Piroska története (Jikook)

5. Fejezet

Jimin szemszöge.

"MI VAGY TE?" 

Ahogy feltettem neki a kérdésem a fejéhez kapott, és hosszú másodpercig csak gondolkodott. Majd újra rám vezette már barna iriszeit, hirtelen  megfordult, és kiszaladt az öltözőből ott hagyva engem, a bántalmazómmal. Amennyire tudtam összeszedtem magam, majd én is elhagytam a helyiséget. És hazafelé indultam, viszont az iskola kapujában Taehyungal futottam össze, akit egyből lerohantam a mondandómmal. De amikor elé értem csak a döbbent arcát tudtam nézni. 

-Úristen Jimin mi történt? - kérdezte tőlem idegesen engem vizslatva. 

-Megtámadtak az öltözőben. És volt egy hang a fejemben reggel óta. És...és amikor segítséget kértem tőle képzeld Jungkook termett ott. Olyan ereje volt, hogy a másik sráccal újra csempézte a zuhanyzóban a falat. És baszki VÖRÖS VOLT A SZEME!!! Érted vörös olyan volt mint amit először láttam a folyosón. - ahogy elhadartam neki a dolgokat aggódalom ült ki az arcára. 

-Ho hóó lassabban kivel mit csinált Jungkook? És mi az, hogy egy hangot hallottál a fejedben? - kérdi tőlem csodálkozva, de én érzem  valamit eltitkol előlem. 

-Igen. Mondom ez történt!!!De miért volt vörös a szeme? Olyan volt mint az Alkonyatból a vámpíroknak! Talán ő is az? - marok a vállába és már teljesen kétségbe vagyok esve. Nem értek semmit sem. 

-Jimin először is engedj el ez fáj! A másik, hogy szörnyek vámpírok nem léteznek. Lehet rosszul láttad! - ekkor gondolkodtam el, és a legutóbbi cikkek jutottak eszembe. A farkasnak vörös szeme volt. 

-Várj Taehyung ha nem vámpír akkor egy farkas? 

-MIII? Te nem vagy normális. 

-Akkor mivel magyarázod meg Jk vörös szemeit, és ha mellettem van mindig rózsa illatot érzek. Ezt mivel magyarázd ki? Taehyung mondd meg az igazat! Mi ez az iskola valójában! És az a srác miért esett nekem csak úgy hirtelen?!- néztem rá szúrós szemmel, mert már nagyon ideges voltam. 

-Jimin nyugodj meg. Mindent meg fogsz érteni idővel. De ez nem olyan egyszerű mint hiszed. 

-Mi??? Nem??? Egyszerű? Tae hallod magad, most vallottad be, hogy tudsz mindent. Rajta hát ki vele. Mi az igazság! -kiáltottam rá.

-Na jó. Szóval ez a suli más mint a többi.-kezdett bele a mondatba.

-Ez már leesett! - szólok közbe mire mérgesen nézett rám. 

-Ebbe az iskolába csak…, hogy is mondjam szóval csak a… alakváltók járnak! És minden bizonnyal te is az vagy ,mert anyukád ide iratot be. - fejezi be a mondatot, és én lesokkolódtam. 

-Tae… mi… mi az az alakváltó? - teszem fel félve a kérdésem neki. 

-Alakváltó vagyis farkas. 

-Mi van??? - akadok ki teljesen. 

-Igen. És te is az vagy. Mert ebbe a suliba csak ilyenek járnak. 

-Mi az, hogy ilyenek? 

-Pfff alakváltó farkasok. Ha nem lennél az nem járhatnál ide. És már tudja az egész iskola, hogy pontosan mi vagy. Az illatod elárult téged. 

-Miiii? Milyen illat? Én nem érzem. 

-Vanília illatod van és ez tipikus farkas vonás. - jegyzi meg nekem. 

-Az biztos nem! Én ember vagyok nem pedig… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Taehyung közbeszólt. 

-Szerintem beszélj anyukáddal. Ő biztos minden kérdésedre tudja a választ. -próbál nyugtatni.

-Én most akarom tudni! És anyámat ne keverd ebbe bele. 

-Figyelj Jimin nyugodj meg és anyuddal beszélj erről. - teszi a kezét a mancsomra, ami még mindig a vállán pihent. 

-Ahhh hagyjuk ez kész abszurd az egész. - lépek távolabb tőle és hátat fordítva hazáig meg sem álltam. Amint beértem ledobtam a cipőm majd mellé a hátizsákomat, s besiettem a konyhába, ahol anya éppen a vacsorát készítette elő. 

-Anya! - szólok hozzá kicsit idegesen. - Miért oda irattál be? Az a suli kész tébolyda. - esek neki a kérdéssel, amire szembe fordul velem és elszörnyülködve néz rám. 

-Jézusom kicsim mi történt? - néz rám aggódva és ide sietett hozzám. 

-Anya képzeld egy srác csak úgy a semmiből nekem esett, és egy hangot hallottam a fejembe ma. Na meg a vörös szem. Mik ezek anya? Miért oda kell járjak?- sírom el magam a kétségbeesésem miatt. 

-Kicsim mi… mindent elmagyarázok. Csak hallgass meg. Kérlek!- ölelt magához, de hátráltam egyett.

-Anya ne nyugtatgass. Mi az igazság!?- kiabáltam rá már idegességemben.

-Gyere üljünk le. - mentünk be a nappaliba és a kanapén foglaltunk helyet. - Emlékszel amikor az oviba kicsúfoltak, mert nem volt apukád? - kezdte el és egyből egy kérdéssel. 

-Anya ne apával gyere, az igazat akarom hallani. -jegyzem meg neki mérgesen.

-Azt próbálom elmondani, ha hagynád! Szóval… édesapád nem autóbalesetben halt meg. Hanem egy összecsapásban a falkáért. Amit elvesztett… - Itt könnybe lábadt a szeme, és szipogni kezdett.- Akkor már te meg voltál úgy 2 és fél éves lehettél. És így egyedül maradtam veled. -csuklik el a hangja a mondat végére.

-Várj várj… anya azt akarod mondani, hogy…. Jézusom! MI VAGYOK ÉN ANYA? - török ki zokogásban, és felpattanva a helyemről szaladtam fel a szobámba. Erőből csaptam be az ajtót, és a falap mentén lecsúszva kaptam a fejemhez.

Úristen Mi. Vagyok. Én?

Sziasztok csajok. ☺️

És az új rész tesztet? Kezdenek beindulni az események. Mit gondoltok?!???
Millió puszika.

FOREVER ARMY❤️ ❤️ ❤️