Drunk dazed/ Enhypen. ff.

9.

KÜLÖNKIADÁS

Vissza a múltba-Látomás

Hanchul szemszöge

2003. Július.

Riadtan ültem fel az ágyamban. Egy újabb látomás, de sajnos ez nem jó.
Az elmúlt pár évben csupa jó látomásom volt hiszen trónörökösöket láttam akik mind örökölték apjuk különlegességét. Viszont akit most láttam trónörököst egyáltalán nem éppen örökli ezt. Azonnal szólnom kell Yuki nak, hogy a babája nem lesz vámpír. Elvetetni sajnos már nem lehet de valamit ki kell eszelnünk, mert ez a kisbaba nem nőhet fel a többi vámpír gyermek között. A hét gyerek biztosan megölné őt.

-Yuki várj meg!
Kiáltottam a folyosón sétálgató asszonynak, aki egyben a legjobb barátnőm.
-Mondjad Chul. Valami baj van?
-Igen. De még mekkora.
-Mond!
-Látomásom volt. A most születendő gyermeked nem lesz vámpír. El kell szakítanunk ebből a családból különben meg fog halni.
-Rendben menjünk egy biztonságosabb helyre ahol nem hall senki. Majd ki találunk valamit.
-Oké.

-Na szóval. Azt mondod, hogy nem lesz vámpír?
-Igen.
-Oh te jó isten.
-És azt is láttam, hogy lesz egy fiad is.
-Nagyon jó.
-Hát igen szóval akkor kell egy terv.
-Hát a többi trónörökös nem hiszem hogy emlékezni fognak arra hogy született egy huguk szóval az kilőve. Heeseung még csak két éves a másik három jómadár meg egy. Sunoo meg csak nemrég született meg.
-Akkor ez ki lőve. Igazából ha te nem bánod akkor egy darabig nevelhetem én a lányodat majd párszor látogatsz és majd azt mondjuk neki, hogy nagyon sok munkád van. Mondjuk olyan hat éves koráig. Eközben 2005-ben megszületik a fiad akit te öt éves koráig nevelsz és majd megrendezzük a halálodat.
-Chul... Te egy zseni vagy.
-Tudom.
-És az egód is nagy.
-Ezt is tudom.

Mindketten felnevettünk.
Yuki a legjobb barátom mióta ide kerültem a kastélyba. A másik négy felséggel is jóban vagyok de valahogyan Yuki az akivel megtaláltam a közös hangot.

-Na gyere Chul ezt el kell mondanunk a királynak is.
-Oké menjünk.

2004. Február. 9

Megszületett az első lány gyermek a családban vele együtt egy fiú gyermek is Jungwon.

Ahogy azt hónapokkal ezelőtt Yuki és én megbeszéltük, csak pár hónapig nevelte gyermekét amíg már leszokóban volt a baba az anyatejről. Miután már képes volt pépet enni átvettem én a lány nevelését. Tündéri volt a kislány. Nagy boci szemei és sötétbarja haja szinte varázslattal töltötték meg a napjaimat. Persze láttam rajta, hogy tudja, nem én vagyok az anyukája mégis úgy tekintett rám mint másodikra. Minju nagyon bonyodalmas de szép jövő áll előtted.