Az Igazság Istennője

4. Fejezet

________________________________

3 évvel a Visszatérés előtt

Lokinál vagyok ismét beszélgetünk, de most a cellája előtti folyosón sétálunk fel és alá.

- Tudod, nekem sem volt a legfényesebb gyerekkorom... - nézem a kezeim. - Anyám különösen kegyetlen tudott lenni, ha büntetésről volt szó! Még az sem jelentett neki akadályt, hogy a saját lányát büntesse... - összeszorul a gyomrom az emlékek felidézésére.

- Luna, mit keres a celláján kívül?- lép oda hozzám Thor. Egész testében megfeszül, egyik keze ökölbe szorul.

- Nyugodj meg Thor! Csupán egy órát sétálunk itt a folyosón. - mosolygok és a mellettem álló Lokira nézek. - Nem fog elszökni, megígérte!- nézek vissza ismét a szőkére.

- Szóval bízol benne?- csodálkozik rá Thor.

- Igen, úgy hiszem!- mondom, mire Loki sóhajt egyet megkönnyebbülése jeléül.

- Hát jó!- nyugszik bele Thor. - De ne felejtsd el, két nap múlva ítéletet kell hoznod felette! Objektíven kell látnod őt és a cselekedeteit!

- Nem felejtettem el, de kösz hogy szólsz!- forgatom a szemem. Thor távozik, Loki pedig elém lép, mélyen a szemembe néz. Azokkal a gyönyörű kék szemeivel szinte megbabonáz, nem tudok ellene semmit sem tenni.

- Tényleg így gondolod?- mosolyog rám. - Tényleg megbízol bennem?

- Igen!

- Biztos? Tudod hogy a Hazugságok és Csínytevések Istene vagyok...

Nem válaszolok neki, teljesen elveszítettem magam, minden kontrolom eltűnt, nem tudok másra gondolni, csak a puha ajkaira az enyémen, ahogy eggyé válnak, ezáltal mi is összeolvadunk.

- Megcsókolnál végre?- mosolygok rá. A férfi közelebb lép hozzám, bal karjával magához von, jobb karjával államnál fogva az arcához húz. Ajkai még puhábbak mint képzeltem, szájra puszink átvált finom és gyengéd csókká. Hasamban pillangók milliói táncolnak, a szívem majd kiugrik a helyéről. Tudom hogy nem szabadna, de most mégis erre vágyom, elfogyni az ölelésében.

________________________________

Éppen a konyhában mosogatom el a kávésbögrém, amikor Steve állít be.

- Luna, megvannak!- hadarja. - Natasha megtalálta az ikreket.

- Szuper, menjünk!- indulok is felé.

*****

- Wanda és Pietro, túlerőben vagyunk, körbevettünk titeket, adjátok meg magatokat!- szólítja fel őket Tony.

- Stark, hogy mindig milyen követelőző vagy!- csóválja fejét Wanda, aki ahogy körbenéz észreveszi, hogy Tony nem viccelt. - Miből gondolod, hogy nem intézünk el mindannyitokat?- mosolyog gúnyosan a lány.

- Még hogy rám szokták mondani, hogy hencegek... - sóhajt Tony.

- Édes Istenem.... - lépek előrébb, mire az ikrek szúrós tekintetével találom szembe magam. - Figyeljetek, bármi is legyen az ok, amiért harcoltok, nem éri meg, hogy vérontás legyen!

- Bármi is legyen az ok?- lép előrébb Pietro. - Bármi is?- felnevet, de a nevetésében a kétségbeesettség és a bosszúvágy visszhangzik. - Ott van az okunk!- bök Tony felé.