A szerelem ereje

1.Kezdetek

Ben szemszöge:

Ben Hills vagyok 17 éves. Egy átlagos Amerikai srác aki New York-ban tengeti minden napjait. Szüleimmel semleges a kapcsolatom, van egy ikertestvérem Bill. Nagyon megértjük egymást, és szoros kapcsolatunk van mivel sok mindenben hasonlítunk egymásra mint külsőleg, mint belsőleg. Egy átlagos gimnázumba járok, ahol 10.-es vagyok, de hát hogy is mondhatnám... Nem vagyok a sulinak a szive csücske. Ezt tulajdonképpen nem értem, mivel bejárok és csak úgy... Vagyok. De persze mindig engem találnak meg a zaklatók...

A külsőmet megvallva nem tartom magam helyesnek... Törékenyebb alkat vagyok, emiatt folyton vicc tárgya vagyok a tesómmal. Fekete hajam van és zöld szemem, a tesómat is ez jellemzi. A különbség köztünk az hogy amíg nekem vannak szeplőim, neki nincsenek. 165 cm vagyok... És hát vasággyal együtt 20 kiló, nem azt mondom hogy krónikusan sovány vagyok de azért egy kis izom is jól jönne... Emiatt is csesztetve vagyok, ugyanis nem az erősségemről vagyok híres. Billt ugyanezek jellemzik csak ő nem szeplős. Persze az érdeklődési köreink részben eltérnek, de mindig kiállunk egymásért. Ő az egyetlen támaszom. Őt is nagyon sokan piszkálják, de talán picit kevesebben mint engem. Ő sem jeleskedik a sportokban, tanulós típusok vagyunk. Áh és majdnem elfelejtettem,mindketten melegek vagyunk így a férfiakhoz vonzódunk, de míg ő a visszafogottabb férfiakat, addig én az izgalmasabb pasikat kedvelem.
Szóval viszonylag egyszerű család vagyunk, szüleink nagy hírnévnek örvendő ügyvédek. Viszont munkájukból kifolyólag sokat vannak külföldön...ez a hét is egy ilyen hét. Mondjuk Billel nem is bánjuk így a miénk az egész ház.

Hétfő van... Reggel álmosan ébredtem Billel együtt, mikor mindkettőnk sápadt lett. Az egész szobánk tele volt grafytyzve különböző trágár kifejezésekkel, de erre most nem volt időnk mivel késésben voltunk, míg Bill reggelizett én addig gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Ezek után villámtempóban rohantunk be az iskolába és szerencsésen beértünk 7:30-ra. 10 perccel a csengetés után láttunk belépni egy magas alakot. Ő Max, tipikus menő srác aki a suli...khm hogy is fogalmazzak szépen örömlányával van együtt. Izmos testalkat, tökéletesen beállított szőke haj, és tengerkék szemek amikben teljesen elvesztem... Olyan szép... Abban a pillanatban rám emelte tekintetét, amitől egy picit megijedtem és inkább visszanéztem a könyvemre, bár észrevettem hogy a szeme mintha érdeklődést sugározna.  Lehet feltűnő volt a nézésem ugyanis a testvérem kis mosollyal a szája szélén szólt hozzám.

- Jaj Ben, ne bámuld annyira mert kiesik a szemed! -súgja oda nekem

-Csak elbambultam... -mentettem ki magam gyorsan majd visszatértem az órára

- De ki csinálhatta ezt a szobánkkal? -kérdezte tovább picit rémülten Bill

- Nem tudom de a végére fogunk járni.

Az óra végeztével megszólalt a csengő, ami a szünetet jelentette. Ezután Billel a szekrényeinkhez mentünk. Éppen pakoltam be amikor valaki hirtelen becsapta teljes erőből a szekrényemet, mire Billel rémülten néztünk fel.

- Na hogy tetszett az ajándékom fiúk? -kérdezte megvető vigyorral Bryce.

- Aww Bryce nagyon tetszett, nem is tudtam hogy a szorakozásaid közé tartozik a fiúk meglesése is
- mosolygok kajánul, de közben Bill meghúzza picit a karom, ezzel jelezve hohy nem kellene felhúznom

- De tudod nem kell szégyellni, nyugodtan felvállalhatod, egyébként meg vannak különböző oldalak számodra...
-ekkor megérzem hogy két erős kéz megmarkolja a pulóverem, majd felnyom a szekrényekre. A lábaim a levegőben vannak, de próbálom lerúgni magamról.

- Sokat jár még a pofád?! HAH?! -ezúttal túllőhettem a célom ugyanis szabályosan dudorodnak az erek Bryce nyakán a méregtől

-Bryce hagyd békén! -veti rá magát Bill, de Bryce egy könnyű szerrel szedi le magáról, és erősen a szekrényeknek löki

- Na most járjon a szád... Mert garantálom hogy miután végeztem veled nem fogsz tudni megszólalni...
- Ördögi vigyor ül ki a fiú arcára, amitől mégjobban megrémülök, és egy szót se tudok kinyögni

-Hát nekem így is jó... Te választottad!
- Erősen meglendíti a karját, mire becsukom a szemem és várom a fájdalmas ütést. Ám ez nem érkezik meg...

-Bryce elég...ne pazarold az idődet nyomikra-fogta le Max Bryce kezét

Bryceról tudni kell hogy Max egyik legjobb barátja majdnem csicskája ezért mindig engedelmeskedik Max parancsainak, tisztára mint egy kiskutya.

- De hát... -ellenkezik Bryce-
Nincs de! Ameddig az én csapatomba tartozol azt teszed amit mondok!
- Mondja Max olyan ridegen hogy beleborzongok

-Egyáltalán minek foglalkozol velük? Azt se lehet megállapítani hogy melyik melyik... -mondja gúnyosan, ami eléggé szíven üt, de nincs időm gondolkodni, ugyanis Max megszorítja Bryce kezét, aki fájdalmasan elenged engem, majd a földre zuhanok.

Ekkor hangos kopogás megy végig a folyosón... Max barátnője az Regina.
Na ő is megér egy misét. Amíg nem volt neki Max addig az a hír járta hogy a suli majdnem összes palijával lefeküdt. Mondjuk nem kizárt hogy Max melett se teszi ezt.

Egyszerűen ki nem állhatom mindig elfog a hányinger meg a féltékenység ha Max melett látom. Várjunk csak azt mondtam féltékenység?! Nem vagyok normális miken gondolkozok?

- Awww szia Maxieeee! -nyávogja Regina miközben rágózik

- Szia babám... -Mondja Max kedvesen neki, majd csókot lop tőle

-Ezek kicsodák? -kérdezi Regina, miközben lufit fúj a rágójából

- Csak két nyomi... Nem érdekes. - Méri fel a testvéremet szúrós szemekkel, bár rám mintha lágyabban nézett volna

-Na kotródjatok! -Nem kell több nekünk, elmegyünk onnan

Hazafelé mindketten átbeszéljük a mai nap eseményeit.

- Azért ez meleg volt... -
-mondja kifújva a levegőt Bill

- Hát eléggé, ha nem jött volna Max tutira a sürgősségin lennék már...-
-megejtek egy  megkönnyebbült sóhajt én is

Éppen átmegyünk egy úttesten amikor hangos zajokat hallunk. Egy motor hangja volt az. Éppen felénk száguldott, amikor tőlünk egy centire sikerült megállnia.

- Takarodjatok innen nyomik! - üvöltötte a sofőr, majd kikerülve minket, továbbszáguldott. Esküszöm mintha Max gyönyorű kék szemeit láttam volna a sisak alatt.

Miután hazaértünk kicsit sem meglepődve tapasztaltuk hogy anyáék még mindig nincsenek itthon. Egy kis lazítás után mindketten leültünk tanulni, és saját gondolatainkban voltunk elmerülve. Estefelé mindig együtt nézünk filmet ez afféle tesók közti szokás nálunk, most a választásunk a Kszi Simon!-ra esett.

Miután vége lett a filmnek ami szerintem így már hatodjára megnézve is brutál jó, felmentünk a szobánkba, és elnyelt minket az álmok tengere, vagyis engem inkább Max tengere...

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Itt is volna az első rész. Tudom nem valami hosszú deee ezen próbálunk javítani. Igen jól látjátok próbálunk mert ezt a tőrténetet egy nagyon jó barátommal kettesben írjuk. Remélem tetszeni fog🤗🤗