Lehet hogy más

1. fejezet

Az élet néha kegyetlen. Elvenni egy másik életet csak hogy te életben maradhass.
Ez az őz suta is így végezte, étel ként. De mi ez ellen sokat nem tehetünk hisz farkasok vagyunk és húst kell enünk. Ghost a falka vezér, ki befogadott és felnevelt miután elveszítettem szüleimet, most a szokásosnál is nyugtalanabb. Kora reggel indultak el vadászni és most délutánra vissza is tértek egy őzzel. Roxanne segített nekem is letépni egy darab húst hisz nem igazán szeretek tolakodni, de utolsó ként se szeretném végezni. Roxanne az egyik legjobb barátom a falkából, mindig is mellettem állt akármibe is keveredtem. Bár erre nem volt túl sok alkalom hisz nem vagyok az a rossz kislány típus. Inkább amolyan csöndes nyugodt, mindent leszarok típus vagyok. De tényleg, a nagy világban nincs túl sok minden ami érdekelne engem. Kölyköket se szeretnék. Volt már alkalmam vigyázni rájuk amíg Ghost és a párja Rose távol voltak, és hát nem kellett sok idő hogy rá jöjjek ez nem nekem való. Az állandó figyelem amit feléjük kell mutatni nekem túl sok. Viszont manapság elég nehéz olyan normális pasit találni aki ne akarna saját falkát alapítani tele kis mitugrászokkal. Szóval lehet örök magányra vagyok ítélve, Kiara a magányos farkas... Ez pont úgy hangzik mintha egy r8b@ncról lenne szó... Elég elcseszett vagyok az biztos... Mind ezek ellenére próbálok normálisan viselkedni, mindenkivel kedves vagyok, és mindenkinek szívesen segítek. Kevés ellenségem van ezáltal, sőt nincs is egy se, viszont mivel mindenkit szívesen meghallgatok így olyan vagyok mintha a falka pszichológusa lennék.
- Hé, Kiara! Minden Oké? - kérdezi egyszer csak Roxanne kizökkentve gondolataimból. Lehet kicsit sokáig csak bámultam a húst.
- Igen, persze, csak egy kicsit elbambultam - válaszolok neki mosolyogva.
- Hát ha te mondod... - vet véget a beszélgetésnek és eszik tovább.
Én is elkezdek enni, szép lassan hogy minél tovább érezhessem az ízét. Miután végzek az evéssel eléggé megszomlyazom így úgy döntök lemegyek a patakhoz inni. Nincs túl messze de túl közel se. Eddig csak ide engedtek el mert mindig féltettek nehogy valami történjen velem. Bár nem tudom még is mi történhetne hisz itt minden már annyira jó hogy unalmas. Nem történik semmi, csupán a napok folyton ismétlődnek. Modgyuk az igaz hogy most kivételesen tavasszal nem süt a nap hanem szürke, borús. A víznek erősebb a sodrása mint szokott lenni, és a madarak hangját se lehet hallani. Közeleg a vihar. Gyorsan iszom pár kortyot és rohanok is vissza nehogy elkezdjenek aggódni miattam.
- KIARA - kiabálja hirtelen egy hang majd elém ugrik, én meg kiköpöm a vizet.
Pont ettől tartottam, Blaidd a bajkeverő megint engem szemelt ki bajtársnak.
- Bármit is akarsz Blaidd, nem. Elég volt hogy folyton miattad kerülök slamasztikába. - mondom határozottan és a szemébe nézek. Sose volt szimpi a srác, bár idősebb nálam egy kicsivel de nem kedvelem. Ennek ellenére mindig jó szívű vagyok hozzá és meghallgatom. Többnyire ez okozza a vesztem...
- Ugyan Kiara... Ez most tényleg nem lesz rossz, és észre se fogják venni.
- Hogy mit nem fognak észre venni? - kérdem tőle gyanakodva.
- Csak egy kicsit mennénk távolabb, azt modgyák találtak egy hullát és megszeretném nézni - válaszolja izgatottan
- EGY HULLÁT? - tör ki belőlem a meglepettség - már mint... Honnan veszed hogy ez engem érdekelne?
- Te vagy az egyetlen akinek vas gyomra van az ilyenekhez... - néz rám boci szemekkel
- NEM! Nem megyek veled, menny egyedül, most nincs kedvem hullát keresgélni a sötét árnyas erdőben... - mondom neki higgadtan - és nem mellesleg ez túl mutat minden csínytevésen, mi van ha még ott van a gyilkos? Mi van ha ránk támad?!
- Kiara... Kiara... Ne légy már gyáva nyuszi és gyere! Legalább megtudhatunk róla egyet S mást és így elmondhatjuk a többieknek is hogy mi az ábra... - próbál rávenni hogy egyezzek bele.
- És ha Ghost bácsi titokban szeretné tartani? - teszem fel neki a kérdést
- Hát akkor sajnos nem fog sikerülni neki, meg különben is mi a falkája vagyunk, jogunkban áll tudni hogy még is mi történik a területünkön! - adja a választ határozottan
- Ezt majd Ghost-nak mond ha vissza jöttél - makacskodok és hátat fordítók neki.
- Tudom hogy téged is érdekel, ne próbáld rejtegetni! - szól utánam
Sajnos igaza van, nagyon is furdal a kíváncsiság hogy vajon ki lehet az, és hogyan végezhette.
Nagyot sóhajtok majd újra vele szembe fordulok.
- De ne tartson sokáig! Tényleg nincs kedvem megint a dühös, lenéző tekintetekhez... - adom be végül a derekam.
Baidd elkezdi csóválni a farkát örömében.
- Akkor induljunk is! - adja ki a parancsot, majd elindul a patak mentén lefele.
Én csak megyek utána követem őt oda, ahol fogalmam sincs mi fog várni. Eléggé hülye vagyok hogy bele mentem de hát mit tehetnék? A kíváncsiság egyre erősebb bennem ahogy közeledünk, és végre történik valami izgi, nem csak a szokásos döglés evés után.
Kezdem érezni a vér szagát, és Blaidd-et is látom hogy egyre izgatottabb. Viszont mielött meglátjuk a halottat megcsalja az orromat valami más szag is, valami új. Nem foglalkozok vele és megyek tovább. Már csak egy bokor választ el a látványtól, mikor Blaidd megtorpan én pedig bele sétálok
- Mi van? - kérdem inkább suttogva nehogy valami baj legyen.
- shhhhhh - csitít el azonnal.
- Mi a baj? Látsz valakit ott?! - kérdem tőle még mindig suttogva de egyre fusztráltabban.
- Igen, látom a hullát viszont mást is érzek... Tuti nem vagyunk egyedül... Olyan ismerős de egyszerűen nem jut az eszembe... - suttogja.
Oda állok mellé és én is meglátom a hullát. Mindene csupa vér, de az arcát nem látni mert háttal van nekünk.
- Oda megyünk megnézni vagy inkább menjünk vissza? - kérdezem tőle halkan
- Menjünk, majd késöbb eszembe jut kié lehet ez a szag. - válaszolja, majd megindul előre.
Én is utána megyek. Lassan osonunk hogy még véletlenül se keltsünk feltűnést. A pasas akit meggyilkoltak nem ismerős, viszont elég szar halála lehetett mert elborítja a testét a szétnyílt sebek tömkelege.
- Hmmm... nem ismerős... Viszont jól rászolgálhatott ha így kikapott valakitől... - mongya
Egy ideig figyeljük, mintha arra várnánk hogy feléledjen, noss arra várhatunk azt hiszem. Addig lófráltunk ott míg el nem kezdett esni az eső, és az a különös idegen szag egyre erősebb nem lett, míg már annyira érezhető volt mintha ott lenne közvetlen közel, mellettünk.
- Egy pillanat... - szólal meg egyszer csak Blaidd - szét cincált holttest, minden csupa vér... És ez a szag... BASSZUS tudom ki tette azonnal lépjünk le Kiara míg nem késő! - szinte már kiabájla ijedtében.
Mielött bármit is mondhatnék elő lép egy sötét alak a sötétből.
Blaidd ebben a pillanatban, mintha ordítani próbálna de nem sikerülne neki, úgy csinál, majd hiper sebességgel el rohan.
- BLAIDD!!! - ordítok utána de már reménytelen, úgy se hall meg.
Szemben állok eme sötét, különös alakkal aki közelít felém. A járása eléggé szaggatott hogy tudjam megsérült, és gyönge. A bundája színe még nem igazán kivehető de a szeme igen. A szeme akár a tűz lángol, és piros akár a friss vér. Amint közelebb ér már látom a bundája színét is. Korom fekete, és az esőtől erőteljesen fénylik. A lábaim nem moccannak. Hiába, nem tudok megmozdulni, hogy a félelemtől vagy meglepettségtől e azt nem tudom. A következő pillanatban már ott van tőlem fél méternyire és össze esik. Valószínüleg elájulhatott vagy ilyesmi. A teste tele van vérző sebekkel. Nem mond semmit, a szeme is csukva van. Lehet itt kéne hagynom de sajnos nem megy.
Meg fogom menteni, és segítek neki.