Az Igazság Istennője

11. Fejezet

/// Kedves Olvasó!
Ne haragudj, hogy kicsit megvárattalak a következő résszel, sajnos az egész családom lebetegedett egymás után mindenki, majd persze a végére én is kidőltem! Szerencsére semmi komoly, csak nem volt a legjobb ötlet a 40-41 fokból bemenni a légkondis házba, ahol a kinti hőmérséklet fele uralkodott!
Most viszont hogy már mindenki meggyógyult (én még csak 80%-ban), nem hagylak titeket folytatás nélkül!

Még valami! Mivel felborult egy kicsit a részek megírásának üteme, így most egy extra hosszú fejezetet hoztam Neked, remélem tetszeni fog!

Nem is szaporítom tovább a szót, a fejezet végén ne felejtsd el elmondani a véleményed!

Jó olvasást!

Evolett///

Megfordít, óvatosan a pulthoz dönt, testem minden idegszála pulzál. Nem erőszakos csókja, inkább puha és érzéki, mégis van benne valami, ami erőt sugároz. Kezeim reflexszerűen a nyaka köré fonom, mire ő átöleli a derekam, úgy ölel magához, hogy érzem, mellette biztonságban lehetek, megbízhatok benne. Minden egyes porcikám tudja, hogy kell neki ez a férfi! Minden tökéletességével és hibájával együtt, szükségem van rá, mint az éltető oxigénre, nem tudok nélküle élni és nem is akarok! Ahogy ajkaink elválnak egymástól, kezébe veszi arcomat, mire én belesimulok. A gyönyörű kék szempárt nézem, béke és nyugalom árasztja el testem, örökké itt tudnék maradni ebben a harmóniában. Ebben a néma csendben, tekintetünkben minden benne volt, amire vágytunk, szavak nélküli ígéretek és feltétel nélküli bizalom.

- Megjött!- toppan be Wanda a konyhába, mire mindketten odakapjuk fejünk. - Hupsz, bocsi, nem zavartam meg semmit?- húzza be a nyakát.

Kimegyünk a nappaliba, ahol már vár ránk Sam is. Steve kiáll mindenki elé és vázolja a terveket holnapra, aminek első és legfontosabb pontja, hogy korán kelünk, amit én persze utálok, de muszáj lesz. Majd kitért a többi részletre is.

A megbeszélés után mindenki indult a konyhába vagy a szobájába, mi pedig újra kettesben maradtunk.

- Gyere, menjünk!- húz fel a kanapéról, ami egy kicsit nagyobb lendülettel történt, mint kellett volna, így a mellkasába csapódást megelőzve felemelem a kezem. Lenéz rám, én pedig fel rá, majd megcsókol. Megszédültem csókunktól, ezért hátrébb lépek egyet, de mosolygok, boldog vagyok. Steve szeme azonban mást mutat, valami olyat, ami sokkal erőteljesebb. Magával húz hálószoba felé, de egy szót sem szól, csupán vezet engem.

Nem ellenkezem, amikor bezárja az ajtót mögöttem és egy másodperc alatt a falhoz nyom engem és csókol, de olyan hevesen, mint még talán sosem. Derekánál fogom őt, ő pedig az arcomnál fogva tart a helyemen, nem mintha menekülni akarnék. Kezeimet lefelé csúsztatom hasán, hogy meg tudjam fogni a pólója szegélyét, amit le is veszek róla és a földre eresztek magunk mellett. Legnagyobb szerencsémre nem a kedvenc pólóm van rajtam, mert az anyag hangos reccsenéssel kerül le rólam és landol a férfi pólója mellett. Megint találkoznak ajkaink, de már hevesen falják egymást, a hideg fal, ahogy hozzám ér, felszisszenek, de nem zökkent ki a kialakult helyzetből. Steve egyik kezét a hátamon végig vezeti melltartómig, amit szinte azonnal szét is pattint, majd ez is a pólók közt végzi. Egyszerre kapunk a másik farmerjához, kibújunk belőlük, Steve az ölébe kap és az ágyhoz visz, amire ledob, majd betérdel lábaim közé, így tornyosul fölém. Mindkét kezem egy kezébe fogja, a fejem felett tartja, míg másik kezével a hasamon simít végig, lassú mozgásával a bugyim felé halad, én pedig önkénytelenül megemelem csípőm, hogy le tudja venni az utolsó gátat, de nem teszi, nemes egyszerűséggel becsúsztatja kezét a ruhadarab alá és lassú, körkörös mozgást végez a csiklómon. Már attól nyögők, ahogy a keze hozzámér odalent, de amikor mozogni is kezd, ott már vissza kell fognom magam, hogy ne hangoskodjak. Ahogy kényezteti csiklóm, ujjai be-becsúsznak hüvelyembe, amire nagyobbat sóhajtok minden egyes alkalommal. Lábaim remegése jelzi neki, hogy a csúcsra juttatott, mire önelégült arcot vágva elengedi kezeim, felegyenesedik, a bugyim eltépi és elhajítja.