Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

16. fejezet: Aktuális ügyek

A MACUSA fogadócsarnoka, ahova a New York-tól messze lakó boszorkányok és varázslók érkezhettek vagy távozhattak munka után, egy egész szintet magába foglalt, közvetlenül a főcsarnok alatt. Hoppanálni nem lehetett, a szigorú biztonsági intézkedések megtiltották, és ezt Rowan és Reynard kissé furcsának is találták: a brit Minisztérium főcsarnokába bármikor bárki érkezhetett és távozhatott. A MACUSA-nál csupán az auroroknak volt erre joga, csakis abban a teremben, amelyet egyszer a Corbitt ikrek is használtak, nem sokkal azután, hogy New York-ba érkeztek. Azok, akik ennek ellenére hoppanálva akarták megközelíteni a Woolworth Building-et, az épületen kívül tudtak szabadon megjelenni és eltűnni. Maga a fogadócsarnok tágas volt és elegáns, a nagyobb pályaudvarok várótermeire emlékeztette Rowant. A MACUSA itt is megoldotta és be is tartotta a tökéletes precizitást: külön részlege volt a napi rendszerességgel közlekedőknek, külön a nem rendszeres utat választóknak, egy elkerített rész kandallója pedig a többi Mágiaügyi Minisztériumba való utazásra volt kijelölve, szerte a világban. A recepciós pultnál Rowan és Reynard bejelentkeztek egy délután háromnegyed négyes útra a londoni Minisztériumba (amely az időeltolódás miatt Londonban este háromnegyed kilences érkezést jelentett), majd mivel még bőven volt idejük a megjelölt indulásig, a Woolworth Building kijárata felé vették az irányt.

- Nincs kedvem a Sparkbucks-ba menni. - jegyezte meg Rowan, ahogy kiléptek a forgalmas útra és elindultak lefelé a Broadway-en. A kávézóban lassan közeledett a csúcsidő, ő pedig kivételesen nem akarta egy MACUSA-alkalmazottakkal teli helyen múlatni az időt. Már így is túl sokan tartottak a Woolworth Building-ből kilépve a szemközti épület felé; Rowan kikerült két csevegő titkárnőt a Mágikus Törvényszékről, sikeresen nekiütközött egy fiatalembernek, aki szintén a MACUSA-tól távozott, és próbált nem odafigyelni egy kisebb társaságra, amely a vidéki kruptenyésztés veszélyeiről társalgott, miközben a Sparkbucks felé sétált. Reynard egyetértett vele, így hát lefordultak az első sarkon és addig mentek, amíg nem találtak egy hangulatos kis mugli cukrászdát, amelyben viszonylag kevesen tartózkodtak. Ezzel a hellyel ő is, öccse is teljes mértékben meg voltak elégedve, és Rowan számára gyanúsnak tűnt, hogy Reynardnak feltett szándéka végigkóstolni a pultban látható összes tortát és süteményt. Az ő figyelmét inkább más kötötte le, mint a kínálat; gyorsan rendelt egy melange-ot és egy Spiced Devil's Food szeletet, és egy ablak melletti asztalhoz ülve elgondolkodva figyelte a kinn elhajtó automobilokat.

- Nem szeretnék visszamenni Londonba. - jegyezte meg Reynard, miközben megjelent mellette vagy négy süteményes tányérral (minden tortaszeletet külön tárnyérra kért) és egy bögre vaníliás kávéval a kezében, melyeket pincéreket megszégyenítő ügyességgel pakolt le az asztalra, hogy aztán ő is helyet foglaljon. - Főképp nem Travers-hez.

- Ha azt mind megeszed, rosszul leszel. - dünnyögte Rowan, miután fél szemmel gyors pillantást vetett öccse ügyködésére, úgy téve, mint aki meg sem hallotta, amit az imént mondott. Reynard persze összeehetett akármennyi édességet és egészségre káros, tápláléknak nevezett vackot, sosem lett rosszul, sőt, még csak nem is látszott rajta, ami rendkívül bosszantó volt. Reynard elengedte a füle mellett a megjegyzést, épp ahogy nővére ignorálta az ő panaszkodását az imént, és nekifogott az első szeletnek. Rowan megcsóválta a fejét és ő is hozzálátott, hogy takaros falatokat vágjon a tortájából, a csokoládé, fahéj és földimogyoró varázslatos hármasától várva némi nyugtató, ellazító hatást. Kénytelen volt valamennyire visszatérni a Reynard kezdeményezte témára, így mintegy mellékesen jegyezte meg. - Nézzük inkább azt, hogy mit sikerült elérnünk. A MACUSA végre nyomoz, a nagyságos Picquery elnök asszony pedig nem lehet olyan nagyra vele, hogy áruló keveredett a környezetébe.

- No igen. - Reynard felpillantott a tányérjából és kissé aggodalmas képpel vizsgálta őt. - Figyelj Ro... jól vagy?

Rowan hosszan nézett vissza rá, megcsóválva a fejét.