Hét fiatal fiú akik több ok miatt sem mondhatóak átlagosnak. Az egyik az, hogy hercegek a másik pedig egész hihetetlen. Legendák szólnak vámpírokról de senki sem gondolná, hogy valójában léteznek.
És egy átlagos lány aki a kastély alatti kis városb...
Amint be léptem a könyvtárba mégjobban megcsapott az ázott kutya szag ami kezd nagyon aggasztani. Egyik este ki lopóztam a könyvtárba és olvasgattam egy kicsit a városról szóló mítoszokat. Volt szó vámpírokról, boszorkányokról de rólunk alapból tudtam hiszen ugye mi vámpírok vagyunk. A boszorkányokról onnan tudok, hogy a családomnak egy nagyon jó barátja boszorkány. Édesanyám legjobb barátnője volt. Viszont amit még olvastam a könyvben hogy a városunkban vérfarkasok is voltak. Egy időben jegyezték csak fel őket de utánna mintha eltűntek volna. De úgy néz ki ezek szerint mégsem.
Köszöntem a könyvtárosnak majd le ültem Minju mellé.
Hátamról le kaptam a táskámat majd lassan ki húztam belőle a vers gyűjteményt.
-Úr isten Niki ez.. nagyon kedves tőled, köszönöm szépen. -Ugyan. A mosolyod bármit megért Minju.
Mondatomra a lány elpirult majd elfordítva fejét ki nyitotta a könyvet. Gondolom annál a versnél ami a könyvtári példányból hiányzik. Rá néztem a versre egyből jött a felismerés. Nekem édesanyám ezt minden este el olvasta. Ady Endre: Őrizem a szemed.
-Györörű vers. Hallom magamban édesanyám hangját. -Nekem is édesanyám olvasta mindíg ezt a verset. De mióta 17 lettem nem sok időt tudok vele együtt tölteni. Jövőre érettségizem és muszáj sokat tanulnom. -Ez szomorú. És a te anyukád miért nem olvas már neked azon kívül, hogy nagy fiú lettél? -Annyira még nem mondanám magam nagy fiúnak de próbálkozom. És azért nem mert anyukám 5 éves koromban meghalt. -Oh részvétem. -Ugyan. Már régen volt. -Mindkettőnknek elég furcsa gyerekkora van. -Ezt hogy érted? -Engem hat éves koromig anyukám barátnője nevelt. -Uhh. Hogy-hogy? -Nem tudom. Mindíg azt mondta anya, hogy nagyon sok munkája volt így nem tudott rám vigyázni, ezért kérte meg a barátnőjét. -Na ez tényleg furcsa. -De legalább már velem van és láthatom. Viszont az apukámat nem ismerem. -Hát legalább annyira nem fáj hiszen nincsenek vele emlékeid. -Igaz.
Nagyon sokat beszélgettünk Minju val. Mindketten elmeséltük az életünket. Vagyis hát én egy kicsit ferdítve de elmeséltem. Azt hogy herceg vagyok és hogy vámpír, kihagytam.
Jake eközben dobott nekem egy sms t hogy toljam a seggemet a szokásos helyre ahol gyülekezni szoktunk.
Elbúcsúztam a lánytól majd sietve mentem a többiekhez.
Otthon átöltözve rohantam a tánc terembe ugyanis ihletet haptam egy koreográfiához.
A koreográfiába szerettem volna egy olyan elemet ami úgy hatna mintha repülnék.
Pár próbálkozás után már csukott szemmel próbálgattam mert hát nagyon kezdett elegem lenni hogy sosem jön össze de azt nem gondoltam volna, hogy fent is maradok a levegőben. Le néztem és talpam a padlótól olyan fél méterre lehetett. Durvaaa de nagyon menő. Gondolatban elképzeltem, hogy lassan le ereszkedek és ez a valóságban is így lett. Ezek után megpróbálkoztam ismét fel repülni és sikerült így örömömben ugrálni kezdtem majd hatalmas vigyorral az arcomon futottam Jakey hyungék szobájához, hogy megmutassam a képességem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
