H.S. One Shots-hu

Újra

Reggel elaludtam ugyanis elfelejtettem felhúzni az órám. Gyorsan összeszedtem magam és el is indultam volna csak, hogy az összes taxi fogalalt volt. Pechemre pedig az eső is szakadt. Felkaptam az esernyőm és útközben megálltam a Starbucksban. Hosszú sor kígyózott, de muszáj volt kivárnom mert nincs olyan nap ami nem kávéval indul. Már idegesen kopogtattam az esernyőt a padlón miközben a kávémra vártam. Amint kihozták rohantam az irodába. Elővettem a mai teendőimet és hozzá is láttam. Freddie Max új könyvét elemeztem mikor valaki kopogás nélkül tért be.
-Kopogni nem tud? -nyögtem oda úgy, hogy rá se pillatottam.
-Gondoltam nekem nem kell.
Mikor meghallottam az ismerős hangot egyből felkaptam a fejem. Újból találkoztam azokkal az igéző zöld íriszékkel és telt ajkakkal. Pont mikor már kezdtem kiverni a fejemből újból megjelent.
-Mit akarsz?
-Beszélni. De nem itt. Kérlek gyere el este hozzám. Kérlek! Nagyon fontos lenne!
-Szerintem nincs mit megbeszélnünk. Őszintén kimondtad, hogy nem szeretsz szóval úgy gondolom fölösleges lenne a találka.
-De ez nagyon fontos lenne!
-Miért? Mi az amit itt most ebben a pillanatban nem tudsz elmondani?
-Ez egy elég kínos téma számomra.
-Csak nem azt akarod mondani hogy miközben velem voltál más csajjal is keféltél?
-Ilyet soha nem tettem volna! Eszembe se jutott!! Te komolyan azt hitted, hogy megcsallak?
-Hát nem hagytál sok választási lehetőséget!
-Miért? Miből gondoltad egyáltalán?
-Hát.... -kezdtem volna bele de a titkárnőm éppen akkor jött be.
-Elnézést Mrs. Styles de ezeket most küldték, hogy írja alá.
Harry meglepődött a megszólításomon és ez a szituáció számomra is kellemetlen volt de nem tudtam mit tenni!
-Köszönöm Clara! Tegye le csak az asztalra.
Úgy is tett majd kifele menet biccentett egyett Harry felé majd felém és illedelmesen elköszönt.
-Szóval akkor este? -fordult felém Harry.
-Majd meglátom.
Apró mosoly ült arcára.
-De még nem biztos, ne bízd el magad! -próbáltam megfenyegeti de ő csak még nagyobb mosolyra húzta a száját.
-Na de most menj mert még sok dolgom van! -hesegettem ki az irodámból.
-Már itt se vagyok Mrs Styles. -húzta mosolyra a száját.
Amint kimondta eltűnt a fehér ajtó mögött.
Mostmár nem éreztem azt az idegességet mint reggel. Annak az érzésnek a helyét kattogás vette át az agyamban. Borzasztóan nehéz volt eldönteni, hogy elmenjek-e vagy ne. Nem tudtam pontosan mit akar közölni, de valamiért úgy éreztem tudnom kell az igazat. A beszélgetés után legalább lezárhatom majd nyugodtan és többet nem fogok a kapcsolatunkról agyalni. Ennyivel könnyebb lesz a válás is.
Az idő többi részében a munkámat intéztem és mikor az utolsó pakkot helyeztem a helyére akkor vettem észre mennyi az idő. Összekaptam magam és amint tudtam fogtam egy taxit. Most szerencsével jártam, nem úgy mint reggel. Percenként a karórámat figyelgettem, mert pontosan tudtam, hogy Harrynek az este az hatot jelent nem pedig hetet. Már negyed nyolcat ütött az óra mikor megérkeztem. Becsengettem és türelmetlenül ácsorogtam az ajtóban.
-Nahát, mégis eljöttél! -lepődött meg.
-Jöttem volna hamarabb is csak teljesen elfelejtettem.
-Tőlem aztán éjfélkor is beállíthattál volna, én akkor is örültem volna neki.
-Csak azt mondtad este és neked az hatkor kezdődik most meg már negyed nyolc múlt.
-Kit érdekel az idő inkább gyere be.
Otthonosan nézett ki a ház most is, mint mikor itt laktam, de mégis valahogy más volt.
-A személyzetet haza küldtem. Csak mi vagyunk itt. -mondta ahogy a nappaliba értünk.
-Pedig ettem volna Nana fősztjéből. -valójában kicsit se voltam éhes csak hiányzott.
-Még van ebéd maradék a hűtőben. -próbált kedveskedni.
-Jajj nem kell, nem azért mondtam, de azért köszönöm.
Helyet foglaltam a kanapén Harry pedig két boros pohárral és egy vörösboros üveggel tért vissza a konyhából.
-A kedvenced. -adta át a félig töltött poharat.
-Óvatosan megkóstoltam, hogy ellenőrizzem valóban az-e.
Egy kis csend után én törtem meg a kínos levegőt közdtünk.
-Pontosan miről is akartál beszélni?
Picit elgondolkozott majd belekezdett.
-Hú... erről nehéz lesz beszélni de valóban az igazság a legjobb. Mikor azt mondtam hogy szakítsunk  azért tettem mert tudtam mellettem nem lesz olyan életed, mint amilyet szeretnél. Te mindig egy szerető családot szerették volna ahol gyerekek rohangálnak a nappalin keresztül. De én ezt nem tudom neked megadni.
-Ha nem akarsz gyerekeket csak mond. Nem a világ vége. Valahogy kibírom. -szakítottam félbe.
-Nem. Nem erről van szó. Én igenis szeretnék gyereket, csak nem lehet.
-Ezt nem értem.
-Tudod mikor utoljara szexeltünk nem védekeztünk te pedig nem vettél be tablettát. Egy ideig csendben voltam és vártam mikor jön el az a pillanat hogy sírva jössz ki a fürdőből hogy terhes vagy. De ez nen történt meg. Felhívtam egy magánkórházat ahol megbeszéltünk egy időpontot és megvizsgáltak. Az orvos szerint nekem nem lehet gyerekem. A pontos okát még nem tudta megmondani. Holnap megyek vissza teljes kivizsgálására.
Csendben hallgattam végig Harryt. Ez borzalmas volt. El nem tudtam képzelni ő mit élhetett át mikor ezt vele közölték.
-Arra...... arra nem gondoltál, hogy nálam van a baj? Mármint, hogy az én szerveim rosszak?
-Magamról volt egy sejtésem. Rengetegszer találtak már ágyékon cipővel és más keményen tárgyakkal. Ez belső megérzés volt, hogy meg kell vizsgáltatnom magam.
Könnyek keztek gyűlni a szememben de nem sírtam.
-Én...én szeretlek remélem megbocsátassz amiért eltitkoltam előled. Nem szabadott volna hiszen egy kapcsolat alapja a bizalom.
Ahogy kimondta karjaimmal körbefontam és ölelésében sírni kezdtem.
-Szeretlek! -sírtam válán.
-Én is! Sokkal jobban mint gondolod.- símogadta meg hátam ami megnyugtatott.
Elengedtem és megtöröltem kezemmel a szemeim majd Harryét fürkésztem. Valóban jól döntöttem hogy eljöttem. Igaz nem lezártam, hanem felerősítettem magamban azt a szeretetet amit Harry iránt éreztem.
-Holnap mikor mész vizsgálatra?
-10 körül.
-Esetleg ha nem zavarna elkísérnélek.
-Tényleg? Annyira köszönöm! Megcsókolnálak, de nem tudom szabad-e?
-Persze, hogy szabad. -hajoltam közel arcához.
Meg is ragatta a pillanatot és össze illesztette ajkainkat és lágyan, érzékien csókoltuk egymást. Nyelve bejutást kért amit meg is adtam amitől még szenvedélyesebb lett. Elengedtem magam és csak a pillanatnak éltem amit Hazz ki is használt és a kanapéra döntött. Benyúlt a pólóm alá, de ahogy bőrömhöz ért megállítottam kezét.
-Ez most nem lenne helyes -nyögtem két csók között.
Semmibe véve mondatom lehúzta magáról a pólóját és a földre dobta.
-Igazad van. Ezt ne a kanapén csináljuk.
Feljebb emelt amitől a lábaim automatikusan derekára fonódtak. Így cipelt el a hálóig csókjaink megszakítása nélkül. Ott ledöntött az ágyra én pedig kicsit feljebb tolva magam elhelyezkedtem. Megszabadított pólómtól majd nadrágomhoz tért le. Szétgombolta én meg letoltam magamról, hogy felgyorsítsam a folyamatot, hiszen 3 hónap után bármennyire is próbálnám nem tudnám tagadni, hogy hiányzott.
Először combomat  csókolta végig majd egyre beljebb haladt nőiességem felé. A bugyi még rajtam volt de így is éreztem meleg lehelletét. Amikor odaért ujját beleakasztotta a vékony anyagba és kínzó lassúsággal húzta le rólam. Annyira fel voltam izgulva, hogy nem tudtam épp ésszel gondolkodni. Ebből adódóan hangosan nyögtem fel mikor egyik ujját belém vezette. Mozgatta egy ideig majd még egyett behelyezett és később még egyett. Ha nem hangosan lélegeztem akkor nyögtem egyett az elkáprásztató érzéstől.
-Harryhh énh... mindjárth... el.... -alig bírtam kimondani.
-Azt már nem! -ekkor kihúzta mind a három ujját én pedig kielégítlenül maradtam. Feljebb kúszott, ám ekkor megfogtam válánál és fordítottam helyzetünkön. Most ő volt alul ami azt jelentette én irányítok.
Nyakát kezdtem el csókolgatni majd érzékeny pontján óvatosan megszívtam amitől egy mély morgást adott ki. Lejjebb haladtam kulcscsontján. Mellkasát végignyaltam és számba vettem arany nyakláncát. Kezemmel nadrágja gombját kerestem, amit sikerült megtalálnom és egy kézzek ki is gomboltam. Ekkor kiköptem a nyakláncot és tovább haladtam csípőcsontjaihoz. Már közel voltam férfiasságához ami kidudorodott alsójában de még nem értem hozzá. Harry kínok közt érezte magát ezért állatias nyögése után megszólalt.
-Vagy leszopsz vagy jó erősen megduglak? -ajánlotta fel.
-Azt hiszem tudod. -kitágult szemébe néztem és ő egyből vette az adást. Fordított helyzetünkön miközben lerángatta magáról az alsóját. Bepozicionálta magát és belém vezette teljes hosszát amitől felsikítottam. Először fájt amit észre vett arcomon ezért egy ideig nem mozgott bennem. Arra várt mikor engedem meg neki. Nem kellett sok idő úgy éreztem újból készen állok rá és ekkor bólintottam. Harry kijjebb húzta magát majd újra betolta. Kezdte a fájdalom helyét átvenni a gyönyör. Egy darabig mégérzékien csinálta, ám mikor elvesztette a kontrollt iszonyúan ostromolni kezdett.
-Harryh-próbáltam neki szólni de nem hallotta. -Harry! -figyelmeztettem még egyszer.
Még nem sírtam de a határán jártam annyira fájt.
-Harry hagyd abba-kezdtek könnyek legördülni az arcomon.
Semmit sem hallott. Tudtam hogy mindjárt elmegy de nekem ez már nem gyönyör volt. Inkább a pokol. Még kettő hatalmasat lökött magán és belém élvezett viszont én ott maradtam összetörve. Zokogásomra feleszmélt és egyből ki húzódott belőlem.
-Istenem. Bocsáss meg! -fogta arcomat körbe nagy kezeivel. -Én annyira sajnálom.
Letörölte hüvelyk ujjával a könnyeket arcomról és egy lágy szerelmes csókot adott. Amint megnyugodtam lejjebb csúszott és nyelvével vett birtokul. Csiklómhoz ért nyelvével ahonnan nem kellett nekem se sok és elélveztem. Ezek után csak a levegő vételeinket lehetett hallani olyan hangosan lihegtünk. Harry mellém feküdt én pedig mellkasára hajottam a fejem. Lehunytam a szemem és Hazz szívdobogását hallgatva aludtam el.

Reggel az ablakon besütő napsugarakra keltem fel. Mikor megfordultam a békésen szuszogó Hazzussal találtam szemben magam. Egy ideig néztem ártatlan arcát de végül úgy döntöttem kikelek. A nappaliba sétáltam, hogy megnézzem mennyi az idő és akkor eszméltem fel hogy már 9 óra. Elkészítettem a kávénkat arra várva, hogy addigra felkel Harry is, de nem így lett. Újból visszamentem a hálóba és óvatosan keltegetni kezdtem.
-Harry. -ráztam meg óvatosan vállát.
-Mmmm...... -morgott fel majd átfordult másik oldalára.
-Hazz. -csókolgatni kezdtem arcát.
Körbe pusziltam ajkát és amikor arra adtam volna csókot megfogta arcom két kezével és ő húzott magára. Egy ideig faltuk egymás.
-Jó reggelt! -szakítottam félbe.
-Neked is!
-Tudod mennyi az idő?
-Nem! -húzta magára a takarót.
-fél 10 lesz tíz perc múlva.
-Mi? -pattant fel.
-Mennyire van innen a rendelő?
-Kb. 25 perc! Miért nem keltettél fel hamarabb?! -idegeskedett.
(Már megint kezdi)
-Ha nem szakítom meg a csókolózást kétpercen belül alattad lettem volna!
-Az biztos! -büszkélkedik.
-Na de most gyere egyetlenem, gyorsan hajtsd le a kávét és induljunk! -kezdtem kirángatni a szobából.
-Nem ihatok semmit a vizsgálat előtt! -szólt rám.
-Remek, ennyivel kevesebb gond! -vontam meg a válam.

Egész úton idegesek voltunk mind ketten. Talán én még jobban izgultam, mint Harry pedig semmi okom nem volt rá hiszen nem  én mentem időpontra.
Mikor odaértünk a recepción útbaigazítottak. 3. emelet 45-ös szoba. Illedelmesen bekopogtam és egy fiatal nő nyitott ajtót. Fehér köpenyben volt és egy szemüveg lógott a nyakába.
-Áhhh.. Mr. Styles üdv újra itt!
Engem nem vett észre mert bebújtam Harry mögé.
-Valójában nem egyedül vagyok itt Hannah. -ekkor megfogta karom és maga elé tolt.- Ő itt a barátnőm, Avery.
A sokk miatt csak idétlenül vigyorogni és integetni tudtam. Roppant kínos volt, hogy egy nő vizsgálja az én barátomat.
-Sajnálom Avery, de kint kell várnia amíg végzünk.
-Ühüm.. Semmi baj... Jó én megvárom itt kint.
Harry bement én pedig helyet foglaltam a fehér bőrfotelen.  Az agyam végig kattogott együtt a faliórával egészen addig még a kilincs meg nem mozdult. Abban a pillanatban felpattantam a fotelből. Nevetgélve léptek ki az ajtón amiből azt következtettem le, hogy valami vicces történtehett vagy egy emléket idéztek fel. Viszont amikor rám néztek egyből abba hagyták. Olyan érzés volt mintha zavaró tényező lennék. (Mondjuk én se értem minek jöttem)
-Mr. McLaren mindjárt megérkezik a papírokkal addig várjatok egy kicsit. -nézett ránk felváltva Hannah.
-Ugye nem baj? -ölelt át Harry.
-Hát nekem valójában dolgom van. -próbáltam kimászni ebből a szituációból.
-Nem tart sokáig kb. 2-3 perc mire a kollégám megjön a papírokkal. -szólt közbe Hannah.
-Hát jó, maradok. -sóhajtottam fel.
Valóban hamar megérkezett a doktor úr, hála az égnek. Iszonyatosan kényelmetlenül éreztem magam.
-Üdv, Mr. Styles. -fogott vele kezet. -A vizsgálatok alapján Leidig-sejt hiánya van.
Harryvel értetlenül néztünk egymásra amit Dr. McLaren is észrevett.
-Azaz tesztoszteront termelő sejtek nem alakulnak ki. A vizsgálatok alapján igen kevés esély van a megtermékenyítésre, de semmi sem biztos. Eőfordulhat, hogy mégis megerősödnek a sejtek. Szóval azért azt javaslom legyenek ettől eltekintve óvatosak a kisasszonnyal.
Na ha eddig nem voltam zavarba mostmár igen. Végig a padlót bámultam amíg megbeszélték a pénz átutalását. Amikor végeztek mi már mentünk is.
Csenbe szálltam be az autó mert még mindig sokkos állapotban voltam a bentiek miatt. Ezt Harry is észrevette és nem hagyta szó nélkül.
-Valami baj van? -indította be közbe a kocsi motorját.
-Semmi komoly. -tudtam le ennyivel és az ablak felé fordultam.
-Értem.... Tehát valami nagy baj van.
(Mindig tudja, hogyha ezt mondtom nincs úgy valójában. Ezért is szeretem őt.)
Nem szólaltam meg és Harry se kérdezett. Az irányt egyből a háza felé vette. 25 perc békés csend vette kezdetét amiben el is aludtam. Nem csodálkozom mivel ebben a 3,5 órában végig stresszeltem mindent.

Ebédre pizzát rendeltünk majd megnéztünk egy filmet. Vagyis inkább csak próbáltuk mert Harry bealudt rajta. Majd később én is. Miután felébredtünk elhatároztuk, hogy elmegyünk vacsorázni a kedvenc éttermünkbe. A szokásos helyünkre ültünk. Minden olyan csodás volt. A történtek után pedig rájöttem, hogy Harryt örökké szeretni fogom bármi történik is.

Vége