Lonely Hearts Club

Negyedik Fejezet

A napok meglepő módon gyorsan követték egymást, ezzel egyre jobban megszokva Harvey Cooper társaságát. Órákat fecseghetnék az új iskola jó és rossz oldaláról, a tanórákról vagy éppen a már már szenté avatott Tiffanyról, de teljesen fölösleges lenne, mivel a gondolataim napok óta egyetlen egy ember körül forognak.

Miután fényderült a titokra, hogy Õ az új helyettesítő tanár, azt gondoltam, hogy az agyam rögtön épít egy falat, ami nem engedi át az iránta érzett vonzalmamat és hasonló finomságokat. Ehelyett az óráján, mintha valami néma filmben ülnék vagy mintha megállt volna körülöttem az idő, csak Õt nézem, végig tekintem minden porcikáját és vagy századszorra is lejátszom magamban azt a bizonyos csókjelenetet, miközben Õ lazán, a maga stílusában órát tartana, csakhogy Én egyetlen egy szavát se hallom a bennem keringő gondolatok miatt.

- Jó reggelt! - csörtet be kora reggel a terembe egy laptopot szorongatva, ezzel felébresztve merengésemből.

- Jó reggelt! - köszöntek vissza illedelmesen páran az első sorokból, de valaki csak valami morgás félével jutalmazta.

Mr Cooper leült az asztal mögé, felnyitotta laptopját, majd az egyik fiókból előhúzott egy DVD-t.

- Valaki tudja hogy, hogy működik ez az őskövület? - intett fejével a dobozos Tv felé amit vastag porréteg fedett, miközben hevesen gépelt valamit.

Egy szemüveges fiú magasba emelte kezét hátulról, mire Mr Cooper felnézett gépe mögül egy percre.

- Mire vársz? - intett a srác felé egyik kezével hanyagul, majd álla alá tette.

- Mindig ilyen flegma? - hajoltam Sophiahoz közelebb, hogy más ne hallja.

- Nem, csak most élvezi, hogy Ő a kis király. - rántott vállat nemtörődöm stílusban és nem zavartatva magát előhúzott egy lila körömlakkot a táskájából, majd elkezdte festeni a körmét.

Perceken belül megjelent a régi Tv képernyőjén egy felirat, ami a film kezdetét jelezte.

Jurassic Park

Döbbenten meredtem a képernyőre, amin a semmiből megjelent egy nem létező dínó. Nem vagyok jó történelemből és Én azok az emberek közé tartozok, akik ebbe nem törődnek bele, hanem igenis idegesítik. Borzasztóan szeretnék javítani, de ha az órák ostoba filmek nézésével telnek, akkor nagy rá az
esély, hogy évet keljen ismételnem. Már csak a gondolat is kikészített.

- Mr Cooper! - emelte magasba kezét Tiffany, szinte már dalolva azt az átkozott nevet.

- Igen? - nézett fel egy pillanatra Harvey, de amint meglátta a hang tulajdonosát, már folytatta is tovább dolgát.

- Szabad enni az órán? - rebegtette meg műszempilláit.

- Ha nem félted az alakodat... - rántott vállat lazán vicces megjegyzése közben. Tiffany arca olyanná vált, mintha citromba harapott volna, majd kézitáskájából elővett egy apró dobozt, amibe körülbelül két eper lehetett felvágva. - Szóval, - csapta össze két tenyerét Mr Cooper kiegyenesedve székén, ezzel magára vonva az osztály
figyelmét.- Halaszthatatlan dolgom akadt, emiatt az óra idejét ezzel a filmmel fogjátok elütni - mutatott háta mögé a Tv-re. - Következő órára egy rövid fogalmazást kérek ebből.

Nevetséges, majd az érettségin is a Jurassic parkból írok?

Mellettem Sophia minden szégyenérzet nélkül ledőlt a padra és mély álomba merült.

Idegesen nyúltam táskámba és vettem ki uzsonnám maradványait, hogy elsétáljak vele a kukáig és kidobhassam. Orrom alatt motyogva sétáltam el a padok mellett egyenesen a fehér kukáig ami a Tv mellett helyezkedett el. Nem sok figyelmet szenteltek a többiek a filmnek. Csak úgy mint Sophia, a legtöbben aludtak. Egy laza mozdulattal kidobtam, majd komótosan megfordultam és kíváncsi természetem felüluralkodva, legyőzve az illedelmes énemet szemeim rögtön a tanár úr laptopjának a képernyőjére esett. Szám az ,,O" formát vette fel, szemeim pedig a döbbenettől tágra nyíltak.