Kőcsipkés ódon várfal mellett sétáltam,
És te szaladtál utánam.
Illatodat éreztem
Ami el suhant mellettem.
Még csak gyerekek vagyunk,
Nem is tudjuk még mi lehet.
Egészen addig,
Amíg utánad nem pityergek.
Mégis mi jöhet még?
Kérdem én.
Majd megjelensz,
S tested árnyékot fest elém.
Zöld szemed mögém les
Keres, kutat
Azt sem tudva még mi lesz.
Reméljük nem változtatja meg sorsunkat.
Kezem megfogod,
S közelebb húzol magadhoz.
Mélyen szemembe nézve, mondod:
Sajnálom!
Elsuhan mellettem árnyékod,
Szomorúan térdre rogyok.
A világ ellenünk van
S te ezt nem bírod.
Azt mondtad együtt sikerülni fog,
De most egészen mást gondolsz!
Mégis miért csinálod ezt velem?
Miért teszed pokollá az életem?
Oly sok mindenen keresztül mentünk
És te mindezt most fel adod...
Mégis mit vétettem ellened?
Hogy ily módon nem szeretsz engemet.
Most itt állok a Kőcsipkés ódon várfalánál,
És várom, hogy utánam szaladjál.
De te nem jössz,
S illatodat sem érzem már.
Btw ezt a verset egy pályázatra írtam ^^
További szép napot nberek💕
