Ellenség vagy Szerető...

14 fejezet: Szakítás...

-Draco...miért nem vagy velem mostanában?-kérdeztem.
-Már mondtam, hogy sok dolgom van Lily!-mondta.
Meglepődtem, hogy így felhúzta magát egy kérdésen.
-Bocs, akkor nem zavarlak tovább!-válaszoltam.
-Ahj...neharagudj csak eléggé idees vagyok.-kért bocsánatot.
-Megkérdezhetem, hogy miért? Vagy titkolózol tovább?!-mondtam kissé mérgesen.
-Nem titkolózom csupán elvégzem a dolgom!-válaszolta.
-Akkor miért nem mondod meg mi a dolgod? Lehet, hogy tudnék segíteni.-ajánlottam.
-Nem tudsz! Nem bízol bennem vagy mi?!-idegeskedett.
-De bízom! Csak mostanában nem érzem azt, amit régen tudod?!-mondtam.
-Ha annyira rossz velem, akkor szakíts!-mondta mérgesen.
Könnyes szemekkel a fiúra néztem, de nem tudtam megszólalni sem, mert egy gombóc keletkezett a torkomban.
-Neharagudj én nem úgy értettem...-mondta Draco, majd közelebb jött hozzám.
-Jó ötlet...-mondtam sírva, majd elfutottam.
A szobámba mentem lefeküdtem az ágyra és csak sírtam. Olyan érzésem volt, mintha elveszíteném életem szerelmét...
-Hahó Lily, itt vagy?-kopogott Harry.
Nem válaszoltam, így bejött.
-Úristen mi a baj?!-kérdezte.
-Draco csinált valamit?!-gyanakodott.
Megöleltem Harryt és sírva bólogattam.
-Megölöm Malfoyt!-mondta.
Miután kicsit megnyugodtam elmeséltem mindent az aggódó bátynak, aki végig a kezemet fogva vigasztalt.
-Akkor most szakítottatok?-kérdezte.
-Valószínű...-mondtam kisírt szemekkel.
-Mondom, hogy megölöm!-idegeskedett Harry.
-Hagyd Harry...-szipogtam.
-Tudom, hogy ez most nehéz neked, de próbálj nyugodt lenni és mosakodj meg, mert lassan kezdődik Piton órája...-javasolta.
-Oké Harry...
Elmentem megmosakodni, felvettem a talárom, majd elindultunk.
Tudtam, hogy találkozni fogok Dracoval és emiatt nem akartam bemenni órára.
Odaértünk a teremhez, helyet foglaltam Hermione mellett, majd elkezdődött az óra.
Dracot még nem láttam sehol.
-Elnézést a késésért tanár úr!-vágott bele az órába egy ismerős hang.
Egyből tudtam ki az.
Lassan hátrafordultam, ami kár volt, mert Dracoval egyből összeakadt a tekintetünk.
-Nem elég, hogy késik az órámról, de még félbe is szakítja a mondandóm!-szidta Piton a fiút.
-Elnézést!-forgatta szemeit Draco, majd leült egy üres padba.
Eszembe jutott az, amikor én késtem el Harryvel és Draco beszólt, ezért én megmondtam neki a magamét. Ekkor figyelt fel rám Draco...
Ezektől a gondolatoktól elkezdett görcsölni a hasam és éreztem, hogy sírni fogok, így jelentkeztem, hogy had menjek ki mosdóba.
-Miss Potter...-mondta Piton az r betűt hangsúlyozva.
-Mit annyira fontos, hogy félbeszakítsa az órámat maga is?!-méregetett.
-Ki szeretnék menni mosdóba!-mondtam.
-Biztos ráér az órám után is, ha óra előtt nem végezte el!-mondta Piton.
-Miért kell magának folyamatosan mogorvának lenni?! Ja már tudom is a választ!-szóltam be Pitonnak.
Mindenki tágra nyílt szemekkel figyelt rám. Senki nem tudta felfogni, hogy az a lány, aki Harry Potter huga, azaz az egyik legszófogadóbb lány, hogy volt képes beszólni az iskola legszigorúbb és egyben a legkeményebb tanárjának.
-Hogy mondta Miss Potter?!-kérdezett vissza mérgesen.
-Jól hallotta tanár úr!-mondtam.
-Sem magának, sem a nagyképű bátyjának nincs köze a magánéletemhez, még akkor sem, ha tudják mi történt évekkel ezelőtt!-mondta Piton minden második szavánál felemelt hanggal.
-Nem csak magának vannak problémái, úgyhogy tessék kiengedni abba a kicseszett mosdóba!-mondtam én is felemelt hanggal.
Erre már Draco is felfigyelt és elmosolyodott halva, milyen bunkó vagyok.
-Hogy mer így beszélni velem Potter!-nézett rám szúrós szemekkel Piton.
Mindenki meredten nézett minket, főleg Draco és Harry.
Ökölbe szorítottam a kezem, felálltam a helyemről és kimentem mosdóba.
Draco utánam rohant.