Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

13.rész

••••••••••••• Emma szemszöge ••••••••••••••

Apával békésen ültünk a Ferrari garázsában és közben beszélgettünk Sebbel és néha becsatlakozott Charles is. Épp a célegyenesre fordító kanyaron tanakodtunk -hogy, hogy lehetne a legidálisabban onnan kigyorsítani-  mikor megjelent Charles Leclerc újfent.
- Emma elrabolhatnálak egy fél percre?- szegezte felém a kérdést.
- Persze, hogy átcsábítsd magadhoz, de bocsi haver én vagyok a kedvence!- nézett rá Charlesra és közben nevetett.
- Tényleg csak egy fél perc lenne.- nézett rá apámra, hogy az áldását adja-e.
- Rendben.- mondtam mikor apa bólintott egyet, hogy menjek nyugodtan.- Igen?- léptünk arrébb pár lépést.
- Valaki keres téged.- mondta sejtelmesen
- Kicsoda?- néztem rá értetlenül. Ki keresne pont engem.
- Ott áll kint.- biccentett a garázs túloldalára.
- Apa elszaladok mosdóba!- mondtam neki magyarul, nem kell hogy mindent tudjanak a pilóták.
- Rendben, de siess!-  mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Kimentem a garázsból és akkor láttam csak igazán ki is az. Carlos Sainz pont miattam jött ide a Ferrari garázsához.
- Mmmiben segíthetek?- kérdeztem illemtudóan.
- Van egy barátom, aki nagyon szomorú, mert nem tudott jobban megismerni.- mondta és egyből volt egy rossz érzésem, hogy tudom ki az a barát.
- És miben segíthetek ez ügyben?- kérdeztem értetlenül.
- Nem mennél el vele egy randira vagy valamire,  mert szegény könyök nem valami jó  a csajozásban és néha kell neki a kezdő lökés.- mondta mosolyogva és látszott rajta, hogy próbál egy kisebb nevetést visszafolytani.
- Mikor?- kérdeztem, mert én is szívesen megismerném jobban Landot.
- Mondjuk Időmérő után? De most is gyere velem, hogy tudjatok beszélni a részletekről.- ölelte át a vállam és el is indultunk. Még válaszolni se tudtam, mert már kiabált is Landonak.
- Landoooo!- Lando pedig lassan fordította felénk a fejét így jól szemügyre vehettem az arcának minden egyes apró vonását amit a távolság ellenére felvéltem fedezni rajta.
- Sziasztok!- köszönt miután odaértünk hozzá.
- Szia...- köszöntem halkan, de úgy láttam rajta, hogy még így is meghallotta.
- Carlos egy félpercre beszélhetnénk  négyszemközt?- nézett rá és láttam ahogy szinte villámot szórt a tekintete.
- Persze!- válaszolt neki, majd felém fordult.- Elnézést Señorita!- mondta, majd pár lépéssel arrébb mentek, hogy hallótávolságon kívül legyenek. Lando valamit nagyon sutyorgott Carlosnak  amin ő csak nevetett, majd ő is mondott valamit, majd pontosan fél perc múlva visszajöttek hozzám.
- Emma lenne kedved időmérő után meginni valamit?- kérdezte miközben küzdött minden egyes szóval és Carlos mögötte állva támogatta pusztán a jelenlétével.
- Igen szívesen!- mosolyogtam és közben el is felejtettem,  hogy apával jöttem így szólnom kell neki. Hát meg amúgy is mindent megbeszélünk.
- Remek akkor időmérő után.- mondta, majd mint aki forró talajon áll sietős léptekkel hagyta el a társaságunkat. Carlos visszakísért apáékhoz, majd elköszönt és ő is elment. Visszaültem apa és Seb közé és folytattuk az eszmecserét míg el nem jött az ideje, hogy beüljön az autóba és kiguruljon az időmérőre a köröket teljesíteni.