| Megperzselt Jégszív | [BEFEJEZETT]

XVII.

| Higgadj le |

-Biztos vagy benne, Desy? – kérdezi meg újra, mivel az előzőre nem válaszoltam. Lesütöm a tekintetem és gondolkodóba esem. Biztos vagyok benne? Egy isten, a csínytevések istene. Megfeszül az állkapcsom a gondolatmenetemtől. Egy olyan férfi, aki le akarta igázni New Yorkot, majd Midgárdot. Egy férfi, akit sokan szörnynek tartanak, egy szívtelen, egoista, hataloméhes istennek. Azonban ez nem igaz! Nekem volt lehetőségem megismerni Loki Laufeyson igazi énjét.

Gondolatmenetemből Loki fájdalmas kiáltása ráz ki. Ijedten rákapom a tekintetem és látom, ahogy a földre esik és a vérző oldalát szorongatja. Görcsbe rándul a gyomrom, de nem gondolkodom sokáig. Azonnal hátra fordulok és a jobb kezemet felemelve kilövök a támadóra egy tűzgolyót. Ami most olyan erősre sikeredik, hogy az Árny, szinte azonnal meghal. A következő pillanatban már Loki mellett térdelek.

Elemelem a kezét a sebéről. Nem vészes, de nagyon vérzik. Megfordulok és mivel az ágy mellett vagyunk, így megfogom a lepedőt és a szabad kezemen a mutatóujjamat felhevítem. Így ki tudok vágni az anyagból egy akkora darabot, ami elegendő lehet addig, amíg le nem jutok Lokival a gyengélkedőre. Vissza is fordulok Lokihoz, majd a sebébe nyomom az anyagot, próbálva elszorítani az ereit.

-Ezt mikor tanultad? – kérdez rá sziszegve a fájdalomtól.

-Nem tanultam – válaszolom, azonban nem nézek a szemébe. – Csak úgy jött – lépés zaja üti meg a fülem, így kinézek az ágy takarásából. Azonban nem azt látom, amit szerettem volna. A következő felénk tartó lövedék elől lebukok, így az tovább száguld és a padlóba csapódik be. – Ki kell jutnunk innen – nézek a férfi szemébe.

-Bízol bennem? – kérdezi halkan Loki. Szólásra nyitom a számat, de nem jön ki rajta hang. Csak pislogok. Egy kiáltásra kapom fel a fejem, így gyorsan kinézek az ágy mögül. Thort látom, ahogy az Árnyakkal csatázik. – Tudom, hogy sok mindenkit átvertem, köztük téged is – visszafordulok a csínytevések istene felé. – Majdnem meg is haltál miattam.

-Elég lesz Loki – súgom oda. Nem kell bocsánatot kérnie semmiért. Megvolt az oka az akkori Lokinak ezekre, de tudom, hogy a mostani Loki már nem tenne ilyet. Velem, nem.

-Többet nem lesz ilyen – folytatja. – Nem lesz több meglepetés. Ígérem – még mielőtt bármit is mondhatnék erre az egészre Thor a földön csúszva kerül mellénk.

-Nem bánnám, ha segítenétek – villant felénk egy vigyort, majd elhajítja a pörölyét.

-Loki megsérült, el kell vinnünk innen – segítem ülő helyzetbe az említettet.

-Nem kell – ellenkezik. – Megleszek – aggódva ránézek, ő azonban bátyját nézi, aki időközben álló helyzetbe került.

-Akkor hajrá! – azzal visszatér hozzá a Mjölnir. Felsegítem Lokit a földről, majd Thor mellé állunk.

-Mi a terved testvér? – érdeklődik a feketehajú férfi, miközben az ágyneműdarabot az oldalához erősíti, hogy nem kelljen fognia.

-Csak addig jutottam, hogy bejövök segíteni – ráncolja fel a homlokát a mennydörgések istene.

-Csodálatos – horkan fel Loki.

-Máshova is betörtek? – érdeklődöm.

-Az egész palota tele van velük – fordul felém Thor. Időközben abbamaradt odakint a szél, így most az eső szakad. Dörög és egyelőre még csak ritkán villámlik.

-Meddig várunk még arra, hogy bejöjjenek az ajtón? – vonom fel a szemöldököm kérdőn, közben tekintetem le se veszem a nyitott ajtóról.