Az élet csupa meglepetés

60. rész《Elvesztettem》

~~~

Isaac

Másnap reggel tapogatózva keresem Mia-t magam mellett, de nem találom. Az ágyból felkelve a szekrényhez lépek, hogy magamra vegyek egy pólót, majd az íróasztalamon egy ajándék szatyrot találok és egy kis kártya neki van támasztva.

,,Boldog születésnapot Isaac. El se hiszem, hogy már ilyen nagy vagy. Nem rég még a kezembe tartottalak, lassan pedig egyetemre mész. Az ajándék zacskóba egy pendrive-ot fogsz találni. Összeállítottam néhány kiskori videódat és képedet. Hátha kedved támad nosztalgiázni. Nem mertem neked kis állatot venni, mert az előzők sem voltak sokáig a család tagjai. Így maradok egy kisebb ajándéknál. Bepótoljuk majd egy vacsorával, de legalább már nem kell félnem, hogy egyedül töltöd a születésnapodat. Még egyszer Isten éltessen." ~Anya.

A kis ajándék szatyorból kiveszem a szürke pendrive-ot. Nem tudom meg akarom-e nézni. Így úgy döntök lemegyek a konyhába. Leérve Amelia-t pillantom meg a fehér pólómban, ahogy sürög-forog a pult előtt. Annyira benne van abban, amit épp csinál, hogy észre sem veszi, mikor leülök. Lisztes kezével teker a telefonján nézve a receptet, haja egy laza kontyban van felfogva, de már szinte szét van az egész. Megtámasztva az állam figyelem tevékenységét, mire végre megfordul.

- Jézusom. - teszi a mellkasára a kezét. - Megijesztettél.

- Jó reggelt.

- Kérsz kávét? - kérdezi és közben megtörli egy papírtölővel a kezét.

- Kérek.

- Mit szorongatsz a kezedben? - tolja elém a bogrébe kiöntött kávét.

- Egy pendrive-ot. - teszem a bögre mellé.

- Mi van rajta? - milyen kíváncsi.

- Gyerekkori képek és videók. De most beszéljünk rólad és arról, amit csinálsz.

- A tortádat csinálom. Csak még nem tudom, hogy lesz belőle torta. - húzza el a száját, mire felnevetek. - Három féle tálat vettem elő. Egy csomó kanalat és villát. Bár villát nem tudom miért, de az is akad itt. - néz a háta mögé.

- Igen, elég nagy a felfordulás. - állok fel a székről. - És te is csupa liszt vagy. - törlöm le az arcáról.

- Szerintem a hajamba is piskótatészta van. - felnevet. - Jut eszembe. - sétál el mellettem a fogashoz és a kabátja zsebéből elővesz egy kis dobozt. - Boldog születésnapot. - nyújtja át a dobozt.

- Úgy volt, hogy csak torta lesz. - mondom, de csak megvonja a vállát. Kikötöm a vörös masnit és leveszem a doboz tetejét. - Egy karkötő. - állapítom meg.

- Se nem csillámos, se nem rózsaszín. Sőt még kövek sincsenek benne. - felkuncog. - De te is hasonlót adtál, ami mindig rajtam van. És azt szeretném, hogy legyen valamid, amiről az eszedbe jutok. - mondja. Kiemelem a fekete karkötőt, amibe bele van gravírozva egy idézet. ,,A világ azon múlik, van-e mögötted valaki, aki elkap, ha elesnél." - Az idézetet nem rég találtam és az az este jutott eszembe, mikor a parkban összefutottunk.

- Amikor először csókoltál meg. - nézek rá.

- Ez nem igaz, mert te voltál.

- Részeg voltam. - emelem fel védekezően a kezem.

- Szóval... - köszörüli meg a torkát. Tehát igazam van. - Én kísértelek haza és elég ingatag voltál. Mivel majdnem elestél egy padkába. - felnevet az emlék miatt. - De, én megtartottalak.