All your fault! | minsung

2.

A banda után egymást követte három szólós. Nem voltak rosszak de nem is igazán volt nagy szám a fellépésük. A közönség teljesen be volt zsongva, mindenki önfeledten táncolt és üvöltve énekelt. Eközben nekem egyre jobban kezdett elegem lenni a mai napból. Egy ideig jól éreztem magam de aztán valami velem egyidős srác nekem jött és rám borult a kezében tartott pohár teljes tartalma. De persze ő volt felháborodva mondván, hogy miért nem figyelek, majd fogta magát és tovább sétált. A pólómba azóta beleszáradt az üdítője de az igazat megvallva nem igazán érdekel csak legyen már vége ennek az őrületnek és had ugorjak fejest a puha ágyamba. Fél tizenegy lesz öt perc múlva ami azt jelenti, hogy a mai nap utolsó fellépője fog színpadra állni. Hála istennek. Fordulni akartam de a mai nap során már másodjára is nekem jött valaki. A gond azzal volt, hogy túl nagy volt a lendületem mikor fordulni akartam ezért az ütközés következtében elcsúsztam és lélekben már készültem a találkámra a padlóval. De szerencsére ez nem történt meg, mert egy kéz egyből elkapta a bal karomat majd egy erőset rántva rajta vissza húzott. Gyors elő kellett kaparásznom az egyensúly érzékemet, hogy ne buruljak előre egyenesen a velem szemben álló srácra. Mikor stabilan megtudtam állni egyből a szemben állóra vezettem a tekintetemet, egy jó fejjel magasabb volt nálam.

-Kösz.. - mondtam neki miközben észrevettem, hogy még mindig fogja a kezemet - Már nem fogok elborulni.

-Mi? Ja igaz, bocs - észbe kapott és egyből elengedett

Láttam, hogy még mondani akar valamit, mert épp szólásra nyitotta a száját de valaki közbevágott.

-Minhoooo - sikított közvetlen mellettünk egy lány - El sem hiszem, hogy élőben is találkozhatok veled - próbálta túlüvölteni a hangzavart

Egyre többen állták körbe az ismeretlen srácot. Körbe néztem és hirtelen azt vettem észre, hogy megduplázódott az emberek száma a kávézóban. Nem kellett sok idő mire leesett, hogy ő lesz az est utolsó fellépője. De nem értettem miért van ilyen nagy felhajtás körülötte. Általában ide csak olyan előadók jönnek akik nem felkapottak és itt próbálják hirdetni magukat. Ránéztem majd mikor épp képet készített egy nála sokkalta alacsonyabb lánnyal gyors felmértem, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy fehér ing aminek fent 3 gombja ki volt gombolva így rálátást nyújtott a kulcscsontjára. Egy fekete tapadós bőrnadrág és egy fekete cipő. A haja tökéletesen pihent a feje tetején. Mintha egyenesen a fodrásztól jött volna. Jól nézett ki, ehhez képest én meg ott álltam előtte az ingemen egy hatalmas folttal, a cipőmet is a lélek tartja össze, hogy ne essen le a lábamról és ráadásul a hajam is össze vissza állt. Bemondták a mikrofonba, hogy a mai nap utolsó előadója következik ezért amíg a közönség kiabálni kezdett addig a srác bocsánatot kérve a lányoktól elindult a színpad felé, mellettem elhaladva küldött felém egy kedves mosolyt amit abban a pillanatban fel sem fogtam szóval fapofával néztem végig ahogy fellépked a lépcsőn majd a mikrofont megragadja és beszélni kezd.

-Helló. Örülök, hogy itt lehetek és annak is, hogy ennyien eljöttetek. - mondta majd egy csábos mosolyt villantott a rajongóknak akik ettől jóformán majd elolvadtak

Elindult az első zene, én gondoltam oda megyek a pulthoz és elkezdek pakolászni, hogy kevesebb dolgom legyen a műsor után. Elkezdtem a poharakat elmosni és a helyükre elpakolni. Épp a polcra tettem egy poharat mikor is a srác elkezdett énekelni. A kezem megállt a levegőbe és abba hagyta az imént elkezdett cselekedetét. A hangja gyönyörű volt. Nagyon jó volt hallgatni ahogy énekelt.

-Annyira imádom Minhot. Remélem tudok csinálni vele majd egy képet - megütötte a fülem a pult másik oldalán álló két lány beszélgetése

-Jaj én is, annyira aranyos és kedves. Biztos szívesen csinál velünk képet - mondta a boldogságtól csillogó szemekkel a másik

Ez után vissza vezettem a tekintetem a srácra, akinek idő közben kiderült, hogy Minho a neve. Olyan kellemes volt a hangja, nagyon tetszett az összes szám amit énekelt. A végén már a pulton könyökölve néztem, ahogy teljes beleéléssel adja elő a dalait. Teljesen megbabonázott a hangja. Csalódottan keltem fel mikor az utolsó számot is befejezte majd mondott egy elköszönő beszédet és lesétált a színpadról. A nézőtér szomorúan fújtatott és szinkronba kérlelték, hogy jöjjön vissza de ő nem ment. A műsorvezető elköszönt a közönségtől majd megkért mindenkit, hogy hagyják el a kávézót mert záróra van. Már nagyjából mindenki lelépett, a főnök az irodájában volt míg Eunji az egyik munkatársam aki szintén esti műszakos, ő épp felsepregetett.

-Jisung - szólított meg

-Hm? - nem fordultam felé csak egy kisebb hangot hallattam, hogy tudja, hogy figyelek

-Végeztem, akkor én elmegyek. Vagy segítsek még valamit?

-Dehogy, menj nyugodtan. Vigyázz magadra hazafelé. - Fordítottam felé a fejem majd rámosolyogtam

-Oké, akkor jó éjszakát - mosolygott vissza

-Neked is

Vissza fordultam az asztalhoz amit épp törölgettem. Amint ezt befejeztem gyors neki álltam letakarítani az utolsót is. Ekkor valaki megkocogtatta a vállam. Azt hittem Eunji jött vissza, de amikor megfordultam kicsit megszeppentem.

-Öhm..te mit keresel még itt? - néztem fel Minhora, most már csak egy szürke melegítőnadrág és egy fehér póló volt rajta. Valahogy ez a szett még jobban állt neki mint az előző.