Piroska története (Jikook)

3. Fejezet

Mire lerendeztem a belső alfámat addigra, már a fél folyosó körénk gyült. És csak a szőke piros pulcsi srácot tudtam nézni magam előtt. Mire ez a hülye Taehyung hangja rántott vissza a valóságba. 

-Akkor menjen a farkasa és más ribancokat keresni… - szólt hozzám, de meg sem moccantam, és a tekintetem az előttem állóéba  fúrtam. Milyen gyönyörű szemei vannak teljesen elveszek benne. És ezt nem a belső alfám mondja hanem én magam. Lehet, hogy ez az oktondi tényleg bele szeretett? Akkor nekem reszeltek, apám egy alfa lányhoz akar adni, és ha most megtudja, hogy egy omegába bele esetem kitörik a 3 világháború. Az tuti…! Ameddig tudom lepleznem kell, de ha mindennap látni fogom igen nehéz lesz. 

-Gyere Jimin baszki! - kiált rá ez mihaszna omega a szőkeségemre. És ekkor megszakad a szemkontaktus. Majd kifelé kezdi el húzni az udvar felé. Mi meg folytatjuk utunkat a cigiző helyünkre.

Jimin szemszöge. 

Amint beértünk az udvarról Tae felém fordult és… 

-Ülsz mellém? - csak bólintottam neki, majd már helyet is foglaltunk.  Pár perccel később a csengő is megszólalt, és hajszál pontosan a tanár is megjelent az ajtóban. Hamar eltelt ez a nap hál istennek. Már  hazafelé sétáltam, amikor is újra azt a rózsa illatot éreztem meg, amit az iskolában. Gyorsan hátra fordultam és körbe néztem, de nem láttam senkit sem. Így vállat vonva indultam tovább, de akkor is egy furcsa érzés lett úrrá rajtam. Mintha valaki figyelne és követne. De fényes nappal csak nem támadnak meg az utcán, mindenki szeme láttára. Amíg így morfondiroztam meggyorsítottam a lépteimet így kb a 10 perces utat hamarabb tettem meg. Szerintem úgy nézett ki az egész mintha szaladnék, csak nem tudom ki vagy mi elől menekülök ennyire. De, ahogy beléptem a házba ez az érzés mintha elszállt volna, és teljesen lenyugodtam. Hamar lerúgtam a cipőm, majd a szobám felé vettem az irányt. Az ajtó elé érve nyomtam volna le a kilincsét, de halk motoszkált hallotam odabentről. Így vissza szaladtam halkan a konyhába, és a sodrofát kaptam ki a szekrényből. Óvatosan visszamentem az emeletre, még mindig lehetett hallani. A szívem a torkomban dobogott a félelemtől, majd erőt vettem magamon, és hirtelen benyitottam, de sehol senkit nem láttam. Üres volt a szobám csak az ablak volt nyitva, majd megint ezt a kellemes rózsa illatot éreztem. A magamhoz vett tárgyat letettem az ágyra és remegve leültem. Ez biztos nem véletlen, a suliban, az utcán és itthon is. Ugyanazt az illatot éreztem. Hogy lehet ez? Azért ennyire nem ivódott bele az orromba az a parfüm szaga. Ekkor telefon pittyegni kezdett, majd gyorsan kivettem a zsebemből, és akkor látom, hogy facebookon jött egy ismerős jelölés. 

"Kim Taehyung ismerősnek jelölt." 

Hamar rányomtam a megerősítésre majd írtam is neki messengere. 

Park Jimin. 

Szia Tae. 
Hallod nagyon ideges vagyok. Nincs üldözési mániám vagy ilyesmi, de…. Ahhh annyira bizar a dolog. 🤦‍♀️🤷‍♀️

Kim Taehyung. 

Szia Chim
Mi a baj? Mi Történt? 

Park Jimin. 

Tudod a rózsa illat… 2x is éreztem. Egyszer amikor jöttem hazafelé az utcán. Meg most szobámba is éreztem. 

Kim Taehyung. 

Hogy micsoda? 
Várj felhívlak… 

És már csörgött is a telefonom. Hamar felkaptam, majd  elmondtam neki mindent. De csak hülye mellé beszélést kaptam. Szerintem tud valamit, csak nem mondja el. Na majd holnap kifaggatom ha sikerül. 

Amint letettem a készüléket az éjjeliszekrényre csak magam elé bámultam. Majd erőt vettem magamon, és elmentem le fürödni. Hamar berakta a mosógépben a kedvenc pulcsi és egy törölközővel a derekamon léptem be a szobámba. De basszus megint ez az illat. Nem hiszem el! - Mi a franc folyik itt. - kiáltom el magam dühöben, és bevágtam a szobám ajtaját. Trappolva lépek a szekrényemhez, majd veszek ki belőle egy XXL fehér pólót, és  egy rövid gatyát. Így döltem be az ágyamba, és kezdem el nyomogatni a közösségi oldalakat. Ekkor egy furcsa cikk kerül a szeme elé. 

"Farkas támadta meg a kocogót."

Nem foglakozva vele tekertem tovább, de újabb szalagcímen akadt meg a szemem. 

"Elszaporodtak a farkasok a déli negyedben!" 

Hamar bele olvastam és képek is voltak benne. Egy hatalmas nagy fekete farkas ólálkodik itt?! Nézem tovább a képeket és egyiken megakad a szemem. Csak bámulni tudom a fényképet a cikkben. Vörös a szeme!!! VÖRÖS A SZEME! - BAZD MEG VÖRÖS A SZEME!!! - kiáltok fel mert fejbe csap a felismerés mi is történt ma a suliba. De hisz ő ember nem farkas. Hogy lehetséges ez?! Gyorsan ki fényképeztem és elküldtem Taehyungnak, aki egy csodálkozó emojit küldött vissza. 

Kim Taehyung. 

😳😳😳

Park Jimin. 

VÖRÖS A SZEME!!! TE IS LÁTOD? 

Kim Taehyung. 

Az csak a fényképező fénye megcsillant a holt térben, és vissza verte a fényt, ezért látod vörösnek. Nem léteznek szörnyek Jimin. 

Park Jimin. 

Miért nem hiszel nekem. Tudom, hogy mit láttam. És most ez. 

De, ahogy így belegondolok lehet igazad van. 
Sajnálom ha zavartalak. Jó Éjt. ☺️ 

Evvel le is tettem a készüléket a szekrényre lekapcsoltam a lámpát, és próbáltam aludni, de valahogy nem jött  össze. Csak forgolódtam az ágyban, s a két vöröslő szempárra tudtam gondolni. 

Olyan gyönyörűek voltak. Majd így ért utol az álom. 

Sziasztok.
Itt a folytatás. Remélem nem lett unalmas. Ma jön a következő rész.
Millió puszika.

FOREVER  ARMY. ❤️ ❤️ ❤️