Fény a halálon túl...

2. Rész

[ A további részekben káromkodás olvasható!]

~A műtét napja~

Hát eljött ez a nap is. Az északa folyamán 60 üzenetet írtam. Minden ismerősömtől elbúcsúztam. Bár van 50% esélyem szóval... JOO de nem vagyok annyira szerencsés. Mind1. Még anyámmal volt délelött egy hosszú búcsúzkodásom, de most délután van. Már csak 2 óra és vége a szenvedésnek! (végre) Szóval addig... gondolkoztatok már azon, hogy miért van az, hogy a magyar rádióban nem játszanak le olyan magyar zenét amiben káromkodás van? Mert az angol zenék is tele vannak vele de azokat lejátszák. Ezért nincsenek manapság olyan zenék a rádióban amik 2020-2022 között jöttek ki. Mind tele van káromkodással. A 4 évvel ezelötti slágereket nyomatják...+ azokat a magyar számokat amik nyálas lassu zenék mert abba nincs káromkodás. És azt tudtad, hogy-
~2 órával késöbb~

Már átt öltöztem, nagyon, izé... kényelmes ez a műtő ruha. Amúgy szerintem én vagyok az egyetlen olyan páciens aki vállalkozott erre. És hogy miből gondolom? Őrök vigyáznak rám, nem engednek senkit a közelembe "nehogy elkapjak valamit". Nem mintha a rák sokkal jobb lenne. Nem az én dolgom. Anyámnak egy vagyont fizettek értem, ami amúgy "nagyon bíztató". Hát legalább vissza adták azt a pénzt amit anyám ez alatt az 1 év alatt a dokiknak fizetett miattam. Amíg ezeken gondolkodtam már be is toltak a műtőbe. Király. Minden világít és tele van minden monitorokkal amik... hát nem tom mit csinálnak...
-Oké Viki. Kezdjük is el.-elővett egy szurit majd belém nyomta.
(Oké azt rólam tudni kell, hogy iszonyatossan tű fóbiám van.) A szuri tű része olyan vastag volt... Felállt a szőr a hátamon.
-Oké... Ez majd mingyár elkezd hatni. Kérlek ha bármit érzel azt mond el!
-Oké. Um nem érzem a bal lábam, a jobb sajog, fáj a fejem, a gyomrom ésss nem kapok levegőt. Jahm most már a jobb lábam is le zsibbadt.
-Ez gyors volt... *khm* Akkor bénitsuk el. És folytassuk a kisérletet.
-N...nem leszek elaltatva??
-Dehogy. Ha aludnál nem tudnánk milyen érzéseket fog kelteni benned.
-De az érzéstelenítőtől úgy sem fogom érezni!
-Drágám... lebénítunk, nem érzéstelenítünk. :)
-Neeee!
Futni már alapból nem tudtam volna, mivel a lábam le volt bénulva.
~1órával késöbb~

Végigszenvedtem az összes kísérletet. Bal szememre megvakultam, és a szívembe valami folyadék került, meg a lábaim befeketedtek...
-Okés Viki. Köszönjük a semmit. A kutatásunk kudarcot vallott. Az esély a valódi műtétedre 87% volt, de most hogy a kísérletek elbuktak, így meg kell hogy halj. Sajnálom.-majd belemarkolt a combomba.
(-HOGY MI!? 87%?? Ha nem írtam volna alá akkor... Megöllek. MEGÖLLEK TE ROHADÉK!! Vissza jövök érted! Megígérem!-) Sajnos nem tudtam ezeket a szavakat kiejteni... De amit megígérek azt be is tartom! Találkozunk a pokolban barátom!. >:)
-Kapcsoljátok le a gépről. És te ott! Hozd az altatót!
Lassan sötétedni kezdett minden, (pedig négy kibaszott negy lámpa világított a pofámba...)*khm* Végül minden elsötétedett és...