Ígéretek tengere (KuroKen)

-18-

Másnap reggel Kenma ébredt föl. A szobájában egyetlen ablak volt, és az sem volt túl nagy, így a félhomályban nem sok mindent látott. A feje egy kemény valamin pihent, és egy erős kar ölelte át. Egy pillanat.

Egy erős kar?

Kenma azonnal felült az ágyban, és körülnézett. Mellette ott feküdt Kuroo, teljesen kidőlve. Ez egy kis mosolyt csalt Kenma arcára, de sajnos a következő pillanatban meg is feledkezett a mosolygásról, amikor megpillantotta Kuroo száját. Ajkai duzzadtak voltak, egy-két helyen harapásnyomok díszítették. Arca kipirult volt, és a vonásai simák. Igazán békés jelenet lehetett volna, ha a száját nem vesszük a képbe. Kuroo megérezte, hogy már senki nincs a kezei között, így ő is felébredt. Mind a ketten csak nézték a másikat. Egy hosszú percig egyikőjük sem tudta, hogy most mi legyen. Mind a ketten csak nézték a másikat. Kuroo tekintete sokat időzött Kenma gyönyörű szemein, és a tegnapi mesterkedéseik után felduzzadt puha ajkain. 

-Kuro. - szólalt meg Kenma, megtörve a csendet.

-Hmm.

-Mi a fene történt tegnap?

Egy pillanat csend után Kuroo válaszolt.

-Fogalmam sincsen..Nagyából annyira emlékszem, hogy Kiritsu nyitott egy tsunagarit, majd átmentem...majd én is nyitottam egyet..

-Egy kicsit állj meg. Hogy tessék? Mi a fene az a tsunagari? Mivel köt össze?{1} Hogy érted, hogy átmentél, és ki a fene az a Kiritsu? - Kérdezte összezavarodottan.

-Ó tényleg, tegnap be akartam mutatni..

-...

-...

-Szóval azt akarod nekem ezzel mondani, hogy létezik egy másik világ, amely majdnem olyan, mind a miénk, csak nincsenek bútorok, és csak tükörszerű felületeken keresztül lehet elérni?

-Igen. Azért tudtam bemenni, mert az üvegszilánkok elég nagy felületet alkottak egy tsunagari létrehozásához.

-Aha...szóval ez olyan nagyjából mint egy videójáték. A visszaverő felületeken át lehet a Lobby-t elérni, ami nem is annyira Lobby, mert nem biztos, hogy biztonságos...hú basszameg..akkor nem hallucináció, csak az a világ csak annak jelenik meg aki..akinek meg akar?

-Aki látni akar.

-..?

-Vagy akit ők akarják, hogy lásson.- Erre Kenma még furcsábban nézett Kuroora. - De ez most nem fontos, a cél most, hogy innen kijuttassalak. Ez a hely igen illegális, fel kell jelenteni. Talán a rendőrség tud segíteni.

Kenma tudta, hogy a rendőrséghez való fordulás a mostani legjobb választásuk, és a legnagyobb esélyük arra, hogy utánajárjanak Kuroo anyjának is. 

-Hali gyerekek.

Kenma hatalmasat ugrott, majd bebújt a most már ülő helyzetben tartózkodó Kuroo háta mögé. Kiritsu a szobában való ablakból mászott éppen ki, egy valószínűleg partiboltból származó bajuszos-szemüveges maszkkal a fején.

-Kiritsu.

-Igen? - Próbált a lény a fiúkra mosolyogni, de a róla folyó razúrtól nem látszott még a ruhája sem, nem hogy a szája. Az anyag alól ők csak egy vicsorgó szájat láthattak.  Kenma kikerekedett szemekkel nézte a vendégüket. Amint meghallotta a nevét, kicsit lenyugodott. Szóval ez volt a lény, akiről Kuroo beszélt.

- Megkérdezhetem, mi a fene az a maszk rajtad? - Kérdezte Kuroo, miközben próbálta visszatartani a röhögését.

-Ez kéremszépen egy gyönyörű álca. Tegnap találtam egy fesztiválon. Ó, tényleg a fesztiváljainkról még nem is beszéltem neked! Sőt, még normálisan nem is tudtunk beszélgetni. Ó, a földre ülhetek? -Nézett Kenmára - vagyis inkább megpróbált ránézni. Az üveg lassanként "elitta" róla a razúrt, így már egy kicsit jobban lehetett őt látni, és nem csak egy humanoid alakú vörös paca volt.

-Persze.

-Rengeteg Akamono volt kinn a tegnapi fesztiválon. Á! Nem tudtam olyan finom mézes gyümölcsöt venni...A méz nálunk amúgy luxuscikk, az emberek világából tudunk csak importáni..A mi méheink nem olyan jók, mint a tietek! Az a fura lilás cucc amit csinálnak minden csak nem méz. A ti méhecskéitek aranyosak, a mieink inkább egy lódarázshoz hasonlítanak..

-Tényleg? És milyen gyümölcseitek vannak? - Kérdezte Kuroo csillogó szemekkel.

-Bocsánat, a micsoda volt a hol? - Vonta fel Kenma az egyik szemöldökét.

-Ó tényleg! Ti nem is tudjátok, hogy én mi vagyok. Hát igen, így kicsit nehéz lehet beszélgetni egy konkrétan idegen lénnyel. Fura, az emberek zöldnek képzelik az idegeneket, de mi inkább a pirosat kedveljük, legalább is én. Az én területemen minden vörös.

Kenma magában megállapította, hogy Kiritsu igazán beszédes típus. Ahhoz képest, hogy ijesztőnek néz ki, egész kedves.

-De te nem vagy marslakó..vagy mégis?- Kérdezte Kuroo összezavarodva.

-Nem! De ők egész jó fejek. Ők is barlangokban laknak.

-Szóval ti is barlangokban éltek? - Kérdezte Kenma.

-Nem teljesen. Vannak ám nekünk is házaink, palotáink, a legszebb az igazságosság palotája! Az az épület egyszerűen gyönyörű. Sokszor voltam már ott tanácskozáson, de az egészet bejárni még sosem sikerült. Sőt, Urarán kívül még senkinek sem sikerült! Ő is csak azért tudta bejárni, mert ottragadt. Tudtad, hogy félig ember?

-A kicsoda?

-Urara! Hiszen már tegnap találkoztál is vele...Azt hiszem ebben a világban a Kimizuri Satsuki álnevet használja.

-~~~~~-~~~~~-~~~~~-~~~~~-

{1}- ha valaki elfelejtette, a tsunagari valamiféle kapcsolatot jelent.

-~~~~~-~~~~~-~~~~~-~~~~~-