Nélküled nem megy

31.rész

Eljött a félévzáró bál napja. A házban egész nap sürgés-forgás volt. Sharon Emettel szállt vitába telefonon, hogy márpedig nem öltözhetnek egy színbe, mert az teljesen ízléstelen lenne. Ernest Madisont kergette a nappaliban, ugyanis a lány teljesen bepánikolt, hogy valamit el fog rontani és leégeti őt. Nos, igen. Erenst végre randizni kezdett és nem is akárkivel. Régi kosaras barátnőmmel, Madisonnal. Vele is rendeztem a kapcsolatom, ugyanis nem sokat kerestem a sí tábor óta.

– Mads, értsd már meg, hogy nem érdekel milyen ruha lesz rajtad, hogy esetleg béna a nevetésed, vagy véletlenül üdítő jön vissza az orrodon. Az meg pláne nem, hogy szerinted sokkal szebb lányokkal randizhatnék. Nem érdekelnek, mert nekem te tetszel — Ernest végre utolérte a lányt, elkapta a karját és szorosan átölelte.

Miután a felfordulás lezajlott, Mads hazament készülődni, Matt átjött hozzánk, hogy bevágódjon a kanapénkra és megjegyzéseket tehessen a családi perpatvarra. Nagyon élvezte nézni, mikor a családom egy légtérbe került. Rebeccan is segített, hogy mind ezt átélhesse velünk, ugyanis videochatbe felhívta és az egészet közvetítette neki. Egy élmény volt.

– Hé, Noah! Szerinted mennyire durva, hogy év elején még a barátnődnek udvaroltam, most meg a húgod a barátnőm? — nos, szerette idegesíteni a barátomat, Beccaval egyetemben. Azért örültem, hogy a nővéremmel ilyen vicces, haveri kapcsolatuk lett.

– Ja seggarc, néha képen is törölnélek — Noah szokásához híven, idegesen rágózott a lépcső aljában. Az utóbbi időben sok stressz érte és nem volt kedves senkivel. Igazából, meg sem próbált az lenni.

– Hé, fejezzétek be, mindannyian! Rosszabbak vagytok, mint az óvodás gyerekek! Noah, te pedig higgadj most már le — csípőre tettem a kezem és úgy is nézhettem ki, mint egy házsártos anyuka. Ezt természetesen meg is jegyezte a drága barátom.

– Noah, ha egyszer gyereketek lesz, legyél vele otthon sokat, mert Desty megöli majd. Én pedig szeretnék sokáig keresztapa maradni — természetesen David is részt vett a családi gyülekezeteken.

– Szó sem volt arról, hogy te leszel a keresztapja — Noah ismét flegmán válaszolt.

– Noah, rohadt idegesítő a stílusod. Ki ártott neked? — kezdett nagyon elegem lenni.

– Egy, még mindig nem vagy az anyám, Kettő, ha nem tetszik, menj fel a szobádba, vagy bánom is én, hogy mit csinálsz — legyintett idegesen, majd kiviharzott, hogy rágyújtson.

Idegesen caflattam fel a szobámba, rávetődtem az ágyra és csak sírtam. Ahogy tegnap is bömböltem. Ugyanis két napja csak veszekedtünk Noahval, majd én elvonultam és sírtam, ő pedig nem látta, hogy összetörök. Tudtam nagyon jól, hogy sok teher nyomja a vállát, azt is tudtam, hogy Marco bármelyik nap, bármelyik órájában csöröghet, hogy megvan az emberünk, tudtam, hogy Ernestről is átvett minden felelősséget, de az ember nem tudott jót tenni. Az történt amit Debh megjósolt. Újra beköszöntött a sötét korszak, ahol Noah Davis mindenkit ellök magától, újra. Csak, hogy én nem akartam ennek az egésznek az áldozata lenni, nem akartam a kapcsolatunkat kockára tenni, ugyanis rettegtem, hogy elveszítem. Amikor már olyan püffedtre és vörösre sírtam a szemem, hogy nem láttam, akkor nyílt a szobám ajtaja. Noah baktatott be rajta. Kék íriszei ridegek voltak, majd amikor megpillantott, rögtön más formát váltott az arca. Azonnal mellém sietett, de én eltoltam magamtól.

– Nem akartalak megbántani, tényleg nem. Én csak.... — fájdalmas arccal térdelt előttem.

– Te csak mindent felrúgsz magad körül, mert éppen rossz időszakon mész keresztül. Két napja egy kedves szót sem kaptam tőled. Elegem van! — fakadtam ki és újra sírni kezdtem.