Északi Rege

23.

Nap nap után kelt  s már csak nem feledésbe merült a vigadalom éjszakája. Ám  gyakorta furcsa borzongás járt át, valami megváltozott Odin házában. Ezen gondolatra igazán nem is volt magyarázatom. Egyszerűen csak éreztem. Tudtam hogy valami nincsen rendjén. Hiszen a király azóta nem küldetett értem, nem kéretett magához  hogy magyarázatot adjak hirtelen távozásom okáról. Nem üzent a királyné sem, nem érdeklődött hogyan létemről. Szinte már úgy éreztem egészen megfelejtkeztek rólam.  Thort sem láttam az est óta. Nem jött értem, nem invitált vadászni, sem a városba sétálni. Mit úgy igazán nem is bántam. Igazán nem voltam kíváncsi a férfira, s most akárhányszor szemeim elé idéztem képét, mérhetetlen gyűlölet járta át lelkem. Ám ezen távolságtartás mégsem vallott reá. S bár igazán nem  hiányzott a királyi család túlzott figyelme. Mégis úgy éreztem hogy valami nincsen rendjén. S minden újabb nap elteltével egyre csak erősödött bennem a gondolata annak hogy ezen hallgatás, s közöny oka talán Loki lehet. Talán el járhatott a szája... vagy talán máshonnan szerezhettek tudomást a történtekről... talán már el is fogták...talán Odin már meg is büntette a fekete hajú herceget, amiért az szemet vetett a fivérének szánt asszonyra. Akárhogy is nem nyugtatott meg ez a nagy csend. Mely leginkább olyan volt mint a vihar előtti némaság melyet nagy zivatar követ majd.  S hogy ezen zivatar eljövetelét felgyorsítsam, a magamban dédelgetett gondolatra végül csak rászántam magam. Úgy döntöttem felbontom a frigy alkuját és haza térek! Ez tűnt a leg józanabb s a leg igazabb megoldásnak jelenlegi helyzetemet tekintve. Hisz hogy is maradhatnék?  Thor megsértett, megalázott azzal a cseléddel, s mind azon igen csekély, gyöngédnek mondható érzelem mi eddig hozzá fűzött semmivé vált. S bár ezen indok is elég okot szolgáltathatna az egyezség felbontására. Mégis saját ostobaságom, melyet eztán oly meggondolatlan cselekedtem, késztetett arra hogy minél hamarabb elhagyjam ezt a földet! S bár elszántságom erős volt, mégis úgy döntöttem hogy Zengővel és komornámmal ezen szándékomat még nem osztom meg, ahogyan a mulattság éjszakájának részleteit sem osztottam meg velük, sem szolgálóimmal kik közül párat immár bizalmamba fogadtam. Hisz ha tudnának szándékomról megpróbálnák meghiúsítani, megpróbálnának lebeszélni s jó szóra bírni. Ám nem tágíthattam, hisz most csak egy utat láttam magam előtt, az pedig a hazavezető út volt! Ám sorsom tragikus fintora volt atyám levelének érkezése vala, melyben Zengő korábbi üzenetére adott választ, mit még Thor érkezte előtt indított útnak a vezér. Ezen levél pedig egy villanás alatt rántott vissza a rideg valóságba. S  lerombolta minden törekvésemet a hazatérésre...

Ugyanis atyám türelemre intett bennünket. Bízik új szövetségesének szavában. S nem semmisíti meg az egyezséget, még akkor sem ha az Buda közbenjárásával köttetett! Hisz ez hadúr akaratja, s imigyen ez az övé is!  Mert sorsunk kusza ösvényeit s éltünk történéseinek mikéntjét csak Hadúr értheti! S ezen halandó ember nem változtathat!
Valamint megüzente azt is, hogy háborúra készül Bizánc ellen. Hiszen őt most csatára Aëtius hadvezér hívta Catalaunum mezejére, és ő bizony ezen hívást válasz nélkül nem hagyhatja! S bár aggodalommal hagyja országát most ezen időre király nélkül, mégis nyugtatja szívét az hogy északi szomszédjaival ápolt jó viszony miatt nem támadják hátba nemzetünket a távolléte alatt. 

Atyám üzenetét olvasva melyet szikár rovással róttak fel a vékony bőrre. Már tudtam hogy kétségbe esett tervem ami a menekülést illeti, akár a füst úgy száll tova. Hiszen hogyan is szállhatnék szembe én az ő akaratával? Hogyan okozhatnék neki csalódást? Nem, egyszerűen nem tehetem!

Eztán anyám üzenetét olvastam, bőséges gyermekáldást kívánt. S hogy mihamarabb várja hogy hírt kaphasson elsőszülött gyermekem érkezéséről. S megüzente azt is hogy Enéh egészséges leánygyermeknek adott életet nemsokkal az után hogy mi eljöttünk hazúrról. Valamint megüzente hogy Torda kedvező jóslatot mondott születendő gyermekének. Az öreg táltos kilenc napon át szólott a  szellemekkel, kik  elmondták néki hogy anyám életerős ifjút hoz majd világra, kit majdan Csabának kell nevezzen!  S bár még csupán jóslat a gyermek, már most atyám minden reménysége, minden bizodalma! Hiszen a táltos megjövendölte azt is, hogy nagy tettekre lesz majd hivatott! Ő lészen népünk örököse, nemzettségünk igaz jövője, melyet az öreg isten erős kézzel rótt a csillagokba!