Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Huszonegyedik.

A tölgy mosdókagylószakrényen csimpaszkodok, ajkaimat próbálom egyfromára kenni enyhe, vöröses rúzsommal. Hajam egyharmada kicsi kontyban ékeskedik fejem tetejin, a maradék kétharmad csak úgy lóg. Már át léptünk májusba, s a mai napsütötte időre tekintettel lábaimat rövid buggyos fekete nadrágba öltöztettem, felsőm spagetti pántos trikó, mely srága, s kék csíkokkal tarkított. 

Munkám végeztével elégedetten csücsörítek immáron festett ajkaimmal a tükörben. Mégegyszer közelebb hajolok a tükörhöz, enyhe szemfestékem ellenőrzése képpen. Kezemmel parfümeim kupakján simítok végig, gondolkozok mégis milyen illatfelhőbe bugyoláljam magam? Végül májusra hivatkozva, szedem le az arany színű fedőt az elegáns üvegbe rakott parfümről, melyből csuklómra hintek egy keveset, s örömmel szemlélem milyen kellemes orgona illata van, hintek még belőle egy keveset nyakamra, óvatosan bánva vele, nehogy végül légfrissítőként hassak, munkám végeztével elhagyom a fürdőt.

Lemegyek a tölgyfapadlós lépcsőn, a nappaliba kilyukadva, hol (Kutyanév) felkapja fejét álmából, majd követ a konyhába. Lehajolok a szürke konyhabútor alsó szekrényéhez, kihalászok egy adagot a műanyagkanállal a száraz kutyatápból, majd kisvakarcsom táljába helyezem. Fel állok eddigi gógoló pozíciomból, majd a fekete hűtőszekrényhez balattyogok, kiveszek vajat, sajtot és egy csomog salátakeveréket. Leteszem őket a szintén feketébe öltözött tűzhely mellé a pultra, majd kiveszek kettő szelet kenyeret a kenyértartóból és vastagon megvajazom őket. Vágok rájuk sajtot, majd beteszem a szendvics sütőbe őket.

Reggelim közben (Kutyanév)-ra/re pillantok; nemtudom meddig leszek távol és magammal is vihetném, hogy lásson egy kis világot. A tervem ott vall kudarcot, hogy valószínűleg egy kávézóba nem vihetném be őt, Levi Ackermannal pedig nem akarok a nyílt utcán sétálgatni.

Végigpillantok a helyiségen. Minden ugyanolyan, mint annak idején; a szürkére festett konyhabútor ajtók, mely berendezésnek többi része világos fa, a fekete hűtőszekrény és a fekete tűzhely. A szoba nyitott, egyből a nappaliba vezet, három fala világos szürke, negyedik fala az elhúzható üvegajtó, mely a kertbe vezet, fehér plafonját, s a szintén világos faparketta érintkézését takaró szegély tiszta fehéren virít, az azstal és hozzá tartozó ülőkék a parkettához hasonló árnyalatúak, legvégül pedig egy szürke szőnyeg, fehér rombuszokkal tarkítva heverészik a konyhabútor, s az étkező asztal között. Ennek a helynek mindig is megvolt a varázsa számomra; itt kezdődött minden reggelünk közösen és itt is fejeződött be a vacsora által. Mostani életkoromban pedig egyszerűen csak tetszik az az enyhe elegancia, amit a bótor képvisel.

Nézelődésemet kiélve állok fel, majd söpröm le a morzsát tányéromról. Vacsorához még jó lesz. Elugrok mosdóba, majd szobámba menve felveszek egy fekete kistáskát. Át megyek a nappalin, az előszoba szekrényhez veszem irányt, ott felkapom fekete magasított talpú tornacipőm, majd leakasztom a tegnap gondosan oda készített fekete blézert. Ez a darab még eléggé újnak mndható, maximum kétszer volt rajtam, mivel mikor megvettem kissé nagyocska volt, ami vállainál eléggé meglátszott. Mára már mondhatjuk, hogy belenőttem. 

Még egy pillantás a tükörben, majd elköszönvén (Kutyanév)-tól/től zárom be a bejárati ajtót, majd a kaput. Irányomat a buszmegálló felé veszem, mivel a kávézó egy forgalmas út túlpartján áll, ami busszal csak kettő megálló és pont az épület előtt parkol le.

[...]

A busz lépcsőjét kihagyva huppanok le a járműről, majd ahogy meglátom célomul kitűzött helyet hirtelen elgondolkozom; "Mit keresek itt?"- "Csak kiakartam kapcsolódni egy kicsit, mint egy normális tinédzser. Otthon úgyis csak bámulnám a négy falat és faszságokon gondolkoznék a pszichológusnál tett látogatásom végett. Még akkor is ha ez a kikapcsolódás Levi Ackermant is jelenti. Rendben van." Önmagam megerősítésével egyetemben nyitottam ki az üveg ajtót, amire ki volt írva gogy "húzni", de én azért kétszer megtoltam, mer há' mé' ne.