Fény a halálon túl...

1. Rész

A nevem Viki. 15 lettem most decemberben. Már vagy egy éve folyton vizsgálatok folynaak rajtam... Már előre érzem, hogy nem lesz jó vége...

2022.06.23.
~21:00~

Fekszek az ágyon és várok. Nézek ki az ablakon. Szép a táj, mindenhol zöldellő fák, bicikliző emberek, akik elött még ott a szabad élet. Én pedig- Anyám mániája miatt 1 éve itt poshadok a korházban. És csak várok... Hogy mondjon valaki valamit. Érdekes abba is vissza gondolni, hogy az ünnepségeki ájulásaimmal kezdődött ez az egész. Anyám nem fordított rá túl sok figyelmet... Azt mondta "csak lámpaláz". De akkor este lefekszek a kényelmes ágyamba, Dodó cicámat simogatva.... És itt ébredek fel... Mindenem fájt és rengeteg orvos, akiknek még ma is lakat a szájukon. De tegnap anyum azt mondta, ma beszélnek majd velem, és akkor végre megtudom mi történt velem. Annyit érzek, hogy iszonyatosan rosszul vagyok és- hullik a hajam... Infúzió folyik belém... És mindenki szomorú. 100% hogy rákos vagyok. Nem vagyok hülye! Hát ott a pappir az ágy elött. Azt mondták tilos piszkálni, ezért ez volt az első dolog amit megnéztem. De senki nem beszél róla. Miért hiszik azt, hogy ha nem beszélnek róla, akkor "jobb lesz"?! Nem tudom tudják e, de érzem... Hogy nem így van.
*kopkop*
-Szia Viki.
-Szia anya.-töröltem le a könnyeim.
-Miért sírsz? Fáj valamid?!
-Nemmm dehogy!
-Biztos?
-Aha.
-Oké... Szóval kicsim... amit most mondok ne felejtsd el! Nagyon szeretünk apáddal, és bármit megteszünk érted!-nyálas duma-Érted?!
*kopkop*
-Szép jó estét!
-Estét doktor!
-Hogy vagy Viki?-veszi elő a kesztyűt-Minden rendben?
-Még mindig kapar a torkom... Nem tudok aludni...
-Figyelj, találtunk egy módot ami rendbe tehet téged! Újra jól leszel!-erőltetett mosoly... Tuti nem így lesz...-De... Ezt még nem próbáltuk senkin szóval...
-Mennyi esélyem van, hogy túlélem?
-...
-Mennyi??
-Hát... 50%...
-...-
-De ha sikerül akko-
-Rendben.-mosolyodtam el...-nekem már ugyis mindegy...-vonntam fel a vállam.
-Ne mond ezt!
-De így van anya! Rákos vagyok! Szerinted? Meddig tart életben a gép? Szerinted ez jó nekem?? Hogy itt élem majd le az életem utolsó évét? Vagy akár hónapját?! Vagy hetét... Vagy napját.... Vagy óráját... Vagy percét...
-Honnan tudod hogy-
-Ne nézz hülyének lécci. Nem vagyok vak.
-Doki? Beszélhetnénk?
-Persze hölgyem.
-...-
~pár percel késöbb~

-Akkor Viki? Benne vagy?
-Aha.
-Rendben. Itt ird alá.-kezembe nyomott egy pappírt. Áttolvasás nélkül írtam alá és adtam vissza a dokinak.
-Akkor holnap találkozunk. További szép estét!
-Önnek is!
*mindenki kimegy*

Még nincs olyan későn. Füles fel, dc indít.
*belépek hívás*
Vikcsu(én):-Sziasztook!
Qs:-De rég hallottalak.
Süsü:-Mizuuuss?
Vikcsu(én):-Köszi mindent skacok.
Süsü:-Hátt mi köszönjük. De ezt így most mért mondod? Mi történt?
Vikcsu(én):- Ez az utolsó alkalom, hogy hallom a hangotok...
Qs:-MII? Mi történt??
Vikcsu(én):-Műtétem lesz amire nincs túl sok esélyem... 50-50%
Qs:-Hülye vagy? Nem éri meg!
Süsü:-Jah.
Vikcsu(én): -Nekem már mindegy...
Qs:-De nemm. Ez- NEMM
Vikcscsu(én):-Holnap lesz a műtét :)
Qs:-Mé vagy buta?...
Vikcsu(én): -Én ilyen vagyok.
Süsü:-Szökj meg!
Vikcscu(én):-A fhaaaszt.
Süsü:-Hát akk-
*Doki a háttérben*
-Vikiiiii alvááááss.
-Okéééé
Vikcsu(én):-mennem kell!
Qs:-Deh- neee!!
Süsü-Ne várj!
Vikcsu(én):-Byee~ Bye~
*kilép a hívásból*

[-... Hiányozni fognak... Még írok gyors egy üzit azoknak, akik nem voltak hívásban.]
Miközben el köszöntem mindenkitől... Folytak a könnyeim... Belegondoltam, hogy soha többé nem hallom majd a hangjukat... Se Qs-ét, se Süsüét... Se Huzsiét, se Zoee-ét, se Kriszét, se senki másét... Se anyámét... Sem apámét... Se Dodóét... Ez van... Nah de go aludni...
Nem... tudok aludni. Akkor végig szenvedem az estét...

(Heoo ha látsz hibát, akkor légyszi ird meg a hozzászolásokban <3 köszi!)