A Bátyám Haverjai !BEFEJEZETT!

36.Fejezet

A szoba teljesen üres volt, egy üres ágy fogadott és Dominik nem volt sehol. Ilyen még nem volt, hogy ne lett volna a szobájába. Azonnal rohantam a nővérekhez, hogy mondják el mitörtént.

-Anya, anya -Kiabáltam.
-Mi az kicsim ?
-Hol van Dominik ?
-Beszélnünk kell veled. -Nézett Liamra és utána pedig rám.
-Biztos, hogy el akarod neki mondani ?-Vakarta meg tarkoját a bátyám és idegesen nézett hol rám, hol pedig anyára.
-Igen, erről mégis csak tudnia kell.
-Miről ? Mit csináltatok ? Mit kell tudnom? Beszéljetek már. -Kiabáltam és dühöngtem is egyszerre.
-Kivizsgálásra vitték, megnézik az állapotát, és ha nem javul....akkor.
-Akkor ?
- 1 hét múlva lekapcsolják a gépekről.
-Mivan ? Mi az hogy 1 hét múlva ? 1 hónapról volt szó.
-Nem mondtuk, el mert nem akartunk mégjobban fel zaklatni. -Fogta meg a kezem Liam.
-Ezt nekem is jogom lett volna tudni.
-Jó napot! Maguk Dominik hozzátartozói ?-Jött oda a doktor úr.
-Igen mi. Hogy van Dominik és mivan vele. ?-Kezdtem faggatózni.
-Rossz híreim vannak. Az állapota semmit nem javult, sőt egy kicsit rosszabb lett.
-Mennyi időt adnak neki ?
-1 hetet még adunk neki, hátha javul az állapota, de ha nem akkor tesszük amit tennünk kell.
Sokkot kaptam és le kellett ülnöm. Az állapota rosszabb lett és márcsak egy hetet adnak neki, hogy felébredjen. Megint a szívem ketté hasadt,és elkezdtem sírni. Nem bírom tovább. Lehet beszélni kéne az orvossal,hogy kapcsolják le most a gépeket, és végre essünk túl a dolgokon. 1 hétig járják be úgy hozzá, hogy tudom mit akarnak vele csinálni, hogy kb megölik?
-Mostmár vissza mehetek hozzá ?
-Igen vissza vittük a szobája.
Olyan gyorsan szedtem a lábaim, ahogy csak  tudtam. Leültem és beszéltem hozzá, és próbáltam vissza hozni a jelenbe, de ma sem jártam sikerrel, ezért este haza mentem. A héten már nem kell mennem suliba anya egész héten kiírt. Ezért reggel az volt az első dolgom, hogy mentem a kórházba. Ma van a 6. nap ez azt jelenti, hogy holnap fogják lekapcsolni a gépekről. Szinte már úgy érzem magam mintha én is halott lennék. Legbelül már elkezdtem a gyászolást. Anya ma megengedte, hogy bent alugyak mellette. Az utolsó napon. Össze pakoltam a cuccaim és elindultam....a kórházban pedig a szokásos szobába vettem az irányt. Ahova már több mint egy hónapja minden egyes nap megyek.  Most végre nem ülnöm kellett hanem mellé feküdhettem. A mellkasára tettem a fejem és hallgattam a halk szívverését.
-Az utolsó nap Dominik. Azt hittem, hogy nem hagysz itt, azt mondtam mindig mellettem maradsz és nem engeded, hogy bántsanak. Most meg mégis itt hagysz. Ha meg halsz én is meg fogok Dominik kérlek. A kurva életbe már keljfel. Bele fogok ebbe őrűlni. Pont te akarsz tönkre tenni ? Ha ? Miattad fogok elmegyógyintézetbe kerülni, mert nem fogom tudni feldolgozni a halálod. Azt hittem sokkal erősebb vagy, és mégcsak el sem búcsúztál rendesen. Zokogtam és éreztem, ahogy egyre jobban eláztatja a könnyem a testét. Ha most felébredsz a kedvemért, akkor esküszöm életem végéig melletted maradok. A feleséged leszek, és csinálunk gyerekeket, amennyit csak akarsz. Csak kelj fel hallod. Kérlek.
-Akkor hozzám jössz feleségül bébi?
-Dominik?