – pillant Lokira a király. A csínytevések istene előbb rám, majd bátyjára néz. Végül fel Odinra.

-Nem hagynak szóhoz jutni – von vállat, majd felnevet.

-Örülsz, hogy megmentenek? – vonja fel kérdőn a szemöldökét Odin.

-Engem nem kell megmenteni – nevet fel Loki. – Megoldanám egyedül is. Nincs szükségem senkire ahhoz, hogy kijussak a cellámból. És csak, hogy tudd, Atyám – az utolsó szót enyhe gúnnyal ejti ki. – Te vagy Desyre rossz hatással, nem én – a feketehajú férfira nézek, de ő továbbra is a trónon ülőt fürkészi. – Tudtommal megegyeztetek. Ha beteljesíti a nekünk kedvező próféciát, – egy pillanatra elhallgat, mire én idegesen megnyalom a számat. – hazaengeded. Nem lenne szép dolog egy királytól, ha megszegné a szavát.