4. Nap

109 13 12
                                    

Aznap megtaláltam a jegyzetedet.  A kézírásod ismerős látványa könnyeket csalt a szemembe.  És önzőnek találtam magam, és kizárólag személyes örömömre akartam tartani.  Nagyon nem akarta megmutatni senkinek.

Anne meglátogatott aznap.  Szerintem szerda volt, de nem igazán emlékszem.  És nem igazán érdekelt.  Általában próbákon voltunk, de a hír már táplálta a sajtót, és az egész Twitteren elterjedt.  Nem voltam hajlandó internetezni, vagy akár tévézni.  Az egyetlen dolog, ami a híresség hírein történt, az a találgatás volt, hogy miért tette volna meg.  De tudtam, miért, ezért nem akartam senki más elméletét hallani.

Rajongóinknak is hiányzol, Harry.  Egyre többen sírtam, amikor az utcákon jártam.  Átöleltek, nyöszörögtek és részvétüket fejezték ki.  Azt mondták, csodálatos vagy, csodálatos ember, és hogy nem érdemelted meg, hogy ilyen fiatalon távoztál.  És teljesen egyetértek velük.

Mert elmentél?  Nos, valójában nem tudom, miért.  De most nem tudom bebugyolálni a fejem.

Végül megmutattam édesanyádnak a jegyzetedet.  Tudtam, hogy csak azért írtad, hogy az én szemem lássa, és csak az én szemem, de úgy éreztem, joga van tudni.  Hazz... Anyukád sírt.  Sokat sírt.  Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy egyedül én vagyok a hibás mindazért, ami veled történt, és a vállamon hordozott nagy és nehéz teher a napok múlásával egyre csak nő.



____________

Bírjátok még? Hátra van még a neheze. Tartsátok ki🥺

99 days without you - LS [fordítás] Where stories live. Discover now