Veled minden olyan más - DaiSuga fanfiction

11. fejezet - Az a pillanat az esőben

Az a vasárnapi nap nem teljesen úgy nézett ki, mint ahogy azt mind a ketten eltervezték. Daichi korán kelt fel, és az első dolog, amit észrevett, az az eső folyamatos kopogása volt az ablakán. A fiú gondolata egyből a mai napjának az egyetlen érdekes pontjára fókuszált, miközben kitakarózott a paplanjából, de még nem állt fel az ágyból. Sawamura álmosan pislogott az ablakra, és élvezte, ahogy átjárja a testét a libabőr a lehűlt levegőtől, ami neki csapódott a meztelen felsőtestének és lábainak. Mikor ránézett az órára nem lepődött meg, hogy kora reggelt mutatott, mivel kint még sötétség uralkodott, a reggel halvány szürkesége csak most kezdett kialakulni. Daichi meglepően nyugodtnak érezte magát, egyedül a rossz időjárás nyugtalanította egy kicsit, mert nem tudta, hogy Suga mit szól ehhez. Attól félt, hogy lehet mégis elnapolják majd az egészet.

Sawamura átfordult az oldalára és úgy hallgatta tovább az esőcseppeket, miközben arra gondolt, hogy milyen érzés lehet Sugával tölteni egy esős, nyugodt napot. Daichi nagyon romantikus alkat volt, amit még magának sem mert elismerni a napjai nagy részében, de ő is érezte, hogy szerette a romantikus dolgokat, és szerette elképzelni a saját életét is ilyennek. Még akkor is, ha a valósága nem ilyen volt, és már több éve semmilyen kapcsolata sem volt.

A reggel gyorsan haladt el Daichi szemei előtt, amit nem bánt, mivel így legalább kevesebb ideje volt izgulni. Mert a rendőr izgult, és nem is tudta volna letagadni. A megbeszélt találkozót délutánra tették, ami elég időt adott Sawamurának arra, hogy gondosan kiválassza, hogy miben menjen, és közben még írni is tudott Sugának, hogy nem zavarja -e az eső, és hogy biztos nem szeretné elnapolni ezt az egészet. Daichi megnyugvására Suga annyit válaszolt vissza, hogy szereti az esőt, és nem hiszi, hogy zavarni fogja őket. Így a rendőr egy esernyővel a kezében és a helyzethez képest elég nyugodtan hagyta el a lakását, még egyszer utoljára gondosan megnézve magát a tükörbe. Sawamura félt, hogy mit fog szólni a másik a kinézetéhez, mivel eddig a tanár csak a rendőr egyenruhában látta, rendes hétköznapi öltözékben még soha. Daichi összehúzott szemöldökkel vizslatta magát még a lift tükrében is, arra gondolva, hogy mi van, ha éppen emiatt meggondolja magát a másik. Meghallva a lift csilingelését elfordult a tükörképétől, és kihúzva magát próbált valamiféle önbizalmat magára erőltetni.

Ez az önbizalma egészen addig tartott, amíg meg nem látta Sugawarát, amint a kávézó előtt áll kezében összehajtva az esernyő. Daichi keze megremegett a saját esernyője nyele körül, és kifújta a bent tartott levegőt, a lehelete szakadozva látszódott a hideg időben, majd szétoszlott.

- Sokat vártál? – kérdezte Daichi, mikor a tanár mellé lépett a fedett bejárathoz. Lerázta az esernyőjét és enyhén összehajtotta, ami miatt a saját farmerjára is jutott a vízből. Sawamura meg sem lepődött magán, sőt már várta a pillanatot, amikor sikeresen leégeti magát a másik előtt, de azt hitte, hogy legalább nem a legelején fog ez megtörténni.

- Olyan öt perce érkeztem. Gondoltam, hogy bemegyek egyedül, de inkább kint vártalak meg. Úgy is szeretem az eső illatát, szóval nem zavart – válaszolta Suga, enyhén mosolyogva magában, mikor meglátta Daichi elkeseredett tekintetét, amint a nadrágját nézi. Sugawara szemei is mosolyogtak, ami egyből elárulta volna őt, ha tekintetük találkozna, de akkor úgy gondolta, hogy megengedheti magának.

- Hát ezt nem hiszem el – motyogta magának Daichi, észre sem véve a mellette álló lágy tekintetét.

- Hé, – szólalt meg végül Suga, hogy magára vonja a másik figyelmét. Daichi rákapta a tekintetét, de testtartása görnyedt maradt, ahogy a nadrágját próbálta megszárítani. – Szerintem így is jól nézel ki.