I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

02

A vonatút egészen gyorsan elment. Joe szerencsére készült egy pakli kártyával, így szinte egész végig kártyáztak, vagy kártyavárat építettek, ami a mozgó vonaton nem volt éppen a legkönnyebb. Amikor pedig megállt végre egy sor, Niall sikeresen lelökte a kis kihajtható asztalról, így inkább lemondtak erről a dologról.

Mikor pedig mindannyian leszálltak a cuccaikkal, akkor kezdődött még csak igazán a nap.

- Szerintem mehetünk gyalog, nincsen messze.- nézte a telefonján a térképet Louis, majd a kis sétány felé biccentett, ami végig vezetett az egész nyaralóövezeten, teljesen a fák mögött lévő tóig.

- Induljunk is, mert alig várom, hogy lepakoljak.- ment előre Niall, majd a többiek is utána indultak.

Kicsit furán néztek ki ugyan a sok cuccal a többi, csak sétálgató ember között, de szinte mindenki kedvesen köszönt nekik. Nem győztek vissza köszönni, ráadásul Taylor "szia"-t köszönt egy idős nénikének, aki ugyan nem vette magára, de Taylor inkább Louis-hoz húzódott, hogy ne is lássa többet az idős hölgy. Tényleg barátságos közeg volt, arról ne is beszélve, hogy itt talán valahogyan még melegebb volt, mint a városban. Joe nem győzte legyezni magát a szabad kezében tartott magazinnal, amit a vonatról hozott el. Az biztos, hogy át is kell majd öltözniük, ha a nyaralóhoz érnek. 

- Ott van!- mutatott Niall a nagy épület felé, mire Louis rendesen eltátotta a száját.

- És mi itt fogunk lakni ebben az 1 hónapban?- nézett fel a két emeletes, nagy üvegablakos házra, ami valami meseszép volt.

- Én bemászok a szekrénybe, és örökre itt fogok lakni.- indult meg nagy hévvel Joe a bejárat felé, zsebében már keresve a kulcsokat, Taylor, Niall és Zayn pedig nevetve utána. Louis kissé még sokkban volt, hiszen a képeken azért még sem jött át teljesen, hogy mennyire gyönyörű és nagy is ez a ház. 

Végül csak rávette lábait, hogy induljon meg ő is a bejárat felé. Komolyan olyan izgatottnak érezte magát, mintha újra egy tini lenne. A bejárat előtt volt egy terasz, amihez egy rövidebb lépcsősor vezetett fel. Louis még ettől is szinte el volt ámulva, és talán a meleg miatt? Vagy a csodálat okozhatta? Nos, fogalma sem volt, de az első fokon sikerült rosszul lépni, a bőröndje kereke pedig beakadt a lépcső sarkába, így az visszarántotta őt. Louis szitkozódott egyet magában, ahogyan hirtelen kiesett egyensúlyából, a sporttáskája lecsúszott a válláról, ő maga pedig készült volna arra, hogy a járdára zuhanjon, de nem az történt, amire számított. 

- Vigyázz kicsi, a végén még összetöröd magad!

Louis kinyitotta félig lehunyt szemeit. Először hunyorgott egy cseppet a nap erős sugarai miatt, majd meglátta, hogy táskája a földön van, bőröndje pedig feldőlt. Persze nem ez volt a legérdekesebb.. sokkal inkább az foglalkoztatta őt, hogy valaki karjaiba zuhant, az a valaki pedig nem állította őt lábaira, hanem csak kényelmesen tartotta őt magához közel.
Louis végül észbe kapott, majd a két erős karba kapaszkodva megtalálta újra az egyenest a járdán, aztán odébb lépett az idegentől.

Meg sem tudott először szólalni, csak nézett pár pillanatra a zöldszemű srácra, akinek haja egy kontyba volt felfogva. Végül megrázta a fejét, majd eléggé zavartan nézett a vele szemben állóra, mert végtére is szó szerint a karjai közé zuhant.

- Ne haragudj, csak nem figyeltem és..- kezdett volna magyarázkodni, de ekkor eszébe jutott- Hé, nem én estem rád! Te kaptál el!- nézett a zöld szemekbe, a tulajdonosuk pedig felnevetett.

- Így van kicsi, nem tudtam, hogy észre veszed-e.- mosolygott, Louis pedig nem tudta nem az édes kis gödröcskéket figyelni. A srác ugyan olyan ziháltnak tűnt, mint Louis, de a ruhájából ítélve ő azért, mert futni volt. Lou végül addig stírölte az idegent, még az elvigyorodva le nem hajolt a sporttáskáért, majd Louis felé nem nyújtotta, ezzel kirántva őt a varázsból- A táskád, kicsi.- Louis nagy hévvel elvette a táskát, majd mielőtt még az idegen a bőröndjét is felszedte volna a földről, megtette azt ő.

- Attól, hogy alacsony vagyok, a nevem nem kicsi. - motyogta- Hanem Louis Tomlinson.- szinte már haragudott a megszólítás miatt, mert azt hitte a magassága gúnyolására van használva, ó pedig ha tudta volna..- Neked hogy esne, hogyha nagynak hívnálak?- mondta, mire az idegen beharapta ajkait és meglepve felvonta a szemöldökét. Louis a homlokára csapott, ahogyan rájött, hogy mire is gondolt a vele szemben álló- Francba..- dünnyögte, viszont a zöldszemű egyáltalán nem tűnt sértettnek vagy felháborodottnak. Sőt, kezet nyújtott felé.

- Harry Styles.- mosolygott Louis-ra- Az emberek így hívnak erre felé, de ki tudja. Te hívhatsz, ahogyan csak szeretnél.- nyalta meg alsó ajkát, ahogyan Louis arca egy vörös árnyalatot vett fel. Elfogadta a kézfogást, de elég hamar meg is szakította- Nyaralni jöttél, Louis?-  nézett a mögötte lévő házra.

- Igen, és ne haragudj, de tényleg mennem kell, mert jó lenne lepakolnom. És biztosan a barátaim is hiányolnak.- vette fel vállára a táskát.

- Nem akarod, hogy segít-

- Köszi, Harry. - szakította félbe Louis- De nem kell, boldogulok.- Harry túlságosan is aranyosnak találta Louis-t, pedig még csak most találkozott vele.

Jobban mondva most zuhant Louis a karjaiba.

- Ahogy gondolod.- mosolygott rá, Louis pedig nem értette, hogy honnan jön ez a tömérdek jóindulat, de hát.. hazudott volna, ha azt mondja nem mosolyodott el ő is miatta, még ha eléggé csípős megjegyzéseket is tett Harry felé az elmúlt pár percben- Nos, nem messze lakom, most futni vagyok. Biztosan találkozunk még. - nézett a kékszeműre, aki bólintott egyet.

- Akkor már a saját lábaimon szeretnék lenni, ha lehet.- felelte, mire Harry ismét felnevetett, és Louis is felkuncogott.

- Ahogy gondolod, kicsi.- biccentett egyet Harry neki, aztán kapott tőle egy utolsó csábos mosolyt, majd tovább indult a sétányon, ahol minden reggel futni szokott. 

Louis még mindig kissé zavarodottan nézett Harry után, aki még egyszer hátra fordult, és intett egy utolsót Louis-nak.

Most flörtölt volna vele?

Inkább megrázta a fejét, aztán úgy döntött, hogy hagyja az esetet. Nem éppen ilyen történésekre számított már az érkezése napján, ha őszinte akart lenni. Végülis legalább nem esett el, igaz? És ezáltal tökéletesen össze ismerkedett Harry-vel, nem is lehetne jobb.

- Louis, te a füvet nézted odakint?- szólt le Zayn az emelet korlátjától, amikor Louis belépett a házba. Jól esett neki a hűtött helység a kinti hőség után. 

- Már át is öltöztél?- kérdezte Louis. Zayn további mondanivalójára nem is nagyon figyelt, viszont annyit tökéletesen leszűrt, hogy akkor nem keveset állhatott kint.

- Megmutassam melyik szoba lett a tiéd?- hallotta meg maga mellől Taylor hangját, aki szintén egy szellősebb ruhát viselt már- Niall és Zayn lestoppolta a többit.- nevetett szórakozottan, Louis pedig végre erőt vett magán, hogy inkább barátaira figyeljen a történtek helyett.

- Nem lepődök meg.- kuncogott- Na mutasd mi jutott nekem, TayTay.