Dishonored - Egy meggyalázott története

Prológus - A hazatérés

Corvo. Bárcsak lenne másvalaki, akire ezt rábízhatnám, csakhogy te mellettem maradhass. De nincs senki más... És a kémmesternek igaza volt, amikor azt tanácsolta, hogy téged küldjelek. A pestis oly' sokakkal végzett már. Muszáj gyógyírt találnunk. Ha ismét mellettem leszel, a szívem nyugodtabban ver majd. Emily és én számolni fogjuk a napokat a visszatértedig. Siess haza és hozz jó híreket.

- Óvatosan, figyelj! Úgy-úgy. - ordított az őr a csörlőt kezelő matróznak.
- Engedd ki a kábelt! - kiabált egy másik matróz.
- Jól van na! Kiengedés! - mondta a csörlőkezelő. A skiff nagy csobbanással csapódott a Wrenhaven folyóba.
- Rendben! Vízen vagyunk! - ordított az őr, majd a skiff azon részére sétált, ahol Corvo álldogált. Először a császári testőrre nézett, majd a motorcsónak kormányosára. - Vigyen minket egyenest a Dunwall toronyba. - adta ki az utasítást. - Lord Corvo híreket hozott a császárnőnek és hosszú út áll mögöttünk. - a skiff kormányánál álló őr fél sebességre kapcsolta a csonagot és egyenest a Dunwall torony folyó felőli bejárata felé irányította a csónakot
- Hosszú út csupa rossz hírekért. - mondta a kormányos. - A matrózok azt rebesgetik, átok ül rajtunk. Fekete mágia! - köpött a folyóba a kormányos.
- Badarság! - legyintett a társa. - Legjobb tudomásunk szerint már van gyógyír a pestisre.
- Lehet. Annyi biztos, különös időket élünk. - válaszolta a kormányos. - Az, hogy egy császárnő a saját, személyes testőrét küldje el HÓNAPOKRA. Na EZ különös.
- Ez fontos küldetés volt. Segítségre van szükségünk, hogy megfékezzük a patkány-pestist. - vágott vissza az őr kapitány. - majd elhallgatott és a skiff közepe felé tett néhány lépést, miközben a csónak lassan beringatózott a zárt, betonból készült zsilipbe. - Hé, ott! - kiáltott. - Felmegyünk. - adta ki az utasítást ellentmondást nem tűrően. A hatalmas acélkapu nagy robajjal zárt be mögöttük.
- Ellenőrizzétek a nyomást! - ordított az egyik mérnök.
- Minden rendben. - válaszolt egy másik.
- Akkor nyisd a csapokat! - adta ki a következő utasítást.
- Csapok nyitva! - jelentette a másik. - Ééésss má' jön is! - a víz négy hatalmas csövön keresztül ömleni kezdett az aknába, feltöltve azt és egyre feljebb és feljebb emelve a motorcsónakot.
- Stabilizáld a nyomást! - ordított ismét a mérnök, ahogy a skiff előbukkant a gigászi víztömeg tetején. - Éss ÁLJ! Kapcsold ki! - ordította el magát még egyszer utoljára a mérnök, majd a motorcsónak emelkedése megállt és egy rövid, fém híd csapódott a csónak testének peremére.
- A császárnő várja magát, Corvo. - szólt a testőrhöz a kapitány. Corvo szomorúan és csalódódottan szállt ki a csónakból, majd a kilátótorony felé vette az irányt.
- CORVO! - kiáltotta a testőr nevét egy vékonyka hang. Mire Corvo feleszmélt, egy kislány rohant feléje. - Hát visszatért!
- Emily! - kacagott fel a testőr, majd szorosan magához ölelte a kislányt.
- Kérlek meséljen az útról! - kérlelte a lány. - Látott ceteket? - faggatta a védelmezőt, majd megpuszilta a férfit. - Mit szólna egy kis bújócskához? Hm? - kérdezte Emily. - Én számolok, maga pedig elbújik, rendben? Úgy is van egy kis időnk. Anya még mindig azzal a vén kopasz kémmesterrel beszélget. - magyarázta Emily egy kis undorral az arcán, mikor Hiram Burrowsról beszélt.
- Rendben. legyen. Játszunk. - adta be a derekát Corvo.
- Ezzazz! - ujjongott Emily hatalmas mosollyal az arcán. - Akkor kövessen. - intett a lány, majd a kilátótoronyhoz vezető kőhíd alá vezette Corvot. Átrohantak a híd alatt, majd egy viszonylag nyílt terepre érkezte. Corvo azonnal kiszemelt magának egy tökéletes búvóhelyet. A serkonosi testőr kemény kiképzésének és apja elhalálozása utáni kemény gyerekkorának „köszönhetően" nemcsak, hogy kiemelkedően jól forgatta a ardot, de remek érzéke volt a lopakodáshoz. - Lássuk, még mindig ugyanolyan jó ebben, mit mielőtt elutazott. Behunyom a szemem, maga pedig elbújik. Ha végeztem a számolással, megpróbálom magát megtalálni, rendben? - kérdezte Emily, mire Corvo csak egy bólintással felelt. - Rendben, akkor kezdem is! - mondta a lány és becsukta a szemét. - Egy, kettő... - Corvo hangtalanul szelte át a terepet egy kábeltekercs irányába. - ...Öt, hat... - a testőr úgy helyezkedett, hogy ne érjen hozzá a környező növényekhez, de a testét teljes egészében elfedje a tekercs. - ...Kilenc, TÍZ! Aki bújt, aki nem, megyeeek! - jelentette be Emily, majd buzgón keresni kezdte a védelmezőt. Corvo óvatosan kihajolt rejtekhelye mögül. Emily a kőhíd lába körül járkált, majd gyorsan egy a falnak döntött fémlaphoz sietett és benézett mögé. - Rendben, szabad a gazda! Maga nyert! - jelentette be Emily, elismerve a vereséget. Corvo egy kedves mosollyal az arcán mászott elő a kábeltekercs mögül. - Maga még mindig túl jó ebben. - mondta Emily egy kicsit durcásan, mire a védelmező kedvesen elmosolyodott, majd átölelte a lányt.
- Most már ideje lenne beszélnem édesanyáddal, Emily. - mondat kicsit szomorúan Corvo.
- Persze. - szólt Emily. - Már neki is nagyon hiányozhat, Corvo. Előre szaladok és szólok neki! - a lány elmosolyodott, majd elrohant szólni az anyjának, hogy a testőr visszatért. Corvon ismét úrrá lett a lett a levertség és a szomorúság. Miközben öles léptekkel átszelte a híd alatti kis területet, majd kettesével kezdte szedni a lépcsőfokokat.
- Üdv itthon, védelmező uram! - kiáltott rá egy hang.
- Ne mocorogjon már annyit, Campbell! - szólt rá a talpig vörösbe öltözött Felvigyázóra a császári tudós, Sokolov. - Magának meg üdv itthon, Corvo. Jó, hogy hazatért a jóég tudja honnét. - szólt Corvohoz Sokolov, hangjából minden nemű jóindulatot mellőzve.
- Körbe hajózta a Szigeteket, hogy segítséget kérjen. - vágott oda Sokolovnak a Felvigyázó.
- Micsoda időpazarlás! - horkant fel Sokolov. - Az elixírem elűzi majd a pestist ebből a városból egyszer s mindenkorra. - éktelenkedett Sokolov. - Most pedig maradjon nyugton az Istenért, Legfőbb Felvigyázó! Magának meg viszlát, Corvo. - küldte útjára a férfit Sokolov. Corvo mit sem törődött a mindig mogorva Sokolovval tovább indult a kilátótorony felé.
- Ők beteg emberek, nem pedig bűnözök! - hallatszott Jessamine ingerült hangja.
- Ezt a kérdést már megvitattuk, felség. - válaszolta a kémmester rekedt hangján. - Ők...
- Ők az én polgáraim, és mindenkit meg fogunk menteni! - vágott Burrows szavába a császárnő. - És pont! Többet hallani sem akarok erről.
- Ahogy kívánod, felség. - zárta le a beszélgetést a maga részéről is a kémmester.
- Anyám! - szólt Emily. - Corvo hazatért!
- Köszönöm, Emily. - mosolygott Jessamine a lányára, majd a főkémhez fordult. - Hagyjon magunkra kérem.
- Ahogy óhajtod, felség. - mondta Hiram Burrows, majd nyálasan meghajolt és Corvo felé sétált. - Corvo... két nappal korábban érkezett. Maga tele van meglepetésekkel, mint mindig. - jegyezte meg a kémmester, majd tovább indult a dolgára. Corvo igyekezett elrejteni a csalódottságát és szomorúságát a császárnő előtt, mikor elé állt.
- Jó szelek hoztak haza hozzám, drága Corvo. A hírek, melyeket hozol is ilyen jók? - üdvözölte testőrét a császárnő. Corvo arcára kiült a szomorúság. Átnyújtotta a levelet Jessaminenek, aki türelmetlenül törte fel a pecsétet.
- Reménykedtem benne, hogy más vások találkoztak már hasonlóval és hogy van már gyógymód. Ezek a hírek nagyon rosszak. - fordult a folyó felé Jessamine. - Már nem hiszem, hogy sokáig bírjuk... Gyáva férgek. Blokád alá fognak vonni minket és megvárják, a pestis vajon temetővé változtatja-e a várost...
- Minden rendben, anya? - kérdezte Emily. - Szomorúnak tűnsz.
- Igen Emily drágám, minden rendben, ne aggódj. - Jessamine hirtelen körbenézett. - Várjunk! Hol vannak az őrök? - kérdezte Corvora nézett, mire a testőrnek is feltűnt, hogy a városi őrség tagja eltűntek. - Ki küldhette el őket?
- Anya nézd! - mutatott Emily az az épület irányába, ahova Corvoék skiffje érkezett meg. - Mit művelnek azok ott a tetőn?
- Mi? - csodálkozott el Jessamine, mikor észrevette a bálnavadász zekés, maszkos alakokat. - Emily gyere ide! - Corvo kivonta a kardját és előkapta a mellkasán feszülő, vastag bőrövbe dugott elöltöltős pisztolyát. A két orvgyilkos eltűnt a tető pereméről és az egyikük közvetlenül Corvo előtt tűnt fel újra, a társa néhány lépéssel hátrább. Az első támadó azonnal Corvo felé vágott a kardjával. Corvo könnyedén hárította támadást, majd egy jól irányzott szúrással keresztüldöfte az alak torkát, aki mintha hamuvá vált volna, eltűnt. Még mielőtt a második támadó reagálni tudott volna, Corvo tüzet nyitott rá a pisztolyával. Társához hasonlóan ő is eltűnt. - MÖGÖTTED! - ordította Jessamine. Corvo elegánsan megpördült, majd hárította a bálnász nagyívű csapását. Az orvgyilkos karja elzsibbadt, ahogy Corvo visszaverte a támadást. A testőr végigvágott a gyilkos védtelenül hagyott felsőtestén, majd társaihoz hasonlóan eltűnt. Corvo nagyot sóhajtott, majd Emilyhez és a császárnőhöz fordult. Emily azonnal Corvo karjaiba vetette magát vigasztalásért. - Hálásan köszönöm, Corvo! - szólt Jessamine szeretett testőréhez. - Ha maga nem lett volna itt... - ám ekkor egy negyedik gyilkos jelent meg és valamiféle mágiával a levegőbe emelte Corvot. - Ne! KÉREM ISTENEM NE! - ordított Jesamine.
- ANYU! - kiáltott Emily. Ekkor egy ötödik gyilkos jelent meg. Zekéje vörös, arca fedetlen volt. Elkapta Emily karját, de Jessamine azonnal ellökte őt.
- TAKARODJON! - kelt ki magából is rivallt a gyilkosra, miközben Emily a földre esett. Ekkor a vörös kabátos férfi felképelte a császárnőt, majd a nyakát elkapva a kilátótorony kőkorlátjához szorította és hasba szúrta a kardjával a császárnőt, majd, mint egy darab rongyot lökte a földre.
- ANYUUU! - kiáltott Emily, majd futásnak eredt. Ekkor a bálnász, aki Corvot a levegőben tartotta, elkapta Emilyt, majd eltűnt.
- EMILYYY!!! - ordította Corvo, miközben a földre zuhant. Ekkor jól szemügyre vette a vörös zekés bálnászt. Idősebb volt, mint Corvo, arca sebhelyes, haja rövid és sötét, akárcsak a szemei, melyekkel mélyen Corvo szemeibe nézett, mielőtt társaihoz hasonlóan, ő is eltűnt. - Nenenenene! - dadogott Corvo. - NEEE!!! - a testőr karjaiba vette a haldokló császárnét.
- Corvo... - kezdte elhaló hangon Jessamine. - Minden szétesik... Találja meg Emilyt... Védelmezze őt... Maga az egyetlen, aki... aki tudni fogja, hogy mit tegyen... Corvo? - a férfi érezte, ahogy szeretett Jessamineje szívdobogása megszűnik, és még egyszer utoljára kifújja a levegőt. Corvo szemeiből könnyek patakzottak, ahogy szorosan magához ölelte a halott Jessaminet. Ekkor két városi őr és a kémmester jelent meg, szorosan mögöttük a Legfőbb Felvigyázó.
- Uram kegyelmezz! - kiáltott fel Campbell. - Maga meg mit tett?
- Én... én nem én... - próbált magyarázkodni Corvo, miközben a könnyeivel küszködött, de mintha rá sem hederítettek volna.
- Ő ölte meg a császárnőt! - ordított Hiram Burrows, majd körülnézett. - Mégis mit tett Emily kisasszonnyal, maga áruló?
- A saját testőre. Minő irónia. - mondta ridegen Campbell.
- Ezért a fejét vetetem, Corvo! - tajtékzott a kémmester. Ekkor a két őr kitépte Jessamine testét Corvo kezéből, majd talpra állítottak. - Elvezetni! - parancsolta a főkém. Ekkor felemelte a kardját, majd annak véggombjával olyan erővel vágta tarkón Corvot, hogy azonnal eszméletét vesztette.