Amnézia😈

7 - All for One

Már három nap eltelt azóta, hogy Toga befestette a hajamat. All for One azóta sem jelentkezett, és Dekuval sem találkoztam, bár az első napom óta nem tudom kiverni a fejemből a rideg mondatát.

-Miért működnék együtt veletek? - kérdeztem szúrós pillantást vetve a fiúra.
-Azért, mert... - kezdett el közeledni felém Deku - nincs más választásod, és mert köszönettel tartozol az életedért. - súgta a fülembe.

Szombat késő este volt, az ágyamban ülve olvastam egy könyvet, amit lent kaptam a bárban Kurogiritől. Egyszer csak kinyílt a szobám ajtaja. Már reflexszerűen azt hittem, hogy Toga rontott be valami hülyeség miatt.
De nem ő állt az ajtóban.
-Szia, Hebi-chan! - köszönt nekem Deku. Nekitámaszkodott az ajtófélfának. Vidám arccal nézett rám, bár látszott rajta, hogy napok, sőt talán hetek óta nem alszik rendesen.
-Deku! - lepődtem meg. Gyorsan összecsaptam a könyvet, és félreraktam. - Mit keresel itt? - nyúltam a mankóm után, hogy odamenjek hozzá.
-Végre végeztem a munkával. - mondta boldogan, de még mindig fáradt arccal. - Előkészítettem neked a terepet a kémkedéshez.
-Ezt hogy érted? - indultam meg felé.
-Gyere le a bárba. - állt félre az útból. - Addig mesélek.
Megindultunk lefele. Deku volt az egyetlen, aki igazodott a csiga tempómhoz.
-Az elmúlt hetekben a kémkedésedhez tettem meg az előkészületeket. Igazolványt hamisítottam, konkrétan egy új személyt teremtettem a te képedben. - nevetett. - Mivel nem tudjuk az igazi személyazonosságodat, nincs személyi igazolványod sem, szóval az elmúlt időszakban ezzel foglalkoztam.
-Mégis hova akartok engem küldeni? - kérdeztem.
-Oda, ahova ezek a dolgok szükségesek. - titokzatoskodott.
A bárban mindenki lent volt. De konkrétan mindenki: Kurogiri szokásosan a pult mögött állt, Shigaraki egy bárszéken ült, fejét megtámasztotta a kezével. Dabi unottan ült a kanapén, Toga meg éppen őt cseszegette valamivel. Spinner a sarokban állt csendben.
De volt még egy személy a szobában.
All for One.
Ott állt a szoba közepén, és láthatóan engem várt. Bár sose láttam még őt, rögtön tudtam, hogy ő az. Magas volt, az arcát egy fekete, maszk szerű szerkezet takarta el. Bár nem volt vágva lyuk a szemei helyére, úgy éreztem, mindent lát maga körül.
Ledermedtem Deku mögött, és csak bámultam a fickót.
-Végre szerencsém van találkozni új tagunkkal. Hebi, igaz? - éreztem, hogy nem vár választ. - Tudod, hogy ki vagyok, igaz? - indult meg felém. - Szerintem azt is tudod, miért vagyok itt. Hogy Shigaraki Tomura tervének sikere érdekében egy képességet ajándékozzak neked. Ez a képesség egész hátralevő életedben a segítségedre fog válni. Használd belátásod szerint. - állt meg előttem. Semmit sem mondott. A tenyerét rárakta az arcomra. Épphogy csak megérintett. Nem értettem, hogy mit csinál. Hirtelen itt terem, mond pár mondatot arról, hogy ad nekem egy képességet... és ennyi? Többre számítottam három napnyi várakozás után.
Egyik pillanatról a másikra rosszul lettem. A hányinger kerülgetett, és levegőt sem kaptam rendesen. Olyan érzésem volt, mintha fuldokolnék. Meg kellett volna valamiben támaszkodnom, de a férfi nem engedett el. Egyre erősebben fogott. Hörögve kapkodtam levegő után, de senki nem sietett a segítségemre. Lassan minden elsötétült előttem.

~~~

Az ágyamban ébredtem fel. Nagyon fájt a fejem, úgyhogy meg se próbáltam visszaaludni. Az ágyam melletti órára pillantottam: hajnali öt.
Tökéletes.
Nagyon éhes voltam. Persze, hiszen tegnap nem ettem vacsorát. AFO  közbeszakított...
De azt nem mondta, milyen képességet adott nekem.
"Remélem, azért a többieknek elmagyarázta." - gondoltam.
Felvettem egy hosszú, fekete gatyát és egy fehér pólót. Halkan kinyitottam az ajtómat, hogy ne keltsem fel a többieket. A szomszédos szobából kihallatszódott Toga horkolása.
A bárból fény szűrődőtt ki. Valaki már volt lent.
-Miért nem Togát választottátok...? - hallottam Dabi hangját. - Az ő képességével is be lehetett volna jutni. Csak egy embert kellett volna hozzá elrabolni. De ti erre kikülditek az újoncot, akit simán fel fognak ismerni az ott gyakornokoskodó hőstanoncok.
-Arra a döntésre jutottunk, hogy Togát kockázatosabb kiküldeni, ráadásul Hebit sem tarthatjuk itt az örökkévalóságig, mivel ő is egy tag. Nem számít, hogy új. - válaszolt neki Kurogiri.
Egyértelműen rólam beszéltek.
Szóval hősök közé akarnak kiküldeni.
Viszont nem értettem, hogy miért ismernének fel.
"Talán már az emlékeim ekvesztése előtt körözött személy voltam". - gondoltam.
Aztán úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok az imént hallottakkal. Majd mindent el fognak magyarázni.
Kurogiri utolsó mondatán elmosolyodtam. "Nem számít, hogy új."  Tehát megbíznak bennem.