Kapj el! II.-A Woods Cheer története

9.RÉSZ- George, van egy kis gond!

Szerintem az elmúlt másfél hónapban egy nap sem aludtam annyit, mint az előző este sikerült. Úgy durmoltam, mint egy pár hetes csecsemő. Megszakítás nélkül aludtam a fél ötös ébresztőmig. Fel sem tűnt, amikor Nick befeküdt mellém, de az is biztos, hogy a függönyöket sem én húztam el.

-Mikor jöttél át?- ráztam meg Nick lábát

-Fél tizenegy felé. Miután Rachel is visszajött.

-Remek!- támaszkodtam fel- És mit mondott Zayn?- nézegettem az orrom a tükörben

-Ellátta! Feltapasztotta az oldalát! Még mindig nem támogatja, hogy folytatja a versenyzést, de Rae ragaszkodik hozzá.

-A doki mit mondott múltkor?

- Igazat adott Zaynnek!- lépett mögém- Saját felelősségre csinálhatja csak. -ölelte át a derekam hátulról

-Nem kell kedveskedni!- bontottam ki a kezét- Haragszom, fájt amit mondtál. Egy puszta ölelésnél több kell, hogy kiengesztelj.  Ennyi! - túrtam elő a ruháimat

-Legalább a nózid mutasd meg!- jött utánam

Óvatosan próbáltam a tapaszokat leszedni, hogy ne sértsek fel semmilyen sebet. Leszedtem azt a gézlapot is amit az új vérzések ellen tett fel Lonnie. Ekkor láttam én is először a saját orromat teljes valójában.

-Ez mind a nővérem miatt van?- fordított magával szembe Nick

-Most, hogy jobban átgondolom, este még kimentem egy sötét sikátorba és megverettem magam kazah birkózókkal. - gesztikuláltam

Tényleg nem volt annyira fényes a helyzet. A vérzésnek már hűlt helye volt, de a két apró seben kívül egy hosszú, vékony lila csík is dísztette az arcomat. A bal szememtől az orrnyergem közepéig.

-Király!-vizsgáltam tovább

-Kávét csinálsz, vagy felkelted Diegot? - öltözködött a barátom

-Az előbbit!- lépétem ki az ajtón

Lenn a konyhában elővettem az elmaradhatatlan karamella szirupomat, és a sajátomnak nyilvánított zöld bögrét, majd másik két szimpatikus pohárba kezdtem el csinálni három teljesen egyforma kávét. Nick már megszokta, hogy csajos kávéval itatom, Diegonak pedig kifejezetten tetszett az illatom tegnap este, így bizakodóan álltam a konyhasziget mellett, amikor először belekortyoltak a poharukba. Amikor konstatáltam, hogy ízlik nekik- legalábbis megisszák- visszamentem a szobába felvettem egy a rádióban is vállalható szettet és egy leheletnyi sminket is tettem az arcomra. Átsiettem a szomszédba, ahol megkerestem Lorát. Felvilágosítottam ,hogy a mai közös edzés teljesen esélytelen, de hálás lennék, ha a csapat itt maradó tagjaival gyakorolna, míg én távol vagyunk. Persze rögtön rábólintott, így nyugodtan hagyhattam ott a  csoportot.

-Az orroddal mi történt?- faggatott

-Találkoztam este néhány kazah birkózóval!- hagytam ott őt legyintve

 A házunkba visszaérve már Lonnie is a társaságot erősítette. Elkenődve, letörten ült Diego mellett. Olyan mértékű kilátástalanságot láttam a szemeiben, amit eddig még soha. Némán bámult ki a fejéből. Nem akart senkivel beszélni. Magában akarta leküzdeni a gondokat. Így amikor öt óra felé Nathan eljött értünk, akkor magára is hagytuk, hagy gondolkodjon nyugodtan.

-Ha szeretnéd beszélhetünk, ha visszajöttünk!- öleltem meg mielőtt kiléptem az ajtón

Nath kocsijával indultunk el, amiben Diego GPS-ként navigált el minket a rádió központjáig. Egy hatalmas, ablakokkal teli toronyház előtt álltunk meg. A három fiú mögött csendesen sétáltam be. Torres otthonosan mozgott a helyen, mintha gyerekkora óta oda járna. Köszönt a recepción, ahol a hölgy szinte a nyakába ugrott, és a liftet is egyből megtalálta. Felmentünk a hetedik emeletre. Amint beléptük megpillantottuk a óriási Sunrise feliratot.