𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h e t e d i k

Aurora

Mire útnak indultunk, az eső zuhogni kezdett, és hiába nyár közepén jártunk, az idő bizony 20 fok alá csökkent. Egy Fekete szűk farmert viseltem, szürke vékony garbóval egy bőrkabáttal ezekhez pedig egy magassarkú cipőt vettem fel.

-Utálom, a viharokat. - döntöttem az ablak üvegének a fejem, miközben a fiút kémleltem. Tudtam, hogy szíve szerint gyorsabban hajtott volna, de figyelembe vette hogy én nem tolerálom. Főleg nem esőben, tisztában voltam azzal is hogy csukott szemmel is hazavezetne, hiszen 300km/h-s sebességgel szokta kockára tenni az életet hétvégente, valamikor esőben is. Bíztam benne nyilván, de nem szeretem a sebességet.

- Az én szobámban is aludhatsz este ha félsz. - vigyorgott, mire megilletődtem alaphangon azt hittem egy szobában leszünk. Hát ez ciki. Persze ami még inkább az, hogy ezt hangosan kiis mondtam. Vörös fejjel fordultam felé, mire elnevette magát. - anya elkészítette neked a vendég szobát, mert nem tisztáztuk hányadán is állunk. Azt mondta majd eldöntjük, hogyan alszunk.- vázolta fel a helyzetet mire bólintottam.

- Megállnál kérlek a bevásárló központban? Nem szeretnék üres kézzel menni. - persze tiltakozott hogy erre semmi szükség, de nem tágítottam. Kezét a derekamra téve, mentünk be a központba ahol teljesen tanácstalanul álltunk meg. Az édesanyjának a kedvenc virágát, még édesapjának a kedvenc minőségi borából vettem egyet. Még a két lánynak egy hasonló nyakláncot vettem. Lando eltűnt, de úgy gondoltam meglephetem őt is egy karkötővel, így akkor is vele lehetek ha nem vagyok. A bolt előtt találkoztunk, de valami fura volt a tekintetében.

- Mehetünk? - érdeklődött, majd ismét a derekamra csúsztatta kezeit. Innen már csak tizenöt perc volt az út. Izgultam borzalmasan.

- Lan, én félek. - jelentettem ki a bejárati ajtó előtt állva,de késő volt. Hatalmas vigyorral a képén nyitott be, és ordította el magát a fiatal Norris gyerek.

- Oh édes Istenem. - jött hozzán közelebb édesanyja, mire teljesen lefagytam. - Cisca Wauman.-ölelt magához.- sokkal gyönyörűbb vagy mint ahogy a fiam elmesélte. -mosolygott rám, mire fülig vörösödtem.

- Aurora Lee, örülök hogy megismerhetem ezt magának hoztam.- nyújtottam át, az Orchiedát

-Nagyon szépen köszönöm, kedvesem. Tegezz csak nyugodtan.- simított végig karomon.

-Rory az??- kiabált egy lány, mire felnevettem. Ez csak Flo lehet.- Végre, istenem olyan gyönyörű vagy. El sem hiszem hogy a tesómmal jártok. Hogy szedtél össze ilyen lányt te torz szülött? - kérdezte mire mindenki elnevette magát. A bökkenő az volt, hogy mi nem jártunk.

- akadj le, Flo.- forgatta meg a szemeit.- különben nem megyünk veled a lovardába. Különben sem vagyunk még együtt.- nyomta meg a még szócskát a fiú.

Miután mindenkinek átadtam a kis ajándékot és bemutatkoztam, felmentünk az emeltre ahol átöltöztünk egy kényelmesebb öltözetre. Egy bézs színű mackót vettem fel, egy fehér virsli pántos croptoppal, hiszen ma már nem terveztünk menni sehova, csak jobban megimerkedni. Épp hajtogattam a ruháim, mikor Lan nyitott be.

- mennyire készültél már ki? - ugrott az ágyra nevetve, majd kitárta karjait, hogy bújjak hozzá.

- Nagyon rendes család vagytok. Jó érzés itt lenni. - bújtam be mellé, fejemet a mellkasára hajtottam, még karommal és az egyik lábammal átöleltem.

- és a te családod? Biztos vagyok benne ők is nagyon rendesek ha ilyen lányuk lett.- mosolyodott el, mire nagyot nyeltem. Gombóc keletkezett a torkomban, és kezdett elhomályosodni a látásom is. Felnéztem rá, mire aggódva nézett vissza.