Együtt mindenen át

﹡15﹡

A picik az én elképzeléseimhez képest elég jól viselték, hogy nem nézhették meg a futamokat. Persze  ehhez az is kellett, hogy Michael  mindig élmény beszámolót tartson nekik; ahogy ezt Mick és Ralf is tette, amikor videó  hívásban beszélgettünk  velük. Egy ilyen beszélgetésünk alkalmával köszöntöttük fel születésnapja alkalmából Ralf-ot, aki ezt nagy örömmel fogadott.

Na, de a hetünk eseménytelenül telt de csak nekünk; nem annyira Michael-nek, aki végre kisebb sétáknál már egyedül is tudott a bot segítségével járni, aminek mi nagyon örültünk és az ő lelki állapotán is sokat javított ez az előre lépés. Ezután az előre lépés után még jobban belevetette magát nagy örömünkre a tornába,  valamint a lelki erejének vissza nyerésébe is. Persze még most is szokott vitázni velem, de most már csak amiatt hogy ő még többet akar egy nap megcsinálni; míg én türelemre intem, hogy van másnap is és ne terhelje a szervezetét mert nem lesz jó vége. Nagy vita árán, de mindig sikerült rá bírnom hogy fejezze be ha már láttam rajta, hogy a tűrés határának a végét súrolja már.

-Lizzy akkor megyünk le reggelizni?-lengeti meg hugicám a kis kezét a szemeim előtt, amiből azt a következtetést vonom le hogy már megint el kalandoztam a gondolataim között

-Persze.-mosolygok rá

Állok fel amikor is két barátosném ránk töri a wellness szállós szobánk ajtaját.

-Na mi lesz már jöttök reggelizni vagy itt várjuk meg a délutánt és Mick futamát?-kérdezi tőlem Tina, miközben Emi-vel együtt átlépik a szóbajtót

-Nem. -lépek feléjük, majd ki tolva őket az ajtón be is zárom azt; miután a húgom is ki lépet rajta-Menjünk el valahova reggelizni, ne itt együnk.-vetem fel a hirtelen jött ötletet a lányoknak, miközben be szállunk a liftbe

-Oké legalább akkor el tudunk menni egy kicsit vásárolni is.-néz rám és Emi-re kölyök kutya tekintettel Tina teljesen felpörögve a gondolatól hogy talán bele egyezünk, nem sokkal később már húgom is csatlakozik a könyörgéshez 

-Én abban a tudatban jöttem el veletek erre a hétvégére, hogy ez egy wellness hétvége és nem shoping túra. Vagy én vagyok nagy tévedésben?-néz felváltva Emi rám és Tina-ra kérdő tekintettel

-Ez igaz.-néz Tina ravasz mosollyal Emi-re-De sose árt egy kis shopingolás. Legalább veszünk mindenkinek egy új bikinit, amit ebéd után használatba is vehetnénk. -Tina mondókájára mi csak bele egyezően bólintunk, mire ő és húgom is nagy mosolyt villantott felénk

A beszélgetés közepette meg is érkeztünk ahhoz a bisztróhoz, amit ki néztünk reggelizés céljából. Miután helyet foglaltunk és le adtuk a rendelésünket a pincér lánynak Tina újra bele éléssel magyarázni kezdte melyik boltokba is fog minket el rángatni. Amint meg kaptuk a reggelinket el is fogyasztottuk és kifizettük Tina mosolyogva indult is el húgommal együtt, míg mi Emi-vel csak csöndben követtük a két előttük csacsogót.

Már a tizedik butikban járhatunk Tina miatt, mert ő szerinte még mindig nincs meg a legtökéletesebb fürdő ruha ami neki kellene; amikor is húgom felszólalt hogy ő már nagyon éhes. Így végül miután drága barátosném is megtalálta a neki valót be ülhetünk húgom nagy örömére ebédelni egy pizzázóba, mivel a kicsi azt szeretett volna enni. Amint megtömtük a hasunkat finom pizzával végre elindultunk vissza a wellness hotelbe, ahol megszálltunk erre a pár napra. Na de, persze nem is az én pici húgom lenne; ha nem könyörögne egy fagyiért ugyanis éppen egy fagyizó mellett mentünk el.

-Mért ne ehetnénk?-néz rám most már kölyök kutya tekintettel Emi is

-Oké feladom.-emelem fel szabad kezem, amiben nem volt táska, hogy jelezem feladom a hadakozást