Amnézia😈

8 - Tervezés

Direkt kicsit hangosabban léptem rá a lépcsőfokra, hogy jelezzem a jelenlétemet.
Mindketten azonnal elhallgattak, és rám néztek.
-Jó reggelt... - tettem az ártatlant.
-Te? Itt? Ilyen korán? - nézett rám Dabi.
-Fáj a fejem, és éhes vagyok. Nem tudtam már visszaaludni.
-Furcsa vagy. - simította hátra az arcába lógó fehér haját. Szerintem nem szokása fésülködni.
-Mondja egy húszas éveiben járó, kapcsozott arcú, fehér hajú pali. - vágtam vissza, miközben leültem a pulthoz.
-És nagyon kedves is. - morogta.
Kurogiri lerakott elém egy szendvicset. Megköszöntem neki, és végre nekiálltam enni.
-Egyébként, AFO milyen képességet adott nekem? - kérdeztem két harapás között. - Csak mert elfelejtette említeni. - tettem hozzá szarkasztikusan.
-Elmondása szerint egy fájdalomsemlegesítő képesség. Azt mondta, hogy majd magadtól úgyis tudni fogod használni, de van egy időkorlátja. - mondta Kurogiri.
-Nagy segítség. - fújtam ki bosszúsan a levegőt. Legalább megvan, mit fogok ma csinálni.
-És mikor fogom elkezdeni a feladatot? Mármint mikor küldtök ki?
-Szerintem minél hamarabb. - mondta Dabi. - A hősök kezdenek egyre jobban kétségbe esni most, hogy az összes gonosztevő kiszabadult a Tartaroszból, ergo minél gyorsabban meg kell találniuk minket. Meg talán én is kicsit túllőttem a célon múltkor. - vigyorgott elégedetten.
-Mert mit csináltál múltkor? - kérdeztem tele szájjal.
-Lelepleztem az első számú hős, Endeavor igazi valóját. - dőlt hátra.
Nem faggattam tovább, mert úgyse mondta volna el, hogy pontosan mit csinált. Helyette inkább csak ettem a szendvicsemet. Ők sem beszéltek többet, csak csendben ültünk.

~~~

-Már órák óta próbálkozom! Elfáradtaam~...  - panaszkodtam Togának.
A szobámba vonultunk fel a napi tevékenységeink után este, hogy kipróbáljam az új képességemet. (Az eredetire még mindig nem jöttünk rá.) Toga az ágyamon ült, és engem figyelt.
-Ne hisztizz már! Ez szükséges a feladatodhoz. Akarod, hogy megvágjalak? - vette elő az egyik kedvenc kését.
-Inkább próbálkozom tovább. - forgattam a szemem.
Nem tudtam aktiválni a képességet. Úgy próbáltam ki, hogy teljes súlyommal ráálltam a lábamra, ami normál esetben eléggé fáj. De mivel nem tudom használni, ezért még mindig fáj. Nagyon.
Egy idő után aztán feladtuk, és inkább beszélgettünk. Toga nagyon fontos emberré vált az életemben - tulajdonképpen ő az első barátom. Nem tudom, hogy ezelőtt voltak e.
-És te mióta vagy egyébként a Szövetségnél? - kérdeztem.
-Húha... talán egy éve? - gondolkozott.
-És a többiek?
-Dabi is akkor érkezett, amikor én - kezdett bele -, Tomura alapította ezt az egészet, szóval ő a kezdetek óta itt van Kurogirivel. Spinner egy másik társunkkal, Mr. Compress-el kicsit előttünk csatlakozott. - kicsit elhallgatott. - Voltak még társaink. Sokan. Twice, az egyikük egy hónappal azelőtt halt meg, hogy te idejöttél. Hiányoznak, szóval ha majd elmész, akkor vigyázz magadra, oksi? - mosolygott rám szomorkásan.
-Persze, úgy lesz. - mosolyogtam vissza.

---

Másnap reggel kicsit későn keltem fel. Valamiért nagyon fáradt voltam. Félálomban felöltöztem, majd elindultam le a bárba. Bár fáradt voltam, valamiért nagyon könnyednek éreztem magamat. Leérve láttam, hogy már mindenki lent van, és már csak Shigarakit várják, hogy megbeszéljük, mi lesz ma. Hirtelen mindenki elhallgatott, amikor beléptem a szobába. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, hanem a pulthoz léptem és csináltam magamnak egy kávét. De a többiek még mindig csendben néztek engem, értetlen fejjel.
-Van valami a fejemen, vagy mi a francnak néztek rám ilyen furám? - kérdeztem mogorván.
-Mikor tanultad meg használni a képességed? - kérdezte értetlenül Spinner.
-Mi...? - néztem rá egy pillanatig értetlenül. Majd rájöttem miről beszél.
Teljesen egyedül jöttem le a lépcsőn.
"Szóval azért éreztem magam ilyen könnyednek ma reggel, még ha fáradt is voltam." - gondoltam.
A kávémat megfogva a kanapéig figyeltem a járásomat. Még mindig sántítottam, de nem fájt. Ettől megjött a kedvem a naphoz. 
-Gratula, Hebi-chan! - ugrott oda Toga hozzám. - Pedig tegnap mennyit küszködtél vele! Hogy csináltad? - kérdezte.
-Nem tudom... reggel felkeltem, és ment. De Kurogiri azt mondta, hogy időkorlátja van, szóval nem fog egész nap működni.
Nekiálltunk beszélgetni a többiekkel, miközben Tomurát vártuk.
Percekkel később meg is érkezett. A szokásostól eltérően most fel volt öltözve, és teljesen éber volt, ami valahogy nyugtalanító volt.
-Hebi - fordult felém -, holnap kezdődik a munkád. - jelentette be, én meg hirtelen nem tudtam mit reagálni.
-Megyek kémkedni? Holnap?? - kérdeztem. Egyszerre akadtam ki és lettem izgatott.
-Gyere velem, mondom mi lesz a dolgod. - intett.
-Hé! Mi miért nem hallhatjuk? - kérdezte Toga bosszúsan.
-Nem tudhatjátok, hogy mi lesz a dolga, meg hol lesz, mert ha valamelyikőtöket elkapják akkor lehet, hogy kiszedik belőletek, hogy kém, idióták. Nem bukhat le, mert kellenek az infók. Használd már a fejedet. 
-Bunkó vagy... - duzzogott tovább a lány. Felálltam, és követtem Shigarakit a másik szobába. "Ebben a szobában szokott beszélgetni Dekuval." - gondolkodtam. Deku ma kivételesen itt volt a főhadiszálláson, de éppen aludt. Ritka, hogy itt van.
-Látom, megtanultad használni az új képességed. - jegyezte meg. Ezek szerint ennyire feltűnő volt? - Mondom, mi lesz a dolgod. Addig ülj le. - mutatott a szobában található két szék egyikére. A két széket egy asztal választotta el egymástól, és más nem is igazán volt a szobában, csak néhány irat a polcokon. Engedelmesen leültem a helyemre, Shigaraki meg velem szemben a másik székre.
-Az első számú hős, Endeavor ügynökségénél éppen hősgyakornokokat várnak, hogy egy kis ideig "tapasztalatot" szerezzenek. - kezdett bele. - Téged egy ilyen gyakornoknak fogunk álcázni. Deku az elmúlt hetekben hamis személyit, iratokat meg ilyesmiket szerzett neked, hogy be tudj jutni az ügynökségbe. A sztori szerint eddig külföldön éltél a szüleiddel, de tavaly hazaköltöztetek, és ezért kezdtél el hősként dolgozni.A feladatod az lesz, hogy megpróbálj belefolyni abba a nyomozásba, amelyik a mi csapatunkat keresi. Ha ez sikerült, próbáld meg őket félrevezetni, de ha nem megy, akkor vedd fel velünk a kapcsolatot, hogy időben átcuccolhassunk a másik rejtekhelyek egyikére. Hősnek kell álcáznod magad. Mivel nem emlékszel semmire, lehet, hogy lesznek ott emberek, akiket ismertél, de nem emlékszel rájuk. Fontos, hogy ne ismerjenek fel. Tekint úgy mindenkire, mintha ismerted volna őket ezelőtt is. Értetted? - kérdezte.
-Igen. - mondtam határozottan. Nagyon elszánt lettem hirtelen.