Piroska története (Jikook)

8. Fejezet

⚠️Enyhe +16 tartalmaz.⚠️ Aki nem bírja tekerje át a részt.
A hibákat ha lesz benne még majd javítom.

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Jungkook szemszöge.

Ahogy felemeltem Jimint az udvaron éreztem édes mámorító illatát, viszont  egyre erősödött. Lehet láza van? - Minden bizonnyal. Igyekezz és segíts neki. - hallom meg belső alfámat. 

-Nem! Még nem akarok lefeküdni senkivel. 

-De muszáj segíteni rajta! - beszél hozzám ingerülten. 

-Nem! És ne is erőlködj!!!- evvel lezártnak nyilvánította a vitát magammal. Amint a házához értünk berúgtam a bejárati ajtót, majd felsiettem vele a szobájába. Óvatosan az ágyára tettem, és csak nézni tudtam. Ekkor éreztem meg saját illatomat, ami egyet jelenetett. Éreztem, hogy szemeim vörösre váltanak, s mintha egy burokba lettem volna. Csak Jimin szenvedő testét tudtam figyelni, a kecses nyak vonalát, amin egy izzadságcsepp szalad végig, majd tűnt el a pólója alatt. Mindent kizártam csak az előttem szenvedő omegára tudtam koncentrálni. Lassan az ágyra térdeltem úgy másztam fölé mit egy vad, aki éppen becserkészi az áldozatát. Egyik kezemmel arcára simítottam, amibe készségesen belebujt, és tekintetünk ekkor kapcsolódott össze azok a csodás kéken világító iriszek! Ami azt eredményezte, hogy még jobban akarom őt most azonnal. Óvatosan ajkaira hajoltam, és összes érinttem őket. A szőr is felállt a karomon még soha nem éreztem ilyet, ezért bátrabban mozgatni kezdtem puháimat az övén, amibe azonnal bekapcsolódott. Finoman végig szántottam a nyelvemmel alsó ajkát evvel bejutást kérve, amit meg is adott, s  nyelveink találkoztak egy furcsa lüktető érzés lett úrrá rajta. Nyelveink vad táncát én szakítottam meg, majd nyakát vettem célba, apró csókokkal leptem el az érzékeny bőért. Kulcscsontjához érve végig nyaltam rajta, majd visszafelé csókokkal borította be őt. Ekkor sóhajtott először ilyen kéjesen nekem, mindig ezt akarom hallani. Lassan elhajlottam megkínzott testrésztől, és a pólója aljához nyúltam, kezeimet óvatosan simítottam fel a mellkasán, majd az oldalát kezdtem el cirógatni. 

-Ahhh… - nyögöt nekem ismét, amitől még jobban beindultam ,és ekkor olyat tettem, amit még soha. Egy mozdulattal széttéptem a zavaró textil, s neki estem a mellbimbóinak. Nyaltam, szívtam az érzékeny felületet a másik kezemmel morzsolgattam az apró kavicsát. Kis idő után meguntam és lefelé kezdtem haladni végig csókoltam a kockáit, majd alhasát is. A nadrágja korcába beakasztottam az ujjaimat és egy villámgyors mozdulattal húztam le róla a maradék ruhát. Fölé tornyosulva néztem végig gyönyörű testén, ami most az enyém lesz, ennek hangot is adtam. 

-Az enyém vagy Piroska! És meg is kostollak! - a mondatom, s ráhajoltam már meredező nemességére, majd makkájra nyalintottam. Mire háta ívbe feszült, és csak a lepedőt markolászta egy nyögés kíséretében. Óvatosan ráfujtam had élvezze a helyzetet, majd lassan a számba engedtem őt. Egyenletes tempóban járattam a fejem rajta, míg végig őt néztem annyira gyönyörű. Minden porcikáját bevéstem a fejembe, hogy lehet valaki ennyire angyali, de mégis szexi?! Gondolkozok el a szám munkája közbe, őt bámulva. Jobbra balra dobálta a buksiját és egyfolytában nyögdécselt. Ekkor apró mancsát éreztem meg hajamba kuszni és megszorította azt, gondolom mingyárt elélvez. Így kicsit jobban rákapcsoltam, majd pár szívás után a számba robbant az alattam fekvő gyönyörűség. Finoman elhajlottam tőle, és  felmásztam hozzá, még mindig kéken világítanak a szemei és újabb görcsbe rándult a teste. Viszont ekkor egy furcsa illat csapta meg az orromat, majd mindenem elkezdett zsibbadni. Éreztem, hogy a szemeim vissza váltanak barnára, s erőtlenül estem le az ágy mellé, úgy néztem fel ki is ez, aki ezt csinálta velem. Ekkor egy 40 éveiben járó nőt pillantottam meg az ajtóban, és valami füstölgő szart tartotta a kezében. Lassan odament az ágyhoz, és betakarta Jimint, majd leguggolt hozzám. 

-Gyere segítek felállni!- nyúlt a hónom alá és úgy álltam lábra. 

-Kérem vigyen kihhh innen! - nyögtem ki ezt az egy mondatot, és a vállára támaszkodva indultunk ki a szobából. 

-Vahhhn pince? - kérdezem tőle. 

-Tudom mi a teendő! Nyugodj meg. - amint a fa lépcsőn le értünk az említett helyre a falhoz vezetett, majd a kezeimre egy vastag láncot csatolt rá. Ekkor már nem éreztem a füstölő szagát és kezdett visszatérni az erőm is. A szemeim ismét vörösre váltottak, majd a láncokat erőteljesen ráncigálni kezdtem. 

-Hol az omegám? - kiabáltam artikulátlan hangon, és éreztem, hogy a belső alfám teljesen megbolondult, de hirtelen lekaptam a gyeplőt... 

-A…a füstölő… - akadozva nyögtem ki ezt és a nő már el is tűnt mellőlem. Kis idő múlva újra éreztem azt a furcsa illatot és kezdtem észhez térni. Majd amikor már nem éreztem a belső alfámat nyugodt hangnemben szólaltam meg. 

-Maga kicsoda? - első és legfontosabb kérdésem az előttem ülő nőhöz. 

-Én Park Rin vagyok Jimin anyukája, de hívj csak Rinnek. - válaszolt nekem, s egy mosolyt küldött felém. Most már értem honnan örökölte Jimin azt a zabálnivaló mosolyát. 

-Én Jungkook vagyok… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbe vágott. 

-Tudom ki vagy alfa! De miért az én fiam kell neked?- teszi fel a kérdését nekem, amire még magam sem tudom a választ. 

-Ne… nem tudom a belső alfám teljesen megvan bolondulva, ha a közelemben van. És hall engem! - fejeztem be a mondatom és a nőre néztem. 

-Azt hogy? Volt már más kontaktus is köztetek? 

-Nem. Egyik nap a suliban meghallottam a gondolatait és én is tudtam neki válaszolni. Ennyi történt. Jah meg össze verekedtem ma reggel egy másik alfával miatta. Mert őt is hallotta a fejében. Ezt állította nekem Jimin. - a mondat végére nagyot sóhajtottam. 

-Értem! Most ha megbocsátasz felmegyek Jiminhez. - evvel felállt a székről, és ki ment a helyiségből engem egyedül hagyva. A füstölőnek köszönhetően belső alfám teljesen le nyugodott, és csak én volt a saját testemben. Utoljára 3 évesen éreztem ilyet. Viszont gondolataimba még mindig csak Jimin kavargott, ekkor olyat hallottam meg, amitől a vér is meghűlt bennem. 

-Junghhhkook! Hol vagy? Segíts! - könyörög nekem Jimin elfulo hangon. 

-Itt vagyok kicsi nyugodj meg. - válaszoltam neki nyugodtan.

-Köszönöm… m… már johbbb…. - ekkor a hangja elcsuklott, s néma csend telepedett rám. Kicsi Jimin így lesz a legjobb, ha most nem vagyok a közeledben. Így volt időm elmélkedni és egy fontos dologra jutottam...

Azt hiszem végérvényesen beleszerettem ebbe a gyönyörű omegába. 

Sziasztok.
Remélem nem baj, hogy ilyen késve hozom a részt.
Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️