Az Igazság Istennője

6. Fejezet

Olyan félve mozdulunk, mintha első csókunk lenne, mint amikor kezdeményeznél is, de azt is várod, hogy a másik tegye meg az első lépést. Először csak orraink érnek össze, majd lassan az ajkaink is egymáshoz érnek.

Bizonytalanságunk szertefoszlik, ahogy Steve egyik kezét az arcomra helyezi, másikkal a csípőmnél ölel magához. Finom és gyengéd csókjainktól minden idegszálam bizsereg, milliónyi pillangó repked a hasamban. Egyszerre akarom is, és nem is, tudom hogy nem szabadna de mégis olyan jó.

- Várj!- tolom el őt a mellkasán pihenő kezemmel.

- Bocsánat!- hajtja le fejét.

- Nem, ne kérj bocsánatot!- simogatom meg az arcát.- Nem veled van a baj! Én is szeretném, csak ez még jobban fokozni fogja, ami kettőnk közt van!- egy pillanatra félre nézek majd ismét a szemébe.- Erre még nem vagyok készen!

- Megértem!- sóhajt.- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém!

- Nem hibáztatlak, csak nézz rám, ellenállhatatlan vagyok ebben a köntösben!- vonom meg a vállam, majd egyszerre nevetünk fel.

- Beképzelt!- forgatja szemét a férfi, majd nevet tovább.

- Megtehetem!- mosolygok.

- Hogyne... - mosolyog ő is.

*****

Steve a hátán fekszik az ágyon, én meg a lábánál ülök törökülésben, így beszélgetünk.

- Kérdezhetek még valamit?

- Azt hiszem mára eleget tudtál meg rólam!- ingatom a fejem. - De kíváncsi vagyok mire lehetsz még kíváncsi, szóval mi a kérdés?

- Ki rontotta el neked a szeretetet ennyire?

- Az anyám!- vágom rá.- Meg Loki!- meredek magam elé. - Sokat szenvedtem gyerekként, anyám nem az a típusú anyuka volt, aki puszit ad a sebedre, ha elesel, vagy simogatja a hátad amíg visszaalszol egy rémálom után.... - veszek egy mély levegőt majd folytatom. - Ő inkább tanár volt mint édesanya! Mindent amit most tudok, tőle tanultam...

- Hogy a szeretet gyengévé tesz!- vág közbe Steve.

- Igen!- hajtom le a fejem.- Folyton azt hajtogatta nekem, hogy ha szeretek valakit, az elvakít, egy rózsaszín felhőn át látom az adott személyt, amit pedig nem tehet meg az Igazság Istennője!- próbálok erős maradni, de egyre nehezebb, ahogy erről beszélek. Kezdem magam nyitott könyvként érezni Steve mellett, amitől egy kicsit megijedek, viszont jól is esik megnyílni valakinek, akivel őszinte lehetek! Miért van bennem mindig egy kettősség érzete, valahányszor vele vagyok?

- Ez történt Lokival is?

- Igen!- vágom rá, de nem akarok többet beszélni erről, főleg nem Lokiról, ezért inkább terelem a témát.- Most már elég legyen belőlem, te jössz Kapitány!- mosolygok.

- Nem vagyok ilyen izgalmas!- vonja meg a vállát.

- Nem csodálom!- nevetek, mire ő is nevetni kezd.

Az éjszaka jórészében még beszélgetünk, Steve mesél a seregről, bevetéseiről. Még egymás mellett fekve is meséltük a történeteinket.

*****

Másnap reggel arra ébredek, hogy Steve a fülembe szuszog, összebújva alszunk. Akaratlanul is mosolygok és még jobban karjai közé fúrom magam, ficánkolásomra azonban elkezd ő is magához térni.