Ellenség vagy Szerető...

13 fejezet: Gyanakodás...

Ma van a névnapom!
Reggel korán keltem, felöltöztem, majd elmentem a könyvtárba, ahol megláttam Hermionét.
-Szia Hermi! Te mit keresel itt ilyen korán?-kérdeztem.
-Szia Lily! Először is boldog névnapot! Azért vagyok itt, mert érdekelt az a téma, amit Piton mondott és gondoltam utánanézek.-mondta.
-Köszönöm szépen! Értem...-mondtam.
-És te miért vagy itt?-kérdezte a lány.
-Olvasni szerettem volna egy regényt...-válaszoltam.
-Na az szupi!-mondta Hermione.
-Mi a helyzet Dracoval? Nem láttam őt tegnap.-mondta.
-Sok volt a dolga...vagyis nekem ezt mondta, mert én is csak egyszer beszéltem vele.-válaszoltam.
-Ohh! Na most viszont mennem kell, mert Piton óráján szeretnék egy-két szót szólni a témához, amihez kell a tanulás!-mondta Hermione.
-A kis okoska!-nevettem.
A lány forgatta a szemeit egy kis mosollyal a szája szélén, majd elment.
Kerestem egy jó könyvet, majd levettem a polcról és olvasni kezdtem.
1 óra alatt végigfutottam rajta.
Az olvasás után keresni kezdtem Dracot, de nem találtam.
Elővettem a térképet, amit Harry tavaly adott nekem vész esetére.
Azt láttam, hogy Draco lábnyomai egy idő után eltűntek.
Elmentem oda, ahol már nem mutatta a térkép a fiút.
Azon gondolkoztam, hogy Draco mit csinál, miért és a legfontosabb, hogy miért nem avat be?
Hirtelen elbizonytalanodtam a kapcsolatunkban, ami már lassan 5 hónapja tart...
Az igazat megszólva a fiú mostanában állandóan titkolózik, de nem tettem szóvá, mert nem akartam, hogy azt higyje, hogy nem bízok benne.
Bementem az előttem lévő titkos szobába, ahol megláttam a titkolózó fiút és követni kezdtem.
Amikor a megállt elbújtam egy nagy és régi szekrény mögé.
Valami varázsigét motyogott, viszont nem értettem jól, így közelebb mentem.
-Harmonia Nectere Passus...-ismételgette Draco.
Nem tudtam mit jelent, ezért halkan kiosontam, hogy ne vegyen észre és visszafutottam a könyvtárba, hátha ott van még Hermione.
-Hermione!-mondtam lihegve.
-Te futottál? Mi a baj?-aggódott a lány.
-Semmi baj csak siettem, hogy elérjelek még.-mondtam.
-Az lenne a kérdésem, hogy tudod-e milyen varázslat a Harmonia Nectere Passus?-kérdeztem.
-"Szekrényeltűntető-nek" mondják. Régen arra használták ezt a varázsigét, hogy a halálfalók és tudjuk ki... egy régifajta bútorral és annak a párjával bejussanak a Roxfortba és megsemmisítsenek mindent...vagy éppenséggel aki menekülni szeretett volna az beült abba az adott szekrénybe és eltűnt pár órára.-magyarázta.
-Akkor ez rossz dolog?-kérdeztem.
-Attól függ, hogy az a személy el akar-e tűnni...mert, ha nem akkor az az ember nyilván halálfaló!-mondta.
-Miért lenne halálfaló?!-kérdeztem ingerülten.
-Azért, mert, ha ezt a varázsigét használja, akkor nyilván be akarja engedni a többi halálfalót vagy pedig tudod kit...azaz a társuk.
-Te jó ég! Köszi Hermi mindent, de most rohanok!-majd elfutottam.
Visszamentem ugyanoda, ahol előbb voltam.
Láttam, hogy Draco a bejárat előtt van.
-Szia Draco!-köszöntem.
-Lily? Te mit keresel itt?-kérdezte.
-Téged! Már hiányzol...napok óta nem beszélünk és nem is látjuk egymást...-mondtam szomorúan.
A fiú látszólag megenyhült, mert aggódva nézett rám, viszont ez gyorsan elmúlt.
-Te mit csinálsz itt Draco?-kérdeztem gyanakodva.
-É...én csak erre jártam és megnéztem mi van itt...-mentegetőzött.