Nope [tsukkiyamakagehina]

28 (3. nap)

 - Jó reggelt! 

Morogva a fejemre rántom a takarómat. Mégis hogy lehet máris ennyi az idő? Biztos csak elnéztek valamit, mert... 

 - Hé, azt mondtam felkelni! Az hogy ti este még "boltba jártok" meg ki tudja mi volt ott, nem jelenti azt, hogy egy nyaraláson vagytok! - rántja le rólam a takarót Daichi. 

 - Méghozzá nélkülem! - hallom meg Suga hangját valahonnan távolról. - Bezzeg Akaashit meghívták, de engem... 

 - Neked is ideje lenne előbújni végre! 

 - Nem köszi! 

Daishi lemondóan felsóhajt. Átdobja a takarót az ágyam végébe és tapsolni kezd a fejem mellett. 

 - Gyerünk, gyerünk! 

 - Fent vagyok, fent vagyok... - ülök fel ügyetlenül, mire tovább áll Yamaguchi felé, aki szintén teljesen be van gubózódva. 

Visszahanyatlok és a szemeim minden igyekezetem ellenére újra lecsukódnak... 

Ekkor Nishinoya keresztülesik rajtam. Egészen pontosan a hasamon... 

 - Bocsi! - pattan fel újabb rúgást mérve a bordáimra és már rohan is tovább. Az őt kergető Tanaka szintén megbotlik a lábamban, ám ő sikeresen megtartja az egyensúlyát. 

 - Minek kellett neked is ekkorára nőni... - motyogja az orra alatt. - Gyere vissza és kérj bocsánatot! - üvölt Noya után. 

Ezek ketten hozzák a reggeli hangulatot...  

Ebből se lesz már alvás. 

Nagy nehezen kikászálódok a párnáim közül (valakitől lenyúlhattam egyet álmomban, mivel tudomásom szerint én csak egyet hoztam magammal) és a táskám felé indulok. Gyorsan összekaparok magamnak többé-kevésbé összeillő ruhákat, egy kényelmes csuklóvédőt és... hová rejtettem a papucsomat? 

Normális esetben megkérném Hinatát, hogy essen keresztül rajta ha már tegnap olyan jól ment neki az ilyesmi... de most még túl korán van ahhoz, hogy bárkivel is interakcióba lépjek. Még ha csak csesztetni is akarom az illetőt... A reggel az nekem is reggel. 

Végül minden szükséges dolog előkerül a táskatenger alól, úgyhogy elindulhatok reggeli körutamra... a WC-be átöltözni. Körülbelül olyan aktivitással, mint aki az akasztására indul...  

A folyosók még teljesen üresek, mivel a legtöbb idióta ilyenkor még alszik. Mint a normális emberek szoktak. Fogadjunk a többi csapatnak nem kell ilyen korán felkelnie... 

Bár... Bokuto koránkelős ember... és nem nézem ki belőle, hogy csendben ki tudna osonni a szobából. Majdnem biztos vagyok benne, hogy véletlenül felvert mindenkit minimum két órával hamarabb mint kellene... 

Ushijima és Kita elég pontosnak és felelősségteljesnek tűnik. Valószínűleg állítottak még ébresztőt is... elég hangosat hozzá, hogy a többiek is meghallják körülöttük. 

Oikawa pedig... Fogalmam sincs... Azt tudom elképzelni, hogy náluk (velünk ellentétben) a csapat rugdossa ki a kapitányt az ágyból. 

Kuroo... Kuroo biztos magasról szarik az egészre. A Nekomába kellett volna mennem. 

Kinyitom az ajtót és ásítva belépek. 

Sose késő iskolát váltani... 

 - Oh, megint te. 

Összerezzenek a váratlan hangra. 

Semi áll a tükrök előtt Goshikivel és... Shirabu fent ül a mosdókagylón?