Boyfriends ♡︎chanhyunin♡︎✔

♡︎1♡︎

꧁♡︎ ♡︎♡︎꧂

Ugyanolyan szeptember végi napnak indult a mai is Jeongin számára. Miután felkelt gyorsan átöltözött, bepakolt táskájába, felkapta az asztalra kihelyezett reggelijét és máris indult a buszmegálló felé. Sosem szeretett korán kelni, ezért mindig sietve hagyta el otthonát. A megállóhoz érve leült a padra. Pár diák álldogált még rajta kívül, azonban egy valaki hiányzott. Szétnézett, de nem találta meg az illetőt. Hiányérzete lett, és aggódni kezdett, erre viszont nem volt sok ideje, mert megérkezett a szebb napokat is látott iskolabusz. Villámgyorsan felszállt rá, szemeivel a szokásos ülőhelyét keresve. Miután kényelembe helyezte magát óvatosan felpillantott és körbe kémlelte a körülötte ülőket.

A szeme megakadt valakin, pontosabban valakiken. Két idősebb diák, Chan és Hyunjin, egymás vállára hajtva a fejét pihent, miközben Hyun a füzetébe rajzolt. Megbabonázva nézte őket, alig tudná leplezni az érzéseit a két fiú iránt.

Hyunjin egy évvel felette járt, Chan pedig ebben az évben fog érettségizni, valószínűleg egy egyetemre is jelentkezni fog. Viszont még egy évet még itt maradhat tanulni ha, szeretne, Jeongin pedig ennek nagyon örülne. Sajnos azonban nem beszélgetett velük gyakran, hogy barátok legyenek! Tavalyi évben alig beszéltek két szót egymással.

Chan közel lakott Jeonginhez, ezért reggelente mindig látják egymást a megállóban. A mostani alkalommal valószínűleg Hyunjinnál aludt.

Innie szentül meg van győződve arról, hogy sem Hyunjin, sem pedig Chan nem érez iránta semmit. De ez nem volt igaz.

Ők ketten akár a suli álompárja is lehetett volna, szerelmük mindig is tökéletes volt egy bizonyos ideig.

Tavaly, amikor Jeongin elsős volt, az iskolai hagyományokhoz híven az eggyel felettük lévőknek meg kellett vendégelni az új diákokat. Hyunjin osztályának a Jeonginét kellett, ahol a szőke felfigyelt a kisebbre. Megbabonázta az egész lénye, de nem mert közelebb menni hozzá. Nem is tudott volna, hisz a fiatalabb barátaival félrevonulva beszélgetett, ő pedig nem akarta megzavarni őket. Szemét azonban le se tudta venni az alakjáról, egész idő alatt figyelte minden mozdulatát.

Chan az elsős avatón pillantotta meg, amikor az elsős osztályok az udvaron gyülekeztek. Az egész avató alatt benne gyönyörködött, amikor pedig valami vicces dolgot meséltek neki társai a nevetésétől szinte el tudott volna ájulni. Ám lehetetlen lett volna megszólítani őt, mert csak az ablakból kémlelte az avatást. Már akkor megbánta, hogy nem ment le az udvarra a többiekkel. Egyik barátja egy osztályba járt Jeonginnel. Felix volt a neve, tőle kérdezősködött a kisebb felől.

A pár eltávolodott a másiktól, nem sokat beszéltek egymással, mert mindketten tanácstalanok voltak. Hibásnak érezték magukat és azt hitték, ez hűtlenség a másikkal szemben. Chan azonban egyik nap megunta a titkolózást, és színt vallott a szőkének. Hyunjin meglepődött ezen és elmondta, hogy ő is szerelmes Jeonginbe. Alig tudták elhinni, hogy a másik is ugyanazt érzi, nagy súly került le a szívükről. Azt viszont nem tudták, hogy a kicsi érezhet-e irántuk bármit is, tekintve hogy egyáltalán nem beszéltek vele, csak Felix mesélt róla nekik.

Channak hirtelen olyan érzése támadt, mintha valaki figyelné őket. Felemelve a fejét szembe találta magát Jeonginnel, aki továbbra is őket bámulta. Amint találkozott a tekintetük rögtön realizálta mit is csinál, így gyorsan elfordulva nézett ki az ablakon. Chan elmosolyodott a szituáción, kicsit zavarba is jött a gondolattól, hogy a kiszemeltjük épp őket nézte. Óvatosan megbökte a rajzoló párját, aki morogva abbahagyta az alkotást.

-Minket nézett.-suttogta halkan Jeongin felé bökve a fejével. Hyun arca rögtön pirosas színt vett fel és az említett fiú felé pillantott.

-Ezek szerint lenne esélyünk nála?-kérdezte halkan.